A póttag (Zoia Ceausescu)

15.

Tegnap még azt hittem, hogy véglegesen pontot tettem könyvis-

mertetőm végére. Lefekvés előtt aztán hirtelen eszembe jutott, hogy annyi mindenről szóltam az előbbiekben, csak éppen arról feledkeztem meg, hogy beszámoljak, mi lett a másik póttag - a Zoia - sorsa, akinek az alakja és tragédiája úgy tűnik, inkább megérdemelte volna az írói tollat, legalább is egy barátom szerint.

Mert Zoia Ceausescu ténylegesen is leélte életét, befutotta azt a pályát, ami kivételezett társadalmi helyzetéből, majd annak hirtelen elvesztéséből őt megillette. A vele és körülötte történtek immár megmásíthatatlanok, a végleges tanulságok is levonhatók...

Az is igaz, hogy e pikáns téma úgy ahogy, megkapta a maga helyét a bulvárosodó román sajtóban, ezért a továbbiakban az Evenimentul Zilei értesülései nyomán haladva foglalnám össze a Petru Popescuval való szakítás után Zoiával történteket.

Abban az időszakban a pártfőtitkár lánya egyre többet ivott, magába roskadt, majd 1974-ben megismerkedett egy Mihai Matei nevezetű újságíróval, aki a Lumea (A világ) című külpolitikai hetilap munkatársa volt. Az igazi bonyodalmak akkor kezdődtek, amikor Zoia úgy eltűnt szerelmével az országban, hogy egy hétig a hatóságok sehol nem találták. Végül egy közönséges szállodában bukkantak rájuk, s attól kezdve felsőbb utasításra drasztikus elszállásolási szabályokat vezettek be: a hotelekben csak ténylegesen összeházasodott, iratokkal igazolt házastársaknak volt szabad közös szobát kiadni. Büntetésül a hetilap egész vezetőségét leváltották, az újságírót pedig menesztették, akiről kiderült, hogy már korábban, még diákkorából is érdeklődött utána a szekuritáté, majd egy amerikai útja során engedély nélkül átruccant Mexikóba is, amit a román hatóságok zokon vettek.

A Zoiával való kaland után Mihai Mateit állandóan követték, bármerre járt. Bántani nem merték, s hogy befogják a száját, az afrikai Guineába küldték külügyi megbizatással, de belügyi kísérettel. Néhány hónap múlva az alkoholistává vált újságíró hazatért, majd rövidesen, gyanús körülmények között elhunyt. Azt mondják, egy ismeretlen trópusi betegség végzett vele, a diktatúra időszakának egyes kutatói megesküdnének rá, hogy eltették láb alól.

A nyolcvanas években Zoia megismerkedik Mircea Opran nagyszebeni mérnökkel, akivel összeházasodik. Ezúttal a Ceausescu házaspárnak nem volt ezzel kapcsolatban semmilyen ellenvetése. Opran a bukaresti politechnika professzora lesz, Zoia matematikusként a Matematikai Intézetben dolgozik. Egy idő után anyja úgy véli, hogy az intézet működtetése sem anyagilag, sem erkölcsileg nem indokolt, ezért felszámolják, az ország legjobb kutató matematikusait pedig tanárokként szanaszét szórják az országban. Zoia ekkor anyja fennhatósága alá kerül a Tudományos és Műszaki Alkotás Intézetéhez (INCREST), itt matematikai részleget alakít, amelynek vezetője lesz. Kollégáival való kapcsolata korrekt, segíti őket, külföldi kiküldetéseiket támogatja annak ellenére, hogy sokan nem térnek haza.

A rendszerváltozás eseményei az INCREST-nél találják. Testvéreivel (Nicu, Valentin) együtt letartóztatják, a nemzetgazdaság aláaknázásának vádjával. 1990 augusztusában szabadul. Matematikus kollégái melléje állnak, támogatják, segítik, amennyire erejükből telik. A kiszabaduló Zoiát azonban nem veszik vissza korábbi munkahelyére. Kéri nyugdíjaztatását és elszigetelődik a külvilágtól. Tüdőrákot diagnosztizálnak nála, volt munkatársai pénzt gyűjtenek a műtétre, de az összeget visszaküldi nekik. 1996-ban minden vád alól felmentették.

2006 novemberében betegsége vastagbél-szövődménnyel súlyosbodott és rövid szenvedés után elhunyt. Azt mondják, igen tehetséges matematikus volt.

Ennyiből állt az ő póttagsága.