Egy esztendeje az Új Magyar Szóban (Színkép) interjú jelent meg dr. Veress Albert csíkszeredai pszichiáterrel, a Romániai Bálint Társaságot hosszú időn át irányító alapító elnökével, orvosi közíróval. Azt a hatvan esztendőt vettük számba, amit az "örökmozgó" doktor maga mögött hagyott, s amelyben nagy szerepet játszott az az eredményes szervezőmunka, amivel rangos hazai és nemzetközi szakmai rendezvények - konferenciák, kongresszusok - sikeres lebonyolítását biztosította. Szóba került e téren az idei nagy kihívás: a XVI. Nemzetközi Bálint Kongresszus romániai megszervezése szeptember 5-9-e között, Brassó-Pojána festői környezetében.
Miért éppen Románia?
- 1998 óta több ízben kértük a nemzetközi Bálint-szövetség vezetőségét, adják nekünk az egyik kongresszus megrendezésének a jogát. Bizonyítani szerettük volna, hogy a romániai
Bálint-társaság kellő erőkkel rendelkezik. A szervezés során tapasztalt bizalmatlanságról tudtuk, hogy nem nekünk szól, a kollégák egyszerűen biztosak akartak lenni a zökkenőmentes szervezésben, a résztvevők kényelmében, kerülve minden kiszámíthatatlanságot. Hiszen egy ilyen kongresszus befektetés is szövetségnek, résztvevőnek egyaránt, ami nem kevés pénzbe kerül - magyarázta a kongresszus sikeres lebonyolítása után dr. Veress, a kongresszus szervező bizottságának oszlopos tagja.
Egy ilyen profilú és volumenű rendezvényről mindig szerencsésebb múlt időben beszélni. Amikor már nyilvánvaló, hogy a brassó-pojánai kongresszus volt valamennyi Bálint-kongresszus közül a legnépesebb és kereken 164-en vettek részt rajta három kontinensről, 19 olyan országból, ahol a Bálint-mozgalom kitartó követőkre talált.
- Végül ismételt jelentkezésünket megelégelve, 2007-ben, mintegy kárpótlásul, hogy nem én nyertem el nemzetközi társaság alelnöki tisztségét, a potsdami szövetségi választmányi gyűlésen megígérték, majd a lisszaboni kongresszuson megszavazták a megbízást. Mi nemzetközileg elismert helyszíneket javasoltunk Bukarest helyett: a tengerpart, Brassó-Pojána és a moldvai kolozstorok vidéke közül lehetett válsztani. Sajnáltam, hogy a hazai, a csíki terep előnyeiről le kellett mondanunk, pedig a már helyben bejáratott partneri kapcsolataimmal ott az elköltött összegek töredékéből a pojánai színvonalat biztosíthattuk volna, minden tevékenységet - elszállásolás, étkezés, csoportos gyakorlati foglalkozások - egyetlen kongresszusközpont keretén belül megoldhattuk volna...
Dióhéjban a bálintosokról
(Aki tudja, hogy mi fán terem a bálinti mozgalom, nyugodtan átugorhatja ezt a passzust...)
Bálint Mihály (1896-1970) magyarzsidó orvos, pszichiáter volt, aki Magyarországon kívül előbb Németországban, majd 1939-től Angliában tevékenykedett. A nevéhez fűződő mozgalom alapjait akkor rakta le feleségével együtt, amikor az angliai egészségügy nehezen birkózott meg az aggasztóan elszaporodó pszicho-szomatikus betegségekkel. Az adott helyzetben a logikus következtetés az lett volna, hogy megnöveljék az elmegyógyászok és pszichológusok számát. De mert a tapasztalat szerint ez azzal a veszéllyel jár, hogy ezzel arányosan a pszichés betegek száma is növekszik, Bálint doktor és a megoldásra felkért intézmény úgy vélekedett: a családorvosokat kell elsősorban pszichológiai jártassággal felvértezni, s erre dolgozták ki Bálinték a mozgalom lényegét. Maga a gyakorlati bálintozás nemzetközi méretű mozgalommá igazából csak az utóbbi évtizedekben vált.
A bálinti elvek, amiket a mozgalom kitartóan követ: humánusabbá tenni az orvostudományt, az orvos-páciens viszonyt; nem a betegséget, hanem a beteget kell kezelni; a gyógyászati technikát a beteghez való közelítéssel párosítják; sokszor maga az orvos is lehet gyógyszer, s hogy az lehessen, ehhez járul hozzá a csoportokban való ténykedés. A bálintosok problémás eseteket hoznak fel, vitatnak meg csoportosan saját praxisukból a legteljesebb bizalom jegyében, s nem megítélik, hanem segítik egymást.
Az országos Bálint-mozgalmak, illetve a nemzetközi szervezet konferenciái, kongresszusai e rendszeres önképző vitafórumnak és tréningnek szolgáltatnak hatékony, szakmai továbbképzéssel felérő keretet.
Romániában 1993 óta működik a Romániai Bálint Társaság, amelynek kezdeményezői és alapító tagjai dr. Veress Albert és felesége, Éva voltak. A tagok száma jelen pillanatban a 200 felett mozog, ezek Hargita, Kolozs, Kovászna, Botoşani, Galac, Maros, Temes, Szilágy, Neamţ, Iaşi, Konstanca, Szeben, Szatmár, Bákó, Fehér, Vaslui, Máramaros, Brassó, Argeş, Bihar megyékből, illetve Bukarestből kapcsolódtak be a mozgalomba, de vannak tagjai külföldön is (Németország, USA, Magyarország).
Eladták a konferenciaközpontot...
- Míg Csíkban alkupozícióban lehettünk volna, az idegen terepen el kellett fogadnunk a feltételeket - meséli a kongresszus előzményeiről dr. Veress Albert. - Tárgyalásokat kezdtünk a pojánai Ana Hotellel, amely elég nagy ahhoz, hogy minden igényünknek megfeleljen, de egyszer csak szóltak: a szállót felújítják és csak csökkentett szobaszámmal működhetnek. Új helyszínt kerestünk. Találtunk is egy komplexumot, szállót és konferenciatermet remekül berendezve, de a szállóhelyek száma nem volt elegendő. Kellett melléje találnunk, viszonylagos közelségben, egy kiegészítő szállót is, a kettő között viszont állandóan hozni-vinni kell a résztvevőket, ami bonyolította a kongresszusi programot. Tizennégy szoba csak arra kellett, hogy a különböző Bálint-csoportok egyidőben tarthassanak csoportos tevékenységet, ezek jelentik a kongresszus egyik alaptevékenységét. Idén áprilisban Chicagóban volt esedékes az utolsó, kongresszus előtti szövetségi ülés, ahol be kellett számolnunk a szervezés menetéről. Indulás előtt négy nappal tudtuk meg, hogy a konferenciaközpont máról holnapra gazdát cserélt, csődbe ment a tulajdonos, új társaság vette kézbe a vállalkozást. De sajnos, csak a gazdasági részét vette át az üzletnek, a szerződésekről nem volt szó... Erőltetett egyeztetés után kértük a gyors döntést, mert nincs már időnk új tárgyalásokat kezdeni. Vagy elvállalják, vagy le kell mondanunk a kongresszus idei megszervezését! Micsoda elégtétel lett volna ez azoknak, akik balkáni mumussal ijesztegettek! Az utolsó pillanatban befutott a válasz: a tulaj beleegyezett a kongresszus megtartásába. Ekkor ijedtem meg igazán, hogy ha még néhány ilyen váratlan meglepetéssel szolgál a hazai üzleti élet recessziója, akkor tényleg ki vagyunk szolgáltatva a vakvéletlennek. Ráadásul az eltelt két év alatt a szövetség részéről csak az állandó szorongást tapasztaltuk, egyáltalán meg tudjuk-e szervezni a rendezvényt, balkáni szavahihetőséget emlegettek, meg azt, hogy dugába dől a kongresszus... Mintha óvodás gyermekekért drukkoltak volna, nem tudták, hogy ez az én esetemben a negyvenharmadik országos vagy nemzetközi fórum szervezését jelentette és eddig még eggyel sem vallottam szégyent...
Sikertörténet lett...
Végül nem csak a legnépesebb részvételű világkongresszusa lett a dr. Veress-féle a Nemzetközi Bálint Szövetségnek - amiben nagy szerepe volt a rendezvény angol nyelvű, jól szerkesztett és frissített népszerűsítő honlapjának -, de a külföldieket is meglepte az az otthonos, közvetlen hangulat, ami a helyszín kiválasztását, a szakmai foglalkozásokon kívül összeállított szabadidős programokat és a változatos menüt, a fogadások megrendezését, a felejthetetlen tábortüzet dicséri. Az otopeni-i reptéren kifogástalanul működött a vendégfogadás, az érkezőket sűrű időközönként kísérővel ellátott busz szállította Brassó-Pojánára, s akik délelőtt érkeztek, útközben a szinajai Peles-kastélyt is meglátogathatták. A kongresszus időszakában alkalmat kerítettek egy Bálint-sétára a pojánai üdülőhelyen, egy törcsvári kirándulásra, ahol a csíkszeredai Codex együttes régizenei műsorával teremtett korhű hangulatot, megnézhették a közeli Brassó nevezetességeit, s egyúttal a Fekete-templomban orgonahangversenyt, a zsinagógában koncertet is hallhattak, de elutazhattak a moldvai kolostorokhoz is... Mindennek a koronája a záróbankett volt, amelynek során a táncmulatság mellett szórakoztató műsort is nyújtottak a résztvevőknek, Veress-díjat nyújtottak át 7 olyan külföldi kollégának, akik sokat tettek a Romániai Bálint Társaság alapításáért, fejlődéséért.
A dr. Veress Albert vezette szervező csapat 26 ízben fordult meg a kongresszus előtt Brassó-Pojánán, hogy a legapróbb részleteket is időben tisztázzák, a nehézségeket elháríthassák. Bejárták a tervezett utazások útvonalait, hogy felmérjék a reális időt, az étkeztetési lehetőségeket, a tervezett megállókat. Két alkalommal is Bálint-képzést tartottak a konferencia központban, hogy teszteljék az ottani körülményeket.
- Búcsúzóul kértük a résztvevőket, hogy hazaérve nyilvánítsanak véleményt az eseményről, fogalmazzanak meg három pozitív és három negatív véleményt. 45 válaszból többnyire pozitív visszajelzéseket kaptunk. A zárókonferencián a szövetség elnöke azzal ijesztgette az amerikaiakat, akik a következő kongresszus házigazdái, hogy a pojánai élmény után ugyancsak fel kell kötniük a gatyájukat, hogy legalább ilyen rendezvényt szervezzenek... - emlékezett vissza a főorvos.
Visszatérni Bálinthoz
A hangsúly így is a szakmai eszmecserére és a csoportos foglalkozásokra esett, amelyeket a csíkszeredai megyei kórház elmeosztályának vezető főorvosa színvonalasaknak és előre mutatóknak ítélt. Az elhangzott 23 dolgozat “Bálint a változó világban” témát járta körül. Az egyik fő gondolat pedig így hangzott: Könnyű receptet írni, de nehéz meghallgatni a beteget. Úgy tűnt, ez alkalommal mintha több új kutatási eredményről számoltak be az előadók, statisztikákat is bemutattak az elszigetelt eseteken túl. Véleménye szerint a bálinti munkának kevésbé kell a kísérletezések és az elméleti hipotézisek, a spekuláció irányába elmennie, hiszen a mozgalom gyakorlati célokat tűzött maga elé s ezek minél hatékonyabb, széleskörűbb alkalmazása, minél több orvos praxisába való beépülése jelenti a tevékenység fő csapását.
- Mi már az előző kongresszuson javasoltuk a brassói rendezvény címéül, hogy Vissza Bálinthoz!, de leszavaztak, mert mi az, hogy vissza, hiszen még el se távolodtunk igazán! Mi viszont, kelet-európai bálintosok, ide értve a magyarországi, a német, a francia és a portugál kollégákat is, az angolokat nem is említve, mert ők tartják magukat a kezdeti doktrínához, úgy érezzük: távolodtunk a kiindulási alaptól. Ami nem feltétlenül rossz, de nem is hoz sok új eredményt. Úgy érezzük, hogy az eltávolodás a bálinti alapeszmétől - különösen az amerikaiak, az izraeliek, és a svájciak részéről - ma már reális veszélyt jelent, s igazából rajtunk, orvosokon segítene az, ha visszatérnénk a gyökerekhez.
Újra a tévé előtt
Dr. Veress Albert bevallotta: attól kezdve, hogy a kongresszus szervezésének fogott, vagyis az utóbbi két évben annyi ideje sem volt, hogy legalább az esti híradót megnézze a televízióban. Miután az utolsó vendég is felszállt a repülőre és kiderült, hogy semmilyen gikszer nem következett be, ráadásul az új H1N1 vírus terjedésének üteme is megkímélte a kongresszust egy esetleges járvány következményeitől, nagy kő esett le a szívéről. Nemrég a felesége meglepetten kiáltott fel: hogy lehet az, hogy férje a tévé előtt ül?
Ami nem azt jelenti, hogy elfogyott a tennivalója!
Október utolsó napjaiban adták át a csíkszeredai kórház elmegyógyászati osztályán az első fizetéses kórtermet, amely helyi üzletemberek, vállalkozók támogatásával jött létre és növeli a civilizált kezelési lehetőségeket. Ugyancsak most kapta a hírt, hogy pert nyert az egészségügyi tárcával szemben, megtámadva azt a 2008 áprilisi minisztériumi intézkedést, miszerint az osztályvezető orvosok napi munkaidejét 8 órára emelik, ezért viszont nem szabtak ki többletfizetést. A törvénytelennek nyilvánított határozatot most visszavonták. De máris új per gondolatával foglalkozik: azt szeretné elérni, hogy az orvosi ügyeletideje beszámítson a régiségbe...
Veress doktornak igaz, hogy mindkét esetben megvan a személyes érdekeltsége, de a perek pénzbe kerülnek, s a kikapart gesztenyéből mindazok részesülnek, akik komolyan, a gyógyítás szándékától és erkölcsétől vezérelve életükben nem forítanak hátat a hivatásként gyakorolt munkának.
Illusztráció: Vissza Bálinthoz! - a mozgalmat elindító orvos arcképe minden bálintos rendezvényen jelen van
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése