2009. szeptember 9., szerda

Kölcsönsorok 2/77


ION DUMBRAVĂ

Született 1943-ban Marosoroszfaluban (Maros megye). A Luceafărulban mutatkozott be költőként először (1974). Románia Írószövetségének tagja. Főbb verseskötetei: Argument pentru ziua ce vine (Érv a beköszöntő naphoz, Albatros, 1985), Pur şi simplu (Egész egyszerűen, Moldova, 1993), Vara şi joi (Nyár és csütörtök, Cronica, 1995), Viaţa ca un ban găurit (Az élet egy lyukas garas, Eurocart, 2000), Dezordinea lucrurilor (A dolgok rendetlensége, Documentis, 2004), Poeme din mileniul curent (Versek a folyó évezredből, Ardealul, 2007), Departele din aproape (A közeli távol, Romghid, 2009). A válogatás az utóbbi két kötet alapján készült.

az utolsó mese
(ultimul basm)

még elidőzöl a magas parton.
még a mélybe veted
a hálót. még lesed
az aranyhalacskát.

még nem hiszed el
hogy a vizek túl sebesek
hogy a halacska más mesébe bújt
más vizek mélyére.

még nem
hiszed el hogy halászként
elhagyott a szerencse egy szerencsétlen
század áldozataként mely
véletlenül átzúgott felettünk.

valami bűzlik
(ceva e putred)

a nap kezdete akár
egy shakespeare-i
dániában. egy
újabb nap.

valami örökké bűzlik
a beszélő birkák honában.

napok és álarcok

egy másik nap. nyomott a lég
mintha szarba
lépett volna a reggel.

az utca télen
(iarna pe uliţă)

a tornyos ház menti utcán nagyhangú
kölykök szánkókat húznak maguk után.
ha magamat keresném közöttük
nem ismerném föl az illetőt a szememre
húzott sapka alatt.
ha azok közé tartoznék
akik a csúszós lejtőre kapaszkodnak
nem lenne szánkóm.

ha ott lennék köztük
tündéri havak hullanának
s a telek mesések.

a tornyos ház előtti
üres telken rohannak
hógolyókat hajítva egy kutya
után. ha közéjük
tartoznék csak
egy apró hóemberem lenne.
ha ott lennék köztük és csak a
gyermekkorom lenne beérném azzal is.

verses menetelés
(poem în marş)

nap nap után felélni élet-
porciódat igazodj
utánozz légy a többi

aki nem olyan mint mi
az senki

csak egyszer
magadra álarc nélkül
és mindenki ujjal mutogat rád
csak egyszer kapjanak rajta
hogy te magad vagy és
máris falhoz állítanak

naponta az ütemes léptek

nap nap után tartani
az ütemet. nap nap után
menetelni
egyazon csalóka vidékek felé.

ma. holnap
(azi. mâine)

várod hogy elteljen bármit
megadnál csak gyorsabban
múljon hogy egyszer már
megszabadulj tőle
hogy jőjön már egyszer
a holnapi nap

hogy csomagoljon már össze
hogy távozzék hogy
tűnjön el számára
mit sem ér
az érv hogy nélküle
a napok lánca
hirtelen megszakad.

a dolgok rendje
(ordinea lucrurilor)

minden olyan mint tegnap: a nap
éppen az aminek jönnie
kellett. a szomszéd kecskéje
a szomszéd kertjében legel.
a szajha erőssége
a szajha lábai közt található.

még az eső is
folyton ugyanúgy cseperész,

sőt a cigaretta "azutáni"
íze is ugyanaz. de még
a halott koporsójában is
ugyanaz a hulla. minden
annyira a helyén való
hogy azon lepődsz meg
miért is nem bolondultál belé

az írás nehézségei
(dificultăţile scrierii)

a legnehezebb arról
írni ami
számodra kedves a legnehezebben
íródó versek
a szerelemről szólnak

a legkevesebbet arról
írtam amiről a legtöbbet
szerettem volna írni.

a legnehezebb a távozásokról
írni. olykor
az eltávozó éppen az
akit örökkévalónak hittünk.

a legnehezebb a boldogságról
írni. a reménytelenek
úgy hullanak akár a legyek.
a kétségbeesés végállomásánál
új temetőt avattak.

másképp
(altfel)

valami másként van valami megváltozik
minden egyes nappal. valami eltelik
vele együtt.

naponta egy-egy naptól megkönnyebbülten.

valami kitagad
elválik
tőled. a harsány
színekben pompázó életből
a vérbeli naiv vágyálmaiban.

nap nap után
könnyebben írsz -
szabadabban mint egy üres
kosarú léggömb
a végtelen magasban. menedék.

Nincsenek megjegyzések: