Titulescu ma indul Rómába
1927 november
Róma, november 20.
Titulescu román külügyminiszter hétfőn este Bukarestből Rómába utazik, hogy ott tárgyalásokat folytasson Mussolini miniszterelnökkel mindazoknak a függő ügyeknek megoldásáról, amelyek az Averescu-kormány bukása óta fölmerültek. Ezzel kapcsolatban teljes egészében meg fogják vitatni a román-olasz kapcsolatokat. Titulescu Genfbe való elutazása előtt kihallgatást fog kérni a pápától.
Olaszországot és Romániát közelebb hozza egymáshoz a francia-jugoszláv szerződés.
Bukarest, november 29.
Titulescu római utját hosszabb jegyzék- és sürgönyváltás előzte meg, amely egyfelől Olaszországnak az erdélyi birtokosok ügyében tanusított magatartása, másfelől a román kormánysajtó és közvélemény ezzel kapcsolatos kimondottan olaszellenes magatartása folytán kezdetben sehogysem akart Romániára nézve kedvező fordulatot venni, végül azonban mégis megfelelő alapot nyujtott Titulescu és Mussolini közti nemkötelező megbeszélésre.
Titulescunak az a célja, hogy az Averescu bukása óta nagyon elhidegült viszonyt élénkebbé tegye, Románia részére hátsó födözetet teremtsen. A francia-jugoszláv szövetségre a francia-olasz feszültségre és az olasz-magyar közeledésre való tekintettel nem tartják veszélytelennek, hogy Románia kizárólag Franciaországra támaszkodjék és Olaszországot teljesen elidegenítse.
A nagyváradi vérengzés második napján
1927 december
Nagyvárad, december 10.
Erdély gyönyörű magyar városainak földúlása után, mialatt a lakosság a romokat takarítja, lassanként tisztázódnak a rémnapok eseményei és mind nyilvánvalóbb, hogy az 5000 regáti diákot, mint fenyítő és megrémitő expediciót tudatosan zúdították a magyar Erdélyre.
„A nagyváradi kongresszusra - írja az egyik erdélyi lap - a belügyminiszter adott engedélyt, s ha nem is kérdezzük, miért adott erre, holott a gyulafehérvári gyűlésre nem adott, azt már csak kérdeznünk kell, miért nem előzte meg, miért nem akadályozta meg a rémtetteket, holott erre volt ideje, alkalma és eszköze.” Ma már megállapíthatjuk, hogy a hatóságok intézkedései egyenesen elősegítették a rombolást és vérengzést.
A polgárságot beparancsolták házaiba, csak a diákságnak volt szabad az utcákon tartózkodnia: így szabadabban garázdálkodhattak. A kivezényelt csendőrség és katonaság viselkedése azt árulta el, hogy nem a lakosság, hanem a romboló diákok védelmére rendelték ki őket.
A hatóságok pontosan tudták, hogy az ötezer diák miért jött Nagyváradra. Mosoiu tábornok, aki a városban tartózkodott, amikor megkezdődtek a barbár jelenetek, hétfőn délben gyorsan elutazott. Sikerült megállapítani, hogy amikor a vérengzés második napján Poplica generális, a helyőrség parancsnoka táviratilag kérte Bukarestben a kongresszus föloszlatását, a válasz az volt, hogy a kongresszust folytatni kell s az utasítások érvényben maradnak.
Igy folytatták a vérengzést és rombolást szerdán is, a harmadik napon, anélkül, hogy a hatóságok és a katonaság bármiben akadályozta volna őket. Senkit nem tartóztattak le a tüntetők közül. Egry polgármester, Benescu rendőrprefektus, Lobonc prefektus három napon át semmit sem tettek a polgárság élet- és vagyonbiztonsága érdekében. A hordák meg voltak velük elégedve, a polgárság pedig a legnagyobb rémülettel látta, hogy a hatóságok kiszolgáltatják őket. A várost félelem szállta meg, az emberek a pincékbe bujtak el, reménytelenül várták sorsukat. Nagyvárad három véres napjának legnagyobb borzalma éppen az volt, hogy a katonaság lábhoz tett fegyverrel nézte a vérengzést és rombolást.
A halálfélelem lett urrá a városon, senki sem tudhatta, mikor törik rá az ajtót és nem számíthatott semmiféle védelemre. A legborzasztóbb a szerdai nap volt: harmadik napja tartott a város meggyalázása és ekkor az a hír terjedt el, hogy a diákság vezérei kétórai szabad rablást engedélyeztek.
Az adott helyzetben hihető volt. A lakosság sohasem felejtheti el ezeket a kritikus órákat. Most halotti csönd ül a városon s a felelős személyek mentegetődznek. A nagyváradi románság hangosan tiltakozik, azt mondják, szégyellik, hogy románok, de ők nem tettek semmit a város védelmére. A legjellemzőbb, hogy Benescu rendőrprefektus plakátokat ragasztott ki, amelyen közhírré teszi, hogy miután egyesek neki tulajdonítják az események szabad lefolyását, álljon elő, aki tud róla valamit.
Nem nehéz elképzelni, hogy ilyen szerepre senki sem válalkozhatik. Szkeptikusan fogadják a kárbecslöbizottságok működését is, nagyon jól tudják, hogy a kárt ugysem fogják megtériteni. A város képe olyan, mint egy ostromot átélt városé.
A lelkekben keserűség s ahová a szem néz, rombolás nyomai. A fényes üzletsorok ragyogó kirakatai, a modern, nagyvárosias portálék és cégtáblák eltűntek, évek multán se tudják mindezt pótolni.
Titulescu és Lupu lemondással fenyegetőznek
1927 december
Bukarest, december 18.
Politikai körökben azt hiszik, hogy Lupu népjóléti miniszter a napokban benyujtja lemondását.
A miniszter régebben a nemzeti parasztpárt tagja volt, később pedig saját pártot alapitott, amely kartelbe lépett a liberálisokkal. Lemondását azzal okolják meg, hogy Lupu elégedetlen a kormánynak az erdélyi zavarások ügyében tanusitott magatartásával.
Lupu nézete szerint azok az intézkedések, amelyeket a kormány addig foganatositott, nagyon is enyhék a zavargások sulyosságával szemben.
Károly herceg visszatérése csak idő kérdése! - irja a Chicago Tribune.
Páris, december 18.
A „Chicago Tribune” párisi kiadása vasárnap „A diákzavargások sulyosbitották a román válságot” cimen tudósitást közöl, amely szerint Titulescu külügyminiszter komolyan fenyegetődzik a lemondással, mert a külföldön, különösen Amerikában a Keller-esetből kifolyóan támadt rossz benyomás a kormány helyzetét aláásta.
A lap tudósitója előtt román tisztek, sőt a kabinet tagjai is ugy nyilatkoztak, hogy Károly herceg visszatérése csak idő kérdése, jogászok pedig megállapitják, hogy a dinasztikus házitörvény nem integráns része az alkotmánynak: Károlynak sem fia, sem öccse nem okoznának nehézséget.
Illusztráció: Nagyvárad békeidőben
Forrás: www.huszadikszazad.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése