Humorista - rövidnadrágban (Karinthy Frigyes)

Karinthy Frigyest bármikor és bármilyen mennyiségben ajánlani tudom a tanácstalan olvasni vágyónak. Már csak azért is, mert - a saját példámnál maradva - nincs az a sora, amit ne a legnagyobb kíváncsisággal olvasnák el. Ez nem a márka előtti kritikátlan hajbókolás jele, hanem mert tudom: amihez az ő szelleme hozzáért, az bármilyen közönséges is volt annak előtte, a zsenijétől egyszerűen felizzik és messzire világít.

A csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár is, ahová gyakran betérek, hiszen irígylésre méltóan gazdagabb az otthoni polcaim kínálatánál, hasonló véleményen van, ezért van az, hogy minden időkben igyekezett beszerezni, nem egyszer több példányban, a magyar irodalom nagy nevettetőjének majd minden munkáját, azok számos kiadását. Ott sorakoznak a polcokon, egymáshoz préselve az Így írtok ti, a Tanár úr kérem, az Utazás a koponyám körül, humoreszkek és karcolatok sokféle gyűjteménye és válogatása, az Utazás Faremidóba, az összes versek - hiszen Karinthy Frigyes után - nem mellesleg! - igen erőteljes és eredeti lírai hagyaték maradt az irodalomra, s a szakemberek egy része hajlik arra, hogy költői termését többre értékelje humorista vagy színműírói munkásságánál.

Fogas kérdés, vajon hogyan látnánk a “nagy Karinthyt”, a magyar irodalom jeles nevettetőjét, ha mindezeken túl fennmaradt volna az a dús irodalmi termés, amivel már gyermekkorában elkápráztatta - mindenekelőtt - testvéreit és szűkebb ismeretségi körét? Két fennmaradt naplója ( az 1898-1899-es és az 1899-1900-as évekből) tanúsága szerint számos kalandos, nem egyszer egészen terjedelmes regényt írt, amit csak úgy faltak kiszemelt olvasói, de naplóiból is jóval több létezett. A két szerény méretű, a kamasz Karinthy által vezetett és fennmaradt napló - amelyet a Helikon kiadó jelentetett meg 1987-ben, Szalay Károly szerkesztésében és terjedelmes utószavával elsősorban azért izgalmas olvasmány, mert benne vannak a későbbi író már akkor észrevehető oroszlánkörmei. Azon kívül, hogy a testvérek által visszaigazolt valósághűség a naplót vezető gyerek egyik jelessége, ott vannak nyersen, félkész állapotban a Tanár úr kérem főbb témái, mozzanatai, ötletei - szinte valamennyi átélt, megszenvedett, autentikus esemény formájában. Az alábbi válogatással azt szeretném jelezni, hogy a magyar irodalom e zsenije született ("istenadta") tehetség volt, akitől kétszerakkora hagyatékot is zsörtölődve keveselne a hálás utókor.

*

Karinthy Frigyes

GYERMEKKORI NAPLÓK

(részletek)

1898. December 1 én! 1898.

Jövő holnapba már úgy fogom irni: 1899!!!! Január 1 én. Addig sok fog történni... Mikulás Karácsony és a mi fő! - bizonyítvány. Nem sok reményem van hozzá. Ahhoz a borzasztóhoz a mi ma történt, elvesztettem az élet kedvemet, alighanem öngyilkos leszek. Hogy mér ? Nehéz azt egy lélegzetre elmondani! - Hát ugy volt hogy ma engem földrajzból kihívtak felelni. Elövoltam készülve, nem féltem. Kérdezi az a!... hogy milyen nyelv családokra osztatnak fel az ázsiai népek? Én bátran kezdtem: „A szémi nyelvcsalád, ide tartoznak az arabok és izraeliták." - (Svikker szuróan néz rám, én összezavarodok, nem tudom tovább de elakarom visselni.) - Vallási tekintetben felosztatnak... „Szemi vallás a többi nyelvcsalád? - Szólt ő komoran." A szémi... a szémi... most itt a pech nem tudok semmit, helyre leszek küldve, beszekundáznak. Most merd mondani hogy ez nem pech! (Különben ki az ördöghöz beszélek én mikor öngyilkos leszek hát meg se nőhetek!) Csak pech más nem. Szerencsetlen vagyok. Kikérdezhet a ki akar egész Ázsiából mindenre meg tudnék felelni! Oh Istenem beszélnének már azok a fene ázsiaiak mind egy nyelven most miattuk 4 esem van... 

December 2 án. Péntek.

A császár (nem a király) jubilejum napja. 50 éves. Aztég a magyaroknak is meg kell ünnepelni, pedig hát semmi közünk se volna hozzá mert császári jubileum. De Lueger oreság (osztrák polgármester) azt mondta hogy: mi nem fogjuk tűrni hogy a magyarok külön történelmet csináljanak maguknak! Hát tegyen róla a vén magyarfaló. Az iskolába a mint leültem jött az igazgató s az ő vontatott kimért hangján mondta hogy az ev. ág. ok temlomba menjünk. Mentünk. Páter Horváth szép beszédet mondot de csak a magyar királyt emlitette az osztrák császárról semmit. Sokat tanultam földrajzból. Borzasztó köd volt ma, soh'se láttam ilyet, vinyalosok ütköznek össze stb.   

Deczember 15. Csütörtök.

Esik a hó, igen valóságos „hó" az első e télen. Mégcsak aprószemü nagyon s ugyancsak fújja a szél erre arra. Itt ülök a kis szoba ablakánál s nézek, néha néha nagyot harapva az előttem fekvő vajaskenyérből. Igaz ugyan hogy csak ebéd után van, de hát nálunk az a szokás hogy ebéd után szoktunk uzsonnálni. Most bejöttem a jó meleg nagy udvariba. Na tennap voltunk az operába. Belül remek ez. A Jancsi Juliska első felvonásában a paraszt ház volt. Jancsi (Ábrányiné) Juliska mutogatják egymásnak hogy milyen rongyosak a zene remek. Aztán tánczolnak feldöntik a tejet bejön a mamájuk erdőbe küldi őket aztán az apjuk stb. II. felvonás a mint az erdőbe vannak. Egy kedves jelenet az eperrel koszorúval kakukkal. Egyszere szürkülni kezd aztán sötét alig lehet őket látni. Félnek s nem találják az utat. Ábrányiné szépen énekel. Aztán mindenféle lidércz jön végre egy szürke ember az álomport hint szemökbe elalusznak. Egyszere a sötét erdő világosodni kezd hátul felhők tűnek elő aztán lassankint egy égi lajtorja látszik ezen angyalok vannak lejönnek csillog a hajuk körbe álnak tánczolnak. III. Felv. az erdőbe, a gyerekek felébrednek. Egyszerre sötét lesz hátul a vasorrú bába mézeskalácsháza és egy ketrecz egy füstölgű kemencze. Jön a vasorru bába, a többi ismeretes. A másik darab babatündér balett, remek de már nincs időm hozzá. Olyan s annyi remek öltözetet egyhelyen s olyan tánczokat sohse láttam még. Valami 100 baba egyszere. Agy.

AZ IDŐ

Hogy itt a tél látni lehet 

Az utcza is befagy 

Hisz a mint irtam hó eset 

Köd van mindég de nagy 

Szép idő most alig is van 

Máig hó ha nem eset 

Biz ugy biz ugy édesem 

Nem megyek én csendesen 

Mert most mindenki siet

Ilyen időt soh'se láttam 

Pedig már sokat szolgáltam 

A sarokba sokat álltam. 

(1899) November 11-én. Szombat,

Két nappal a világ vége előt (?). Ugy bizony! Holnapután este fél nyolckor agyő! világ. Az iskolába már annyit beszéltek róla hogy az első pillanatokban bizony hirtelen önkéntelenül arra gondoltam, hátha igazán igaz? persze a fiuk ráczúdták: minden bizonnyal igaz. Aztán magyarázgatták hogy mért ne volna az lehetséges hogy egy eddig ismeretlen törvényü égitest kizökkenve helyéből a másikba ütközne??! És minél többet magyaráztak annál inkább kinevettem őket. Én már el is búcsúztam nagy tragicusan s nekik utolsó kívánságuk csak az volt hogy keddre semmi se legyen feladva. Fucscscs leben! Agyő!...

November 13. Hétfő.

1/4 8. - Fél nyolckor kéne szétmenni ennek a sárgolyónak. De nem igen szándékozik mert olyan nyugodtan forog tova mintha semmi baja se volna. Na azér nem volt érdemes annyit beszélni! Hogy most richtig semmi. (Itt a papa! Montag.) Mingyá fél nyocz. A Miczi itt mellettem a világ végéről Titán Laczi verseket ír. Én is irtam egyet. 1/2 8 -- Naaa? Semmi? Abczug mulya üstökös nem mer ős. Agyő.

December 7-én. Csütörtök.

Valami jó jutott eszembe! Miután naplóm az elolvasásnak olyannyira ki van téve, csináltam magamnak titkos írást, amellyel azokat a részeket fogom irni melyeket semmi képen sem más számára írtam. Aztán midőn naplóm zárt ládába kerül, vagy oly helyzetbe jutok hol nem kell naplóm félteni, alatta szépen rendes írással megírom a titkos darabokat, nehogy annak legyek kitéve, hogy elolvassák ő naplóságát. Most írok mintául egy kicsit, (miután tegnap már betanultam kissé.) [...] 

Titkos irásom ugyan nem teljesen olvashatatlan, mert következtetésekkel és összetett hármasszabályok által kitalálja az ügyes. De azért nagyon practicus. Igaz ugyan hogy Miczi már kitalált pár szót belőle, ez nem igaz csak azért irtam hogy becsapjam mert itt ül. De hát ha sokáig bütüzi ott vagyok én is „he!" meg változtatások is he!      .

December 20, mégpedig Szerda.

...

Holnapután bizonyítvány kiosztás; vasárnap karácsony.

A bizonyítvánnyal először is előtted tisztázom magam kedves naplóm, mert te vagy egyedüli a ki előtt mindég őszintén beszéltem s soha magam érdekében nem szépítettem semmit. Nos a bizonyítvány most karácsonkor - rosz lesz, olyan rosz hogy nó. Négyesem nem hiszem hogy lesz de hármasom igenis, még pedig elég. Remegek péntektől; mert itthon nagy cravál lesz. Hej Istenem Istenem! Nem bírok hát én tanulni? Mért van az hogy mikor valami kis baj van, mindjárt annyira lehangol hogy tanulni se tudok? Mit tegyek? Oh milyen nagy volt az elhatározásom milyen bátor elszántsággal léptem a III ik elé; s most ime... 

... Ne szépítsünk semmit a dolgon; ez részemről gyáva lealacsonyodás volt hogy nem tudtam jó bizonyítványt szerezni. És nem merek most fogadalmakat tenni - mert most is tettem, s mily máskép lett. - Igen tán épp azért mert annyit fogadkoztam, jó most semmit se szólok; az igazi érzés nem jön az ajkakra. Ez jó leczke volt, mert mindig csak arra gondoltam hogy milyen jó bizonyítványom lesz majd; hanem arra nem hogy miként fogok tanulni. - Itt igen beszélhetek de váljon elhiszik e mások?

A búrok győztek. 

Most még: 

1899. Deczember 31.

De egy negyed óra múlva már 1900 Január egy, XX. század. Hát biz criticus óra ez; a mikor a XIX századból a másikba megyünk át. Most még századvégiek vagyunk; nemsokára századeleiek leszünk. Ugyám. No ez a századvég ép nem a legjobb volt. Papa alszik már - egy századot alszik keresztül. Elza Eta Cerlin néninél murin vannak. Gizi naplót ir. Juj de különös most pár percz választ el egy másik századtol. Kitudja mit hoz a jövendő mi lesz a XX ik századról a történelemben. Várom várom ... 12 percz múlva itt lesz a nagy idő. Hej haj sellyem az élet. Ha a XX ik századba iskolába megyek; egy szép rajzot adhatok az öregnek. Múlt évbe ilyenkor épen naplót írtam; de akkor az ebédlőbe most a kis szobába. Hopp hopp hopp. A benti óra 12 ütését várom mely a nagy fordulót jelenti.

Ebben a pillanatban 

1900 Január 1.

XX. század.

Boldog új századot kívánok

Éljen XX.   Ágyő! 

Hogy volt!   1900!!!.

A bürök. Hoch bur! Abczug Anglia!  

(1900) Január 14. Vasárnap.

Se kedvem, se időm a naplóirásra azért jövök ilyenkor csak hozzá. Tán abba is fogom hagyni. Nem nekem való dolog az irás, nem tudok én irni. Tanulni se tudok. Nem is lesz belőlem semmi tudom előre. Te nagy talentum amit én magamban képzeltem [...] ostoba frázis, nem tudok én semmit ép olyan vagyok mint a többi tudatlan fráter; csak avval a különbséggel hogy eddig okosabbnak képzeltem magam nálóknál. Ej! hagyjuk békibe, ne piszkáljuk ezt a dolgot, élek a világban. Minek el nem képzeltem magam! Azt hittem genie lesz belőlem semmi se lesz... talán még tanult müvelt ember se. Csak arra kérem az Istent, hogy a kenyeremet kereshessem meg, félrevonultan a többi közönséges ember között éljek. Mit hirnév! dicsőség semmi - ostoba képzelődése agyamnak a mi eddig csapongva kerenget mindenfelé... lemondok rólad te nagy tehetség; a mi sohse voltál. Adieu!

- Magyarból demlich jól feleltem. Mértanból nem jól. Fáradt vagyok valami unalmas tétlenségre késztető fáradság vesz elő. Biz Isten nem bánnám ha most szépen elaludnék - akár örökre, akkor nyugodtan maradhatnék, nem kéne gondolkozni se... - eh maradjon minden a hogy eddig vot élek tovább ha meghalok az se baj ha nem halok az is mindegy.

Február 6.án. Kedd.

...

Ma iszonytatóan érdekes experimentumok voltak; két tanár (Pechán, Müller) mutatta be az electronitásról. A spalétákat becsukatta, aztán a sötétben roppant csattogással pattogtak az electromos szikrák, majd egy tüzes és ibolyaszinü üveg jelent meg a setétben. Aztán a Brandlit egy álványra állította és belőle is csakúgy pattogtak a szikrák, a haja meg égnek állt. Aztán az egész osztály megfogta egymás kezét s belénk engedték az áramot. Hű lett erre ugrálás visitás! Persze rázott bennünket az áram, de azért én meg sem mozdultam nagy hősiesen. Holnap magyar helyett megint physica lesz remélhetőleg a telegraphról lesznek experimentumok...

Május 5 én. Szombat.

Vagy mi van máma ? Sok unalom. A szegény öreg festőkirály Munkácsy Mihály meghalt, Endenicben. Már igazán összes nagy halottunkat idegenből kell hazahozni!

Ma „Velencénél" voltunk az Urániába, nagyon csinos volt.

Az iskolába nincs semmi hir, Kőrősy igérte hogy Aquincumba megyünk, de nem hiszem. Nem feleltem még. Prém bamba.

Most nemrég roppant felhőszakadásos jégeső volt, de azért jó idő van. Just. Nincs mit irni. Elmegyünk már.

Május 10 én. Csütörtök.

Nincs semmi irnivaló. Vagy igen. Tegnap Munkácsy temetésén voltunk. A város roppant gyászpompát fejtett ki. Szegény Munkácsy! gondolta e volna asztalos inas korában, hogy ilyen temetése lesz... A ravatal kint volt a műcsarnokban állítólag nagyon megható. A temetésen az összes rajziskolák, egyetemek stb. ott voltak, a kocsit 10 ló húzta és körülötte különös alvilági látomás tetőtől talpig fekete lovasok mentek a kiknek arczából csak két tüzszem látszott. Roppant sok koszorú volt. Onnét kimentünk a műcsarnok elé a hol minden fekete volt. A műcsarnok előtt egy 15 méter magas igazán impozáns katafalk állott 6 óriási edénnyel melyből hatalmas lángok áradtak ki. Sötét este lett mire hazajöttünk. A katafalk naphta lángjai is kialudtak már és a kerepesi uti temetőben hideg márvány koporsójában örök álmát alussza a boldogtalan életű mester.

*

A nagy Karinthytól - a Naplók kivételével - nekem is megvan majd minden munkája, ha nem papírkiadásban, hát digitalizált formában, sőt egyszer, Hegedűs Zsolt barátommal pár éve a nyomába is eredtem Stockholmban, ahol az író élete sorsdöntő agyműtétjére sor került, amely aztán nem tudta őt megmenteni a haláltól, csak a végső távozást odázta el ; vagy hozta tán közelebb? Erre nincs válasz...

Az úgy történt, hogy 2007 áprilisában Zsolt jelezte nekem: Karinthy Márton, a nagy író unokája a svéd fővárosba látogat, s a jelek szerint őt szemelték ki arra, hogy ottartózkodása idején elkalauzolja a neves színházi rendezőt és az Ördöggörcs című visszhangos családi visszaemlékezés szerzőjét. A vendég érkezéséig Zsolt elkészített egy fotókkal megtűzdelt dokumentumösszeállítást is Karinthy Frigyes stockholmi relikviáiról, a vele kapcsolatos emlékekről, helyszínekről, szembesítve azokkal az írott dokumentumokkal, amelyek a műtét körüli időszakban maga az író vetett papírra svédországi tartózkodásáról. Az írás felkerült a Káfé Stockholm irodalmi és fotóművészeti internetes napilapra, a látogatásról pedig fotóriport készült ugyanott, majd közös sajtóanyagban tudósítottuk a Népszavát és a Romániai Magyar Szót (mint valami virtuális Ilf és Petrov...).

Népszava: Az unoka látogatása nagyapja agyműtétje körül

Karinthy Márton Stockholmban

A héten a svéd fővárosban tartózkodik Karinthy Márton színigazgatórendező, Karinthy Frigyes unokája és Karinthy Ferenc fia, maga is a családi emlékeit az önvizsgálat igényével feltérképező Ördöggörcs című visszhangos mű szerzője, aki látogatása első napján felkereste nagyapja Utazás a koponyám körül című regényében megörökített emlékezetes helyszíneket.

A Göteborgi Magyar Napokról érkező vendég elsőnek a belvárosi egykori Cosmopolite panzió épületét tekintette meg, ahol Karinthy felesége, Aranka – maga is gyakorló orvosnő – lakott az operáció és a kezelés ideje alatt. Az egykori tulajdonosok leszármazottai még emlékeznek arra a külföldi családra, melynek egyik tagját Herbert Olivecrona professzor agydaganattal operálta. Abban az időben rendkívül drámai lehetett egy ilyen esemény, s nem véletlen, hogy annyi évtized után sem ment feledésbe. Majd a városháza és az annak a „tövében” álló, egykori Szerafim kórház épülete kerültek sorra. A kórházi főépületben ma betegbiztosító működik, az egykori sebészet helyén, ahol a világirodalmi hírű agyműtétre sor került, irodák vannak.

A városlátogatás közben Karinthy Márton fölkereste az Óváros főterén álló Svéd Akadémia épületét is. Lars Rydqvist az Akadémia (fő)könyvtárosa és Katarina Frostenson akadémiai tag, kiváló költő körülvezették a több évszázados épület termeiben, többek közt az irodalmi Nobel-díjat odaítélő bizottság gyűléstermében és a Nobel- könyvtárban, ahol Karinthy Frigyesnek négy, míg Ferencnek három könyvét is őrzik. Stockholm külvárosába, Salts jö badenbe is elkalauzolták a Karinthy unokát, itt a korábban leégett, majd később teljesen újjáépített Grand Hotelnél (a tűzben sajnálatosan odaveszett a szálloda regisztere is, s vele a nagy íróra vonatkozó bejegyzés) Karinthy Márton a lábadozó, és a majdani apjának, Cininek svédországi élményeiről beszámoló nagyapa leveleire emlékezett, amelyeket később maga is olvasott. A szálló szomszédságában levő, a regényben érzékletesen leírt helyszíneken számba vehette még a Vörös Kunyhót (ahová a gyógyuló rendszeresen lejárt feketézni), a Futó és a Najád szobrát, a dombtetőn magasló csillagvizsgáló sziluettjét. „A hallon át a tengerpartra jutni, futó férfi alak állt ott alacsony talapzatán és lent a vízen enyelgő najád. Vitorlák és motorcsónakok szeldelték a kora tavaszi hűvösséget, szemben az öböl kanyarulata, fönt, a hegyen a csillagvizsgáló kupolája” – olvashatjuk az Utazás a koponyám körülben.

Karinthy Márton tegnap a stockholmi Magyar Házban Utazás Karinthyába címmel rendezett író-olvasó találkozón vett részt és 2003-ban megjelent munkáját, az Ördöggörcsöt dedikálta, ma pedig a stockholmi Magyar Nagykövetségen a negyed századon át az orvosi Nobel- bizottság tagjaként is világszerte ismert Klein György tumorbiológus professzorral folytat beszélgetést az érdeklődő közönség előtt. 

Hegedűs Zsolt–Cseke Gábor

A képen: Karinthy Frigyes a kórházban, műtét után (archív)