IULIAN TĂNASE
Született 1953-ban, Moineşti-en (Bákó megye). 1999-ben elvégezte a bukaresti közgazdasági akadémiát, s marketing képesítést szerzett. 1997-től az Academia Caţavencu c. szatirikus hetilap munkatársa. Főbb kötetei: Îngerotica (Angyali erotica, 1999); Poeme pentru orice eventualitate (Versek minden eshetőségre, 2000) Iubitafizica (Szerelemfizika, 2002), Sora exacta (A pontos nővér, 2004).
Az odaígért kar
(Braţul promis)
Ha mindennek vége, mi marad még?
Az emlékek, ezek a kecses emberevők,
szégyentelenül befolyásolják az időt
uralják az álmokat és a vért,
széditik a szívet sötét és hűs szobákban
ahol a legcsábítóbb zenék zenegnek
amilyet valaha is hallottak.
Mi marad még, ha mindennek vége, marad még valami?
Az emlékek régóta, hogy semmire se jók,
de nem hagyhatod magukra őket
velük kell élned, a végsőkig
amiként minden este ugyanazzal a gyógyíthatatlan kórral fekszel.
Ha mindennek vége, marad még valami?
A nők képtelenek voltak e kérdésekre válaszolni
de úgy viselkedtek mintha már jóelőre tudták volna
a világ valamennyi kérdésére a választ.
Ezért, amikor már nem tudták maguk mellett elviselni férjeiket, felgyújtottál az ágyat,
amikor látni se bírták őket, szó nélkül kivájták a szemüket
amikor képtelenek voltak szeretni, szívüket hosszú élű
keskeny pengével szúrták keresztül.
Mi marad meg ha minden véget ér
Amikor a melletted élő asszony felgyújtja az ágyat
hogy többé ne fekhess mellé
amikor a szemét kiszúrja hogy többé ne lásson
amikor egy kést döf a szívébe mert képtelen szeretni téged?
A férfiak az ilyen kérdésekre nem tudtak válaszolni
de úgy viselkedtek mintha tudnák hogy minden ilyen kérdésre
csak egyetlen válasz létezik
annak ellenére hogy a férfiaknál többféle válasz is kéznél volt
nem váltak meg tőlük soha.
Ezért ha egy férfi megcsalta a nőt aki szerette őt
és az nyitott szemmel várt rá az ágyban,
a férfinak le kellett vágnia az egyik karját –
férfiak voltak és levágták odaígért karjukat,
és, rövid időn belül valamennyi férfi félkarú maradt
és minden oly természetesnek tűnt.
Látván a félkarú férfiakat,
a nők tudták, hogy másodszor már nem csalják meg őket
mert mindkét karja nélkül egy férfi nem lenne férfi,
ők pedig tudták ezt, s a férfiak is tudták, hogy ők tudják ezt.
De mi marad még ha mindennek vége?
Amikor a félkarú férfiak
érezték, hogy már nem szeretik asszonyaikat – nem csalták meg őket.
egyszerűen, levágták a másik karjukat is
mert egy férfi, aki már nem szeret, nem férfi többé
akkor meg mire jó mindkét kar, mire jó akár csak egy is?
Mikor megszabadították magukat a másik karjuktól is
a férfiak lementek a folyóhoz, hogy minél távolabbra ússzanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése