Genfben a románok azt hiresztelik
1927 szeptember
Genf, szeptember 11.
Vasárnap reggel olyan hirek terjedtek el, hogy a Népszövetség Tanácsa titkos ülést tartott, és elhatározta, hogy a magyar-román konfliktus további tanulmányozását egy, a Tanács tagjaiból kiküldendő jogászbizottságra bizza, amely a hágai döntőbiróság szerepét teljesen kikapcsolná.
Ez a jogászbizottság állitólag minden egyéb szempont kizárásával egyedül a békeszerződésben foglalt rendelkezések alapján döntene afelől, hogy a magyar birtokoknak a román agrárreform céljaira való kisajátitása a trianoni szerződésbe ütközik-e vagy sem és a vegyes döntőbiróságnak van kompetenciája!
Tudósitónk utánajárt ezen szenzációs hirek forrásának és megállapitotta, hogy ezek a kombinációk román forrásból származnak és semmi egyéb céljuk nincs, mint hogy a közgyülés küszöbön álló döntését és a nemzetközi közvéleményt a román érdekek javára befolyásolják. Megállapitotta, hogy a Népszövetség Tanácsa semmiféle titkos ülést nem tartott és erről a kérdésről még egyáltalában nem tárgyalt. Hogy a jövő hét mit fog hozni, azt még megközelitő bizonyossággal sem jósolhatja meg ma senki.
Mindenesetre nagyon nehéz lesz a magyar kormány jogi szempontjai és a román kormány politikai érdekei közt olyan áthidalást találni, amelyen mindkét fél számára elfogadható kompromisszum jöhet létre. Vasárnap a kisántánt külügyminiszterei ismét eszmecserére jöttek össze Benes lakásán.
Bármennyire is szeretnék elhitetni, hogy a Rothermere-akciónak nem tulajdonitanak különös fontosságot, tény az, hogy ezeken a sürü tanácskozásokon minduntalan szóbakerül Rothermere lord erős támadása a tarthatatlan trianoni szerződés ellen. A kisántánt állásfoglalását a következő diplomáciai formulába burkolja: rendszabályok minden akció ellen, amely a morális lefegyverzés és a békeszerződés által megállapitott rend ellen irányul.
Genfben vasárnap Magyarország javára változott a helyzet
1927 szeptember
Genf, szeptember 18.
Vasárnap a Népszövetség ülésein résztvevő diplomaták és ujságirók csaknem kizárólag a Tanács tegnapi izgalmas üléséről s a nagy román-magyar per bizonytalan kilátásai felől beszélgettek. Ezekből a beszélgetésekből meg lehet állapitani, hogy Apponyi lenyügöző erejü szónoklata óriási hatást keltett abban a körben, amely szónoki formákba öltöztetett érvek és szofizmák játékát minden nap élvezi.
A tanácsülés első részében a magyar álláspont elveszettnek látszott, de szombaton délután Apponyi, majd Stresemann beszédeinek hatása alatt a helyzet szemmelláthatóan megváltozott Magyarország javára. A magyar és a román delegáció egyaránt teljes erőfeszitéssel igyekszik megnyerni a maga álláspontjának a Tanács habozó tagjait.
Vasárnap délelőtt Titulescu Chamberlaint kereste föl és Walkó pedig Stresemannal tanácskozott másfél óráig. A magyar és német külügyminiszter között folytatott hosszu megbeszélés után az a hir terjedt el, hogy a Genfben időző német pártvezérek formális tiltakozást jelentettek be Stresemann külügyminiszternél dr. Gauss, a német jogi szakértő eljárása ellen, aki a jogászbizottság egyhangu véleményét aláirásával lehetővé tette és ezzel a német érdekekre veszedelmes precedenst teremtett Lengyelországban és Csehországban. Ezért Stresemann a német érdekek védelmében szembehelyezkedett a Tanács nyilt ülésén Gaussal és a magyar álláspont felé hajló közvetitő inditványt tett.
Hétfőn délelőtt 0 órakor elsőnek gróf Apponyi Albert szólal föl, utána Hollandia és Finnország megbizottai beszélnek, majd Dandurand fejti ki Kanada álláspontját. A döntés még teljesen bizonytalan minden attól függ, hogy egy-két kis állam csatlakozik-e Stresemann állásfoglalásához.
Chamberlain egész tekintélyét latbaveti, hogy elfogadtassa javaslatát.
Genf, szeptember 18.
A Népszövetség Tanácsának tagjai vasárnap számos bizalmas megbeszélést folytattak egymás között a magyar-román döntőbirósági kérdésről. A tanácskozások nyomán az a fölfogás alakult ki, hogy a hétfői ülésen nem fogják változatlanul elfogadni a Chamberlain által előterjesztett javaslatot. Ezzel magyarázható a román delegáció fölfokozott aktivitása, Titulescu a Tanácsnak majdnem valamennyi tagjával tárgyalt és Chamberlain ugyancsak igyekezett, hogy a tanácstagokat a hármas bizottság álláspontjának megnyerje.
Az angol külügyminiszterről egyébként nemcsak közvetlen környezete, hanem a távolabb állók is megállapithatták, hogy Chamberlain szemmelláthatólag elkedvetlenedett, mert nem sikerült javaslatát a tanácssal még szombaton elfogadtatni, jóllehet személyének és az angol külügyi politikának egész tekintélyét és sulyát latbavetette. A holnapi tanácsülés különösen izgalmasnak és fontosnak igérkezik, amit az is bizonyit, hogy Briand vasárnap este visszaérkezett Genfbe és nyomban tanácskozni kezdett Chamberlainnel és Stresemannal. Nagy érdeklődést kelt az a hir, hogy uj formulán dolgoznak a sulyosan kiélezett kérdés megoldására, de még a legbeavatottabbak sem tudják, hogy milyen formába öntik a készülő javaslatot.
A diplomáciai kérdésekben jól informált "Journal de Geneve" vasárnapi számában a következőket irja:
- Jóllehet a tanács több tagja a folyosón kijelentette, hogy a hármas bizottság javaslatát minden részletében nem tartja helytállónak, különösen nem annak konkluzióit, mégis ugylátszott, hogy a tanács Chamberlain kedvéért hajlandó azt elfogadni. Gróf Apponyi merev elutasitása és Titulescu heves válasza azonban mindent kérdésessé tettek. Stresemann azt hiszi, hogy csak egyhangu határozattal határozhatják el, hogy birói véleményt kérnek, márpedig erre nem igen van kilátás.
Végeredményben a főkérdés, amelyről hétfőn dönteni kell a következő:
A tanács vagy maga határoz a döntőbiróság illetékességéről, amint azt tőle Románia kéri, vagy átteszi a kérdést precizirozás végett a nemzetközi birósághoz, amint ezt a magyarok kivánják.
A Le Temps cikke Magyarországról és a trianoni békéről
1927 október
Páris, október 16.
A Le Temps vasárnap esti száma Magyarország és a trianoni szerződés cimen figyelemreméltó vezércikkel közöl, amelyben többek közt a következőket irja:
- A magyar sajtó kommentárjaiból az tünik ki, mintha Franciaország egy időben hajlandó lett volna közvetlenül vagy közvetve támogatni a trianoni szerződés részleges revizióját. Ez a fölfogás nem födi a tényeket és éppen a Magyarország és Franciaország közötti jóviszony érdekében fontos, hogy ne engedjük a közvéleményt megtéveszteni. Fontos volna tudni éppen a jó magyar-francia viszony érdekében, amely kölcsönös bizalmon alapszik, hogy kik és mily célból találták ki azt a teljesen hamis jegyzéket, amelyet Paléologue nevével szignáltak.
A Fouchet-féle jegyzék kivonatos ismertetése után a "Temps" azt irja, hogy Franciaország a béke és engesztelődés szellemében, amely a háboru befejezése óta szakadatlanul áthatotta politikáját, ki akarta mélyiteni a relációkat Magyarország és szomszédai között gazdasági érdekeik őszinte összeegyeztetése által, de a fönnálló szerződések és kötelezettségek keretein belül. A hiba, amit ma bizonyos magyar körök elkövetnek, ott van, hogy ezekből a tárgyalásokból azt a téves következtetést vonják le, mintha a francia kormány abban az időben a trianoni szerződést nem tartotta volna szentnek és sérthetetlennek.
Természetesen mindenki óhajtja, hogy a régi központi hatalmak és szomszédaik megegyezésre jussanak a fölmerült gazdasági kérdésekben, de ez nem képzelhető el másképen, mint a szövetségesek győzelme folytán aláirt szerződések teljes tiszteletbentartása mellett. A trianoni szerződés olyirányu reviziójáról, amely a területi statusquot érintené, nem lehet szó. A területi statusquo föntartása a középeurópai békének előföltétele és ettől függ a kisántánt biztonsága. Franciaország semmi körülmények között sem nyugodna bele a békeszerződés olyan megváltoztatásába, amely a kisántánt hatalmainak biztonságát befolyásolná. A kisántánt számot Franciaország barátságával, épp ugy, mint ahogy a kisántánt államai mindenkor számithatnak Franciaországra.
Érthető, hogy a magyar nép nem nyugszik bele a vele történt állitólagos (?) igazságtalanságokba. A dolgok természetéből folyik azonban, hogy a legyőzöttek mindig lázonganak a velük elfogadtatott békeföltételek ellen. Egy valóban nemzetközi politikát azonban nem lehet az érzelmekre épiteni - fejezi be a "Temps". Az a kampány, amelyet némelyek a trianoni szerződés reviziója érdekében folytatnak, tisztán teoretikus és kilátástalan, de alkalmas arra, hogy Magyarország szomszédai között nyugtalanságot tápláljon.
Bethlen politikai munkássága azt bizonyitja, hogy Magyarország képes politikai és gazdasági talpraállását jelenlegi keretei között is. Gazdasági és pénzügyi talpraállása már bebizonyosodott, politikai talpraállását pedig a magyar-olasz egyezség és a Jugoszláviával megindult tárgyalások mutatják.
A Paléologue-jegyzék - hamisitvány
1927 október
Páris, október 2.
A francia külügyminiszterium napirendre tért az ugynevezett "Paléologue-ügy" fölött azzal a kijelentéssel, hogy a budapesti lapok által közölt jegyzéknek a miniszterium irattárában nyomát sem találják. A kérdés teljes tisztázása céljából tudósitónk egyenesen Maurice Paléologuehoz fordult, aki fölhatalmazást adott a következő nyilatkozat közzétételére.
- Sir Francis Barkert nem ismerem, vele semmiféle okiratot alá nem irtam, de mint felelős állásu egyén, nem is irhattam. Semmi hasonló tartalmu hivatalos iratról nem tudok, a valóság csak annyi, hogy a magyar határkérdéssel, főleg a magyar-román egyezséggel azidőtájt foglalkoztam és a magyar és balkáni vasutvonalak ügyéről tárgyaltam. Az okiratot Barker vagy más személyek memorandumának tartom, akik fölhasználták az én közismert nézeteimet és nevemet az okirat hitelességének alátámasztására.Ennek közlésére az ön lapját fölhatalmazom.
Ez a nyilatkozat világosságot derit az ügyre: a Budapesten közzétett irat egyszerü hamisitvány, ilyet Paleologue sohasem irt alá, bár tartalma nagyjából födi az igazságot. A francia sajtó alig foglalkozik ezzel az üggyel, amelyet Budapesten és Magyarországon a lapok olyan szenzációs beállitásban tárgyaltak.
A Temps vasárnapi száma közli Gueyraud budapesti francia ügyvivő rövid nyilatkozatát, melyet egy magyar lap számára tett, a Paris Soir pedig beszámol azokról az izgalmakról, amelyeket Budapesten a "note prelimier"-nek nevezett diplomáciai irat közzététele okozott és azt a megjegyzést füzi hozzá, hogy a magyar államférfiak nyilatkozataiban rejlő ellentmondások az állitólagos jegyzék hitelességét erősen kétségessé teszik.
Eltiltják a vidéki kocsmák vasárnapi szeszkimérését
1927 október
A kormánypárt szezonnyitó értekezletének legfontosabb tárgya nem a Fouchet-féle jegyzék és az 1920. évi francia-magyar tárgyalások anyagának megvitatása lesz, nem is az őszi napirend legfontosabb törvényjavaslatai: a valorizáció, a büntetőnovella és a vármegyei javaslat, hanem a kocsmák italmérési jogának vasárnapi korlátozása.
Janka Károly kormánypárti képviselő vetette föl ezt a gondolatot Mayer földmivelésügyi miniszter előtt, aki kijelentette, hogy az erről szóló intézkedést a véres kocsmai verekedések megakadályozása céljából maga is szükségesnek tartja.
A javaslatot ezek után magáévá tette a kormánypárt egész kisgazdacsoportja, amelynek tagjai a szerdai pártértekezleten fogják ezt az ügyet előterjeszteni.
Beavatott helyről szerzett értesülésünk szerint már megtalálták a vasárnapi kocsmaszünet elrendelésének formáját is, amelynek keretei között gondoskodás történhetik arról, hogy a vidéki kocsmák és vendéglők szombat estétől hétfő hajnalig ne mérjenek szeszes italt.
A kocsmák italmérési jogáról ugyanis a vármegyei szabályrendeletek intézkednek, a vidéki törvényhatóságoknak tehát külön-külön kell gondoskodniok a vármegyei szabályrendeletek megfelelő módositásáról.
Amennyiben Mayer földmivelésügyi miniszter és a kisgazdacsoport előterjesztése alapján a szerdai pártértekezlet és a kormány elfogadja ezt a javaslatot, a vidéki kocsmárosok vasárnap nem mérhetnek alkoholos italt, tekintettel azonban arra, hogy ehhez a kérdéshez hozzászólhat még a pénzügyminiszterium és a különböző érdekeltségek is, egész bizonyosra vehető, hogy a kormány döntését szenvedélyes vita fogja ebben az ügyben megelőzni.
A képen: Apponyi Albert gróf
Forrás: www.huszadikszazad.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése