2009. szeptember 4., péntek

Kölcsönsorok 2/73


RADU SERGIU RUBA

A szerzõ 1954-ben született Erdődön, Szatmár megyében. Író, költő. Vakként aktív szerepet játszik a romániai vakok országos szervezetében (a szövetség elnöke), sorstársai jogainak érvényesülését a nekik szóló rendszeres rádióműsor szerkesztőjeként is elősegíti. Munkái: Marginal (Széljegyzet, költemények), Kolozsvár, 2001; Dialoguri şi eseuri (Párbeszédek és esszék), Bukarest, 2001.


A purgatórium keresése
(În cãutarea purgatoriului)

Keresek
az ördögök az angyalok jobban tudják mit
keresek izgatottan
köveket borogatván
átfésülve a bokrokat
és tovább
a virágárus szoknyája alatt
kutatok
egy ideig segítséget se kérek
de később feltartóztatom az arrajárókat:
merre?

Dúlt képemtõl
egyesek kiájulnak
mások kigyógyulnak az onániából
a purgatóriumot e világban
keresem

Semmi kétség hogy létezik
nappal adott időben érezni bűzét
álmokon is átüt
léteznie kell
veszettül okosok tákolták össze
mikor őszentségek
mikor tisztelendők
egész Európa fejét teleprédikálták
és hittem nekik

A purgatóriumot
Igen azt keresem
Hiszen csak félig-meddig öltem
Akarom mondani
Csak egy ember felét
A maradéka túlélte
És újjáélesztettem az egészet
Senki se veszett oda.

Aztán vagy túlságosan, vagy röhögtem
nem is tudom hogy mondják
kurvulás
de csak háromnegyedéig
és gondolatban

megálmodott nõk végtelen névsorát komponálom
míg paráználkodom velük
a lelkem mélyén
de csak háromnegyedrészben tehát
ami nem jelenti hogy a maradék negyed
igazán szeretett volna valaha.

Nem
mert hazudtam is.
Főként magamról
kezdetben szégyenkezésből
késõbb megszokásból.
Igaz, közben könyveket is kieszeltem
amelyek más arcomat mutatták.
Körülnézek vele
de mit se látok
abból mi létével hasznomra válna.

Így aztán a Purgatóriumot
mert azt keresem
a sírásókat lazsnakolva
hogy jobb rálátásom legyen
úgy keresem a nap virágait szagolgatva
mintha az illatok csakis
a fény mögött terjengenének.

Nincsenek megjegyzések: