(Az alábbi egyperceseket jó huszonöt évvel ezelőtt fordítottam románból. Szerzőjük, a valamikori Scanteianál dolgozó alacsony, babaarcú prózaíró, V. B. hosszú időn át volt kiadók és olvasók kedvence. Rövid prózája könnyen emészthető volt, mindig erkölcsi tanulságokra kihegyezve - amit ő írt a központi pártlapban, azt biztosan elolvasták. Lent is, fent is.
Nemrég olvastam, hogy miként esett ki váratlanul a hatalmi kegyekből.
Megtetszett volt neki egy fiatal újságírónő a rivális laptól - Romania Libera -, s mindegyre próbálta behálózni, átcsalni a Scanteiához. Nem volt sikere a különben sikeres, bátor újságírónőként felfutó hölgynél. Egyszer a prózaíró meglepte imádata tárgyát annak lakásán, ott anyaszült meztelenre vetkőzött, de a hölgy és jelen lévő barátai megszégyenítették. A botrányból fegyelmi ügy lett, a prózaíró próbálta eltussolni a dolgot, nehogy családi botrány és válás legyen az ügyből odahaza, végül a hölgyet rúgták ki a sajtóból, s éveken át állás nélkül tengette az életét.
Minderről nemrég hullt le a lepel, az azóta jócskán idősecske riporternő visszamelékezése nyomán. No, mindegy. Ő nem nevezte néven levitézlett "hódolóját", mi is elégedjünk meg a kezdőbetűkkel s a feltátalt történetekkel... Úgy, ahogy azok az Előre Naptár 1987-ben megjelentek.)
*
Egypercesek
DIAGNÓZIS
— Legalább az autómat fizetné ki!
— Ééén?
— Ön hát! Elvégre ön biztatott azzal, hogy ha reggelenként feltörök egy tojást és amúgy nyersen, egyetlen hörpintéssel felhajtom egy pohárból, olyan hangom lesz, mint egykor Carusónak!
— Mondtam bizony, most már emlékszem. Igaza van.
— És ugyancsak ön tanácsolta, hogy három, majd négy, sőt öt tojást hajtsak fel, reggelenként.
— Igen, igen. Emlékszem. Úgy van.
— Később pedig az ön ötlete volt, hogy szerezzek egy strucctojást.
— Igaza van, minek tagadnám!
— Nos, így is tettem. Egy vagyonomba került. A strucctojásra kidobott pénzemen vehettem volna egy gépkocsit. Mert azt is feltörtem, megittam. Mindhiába.
— Hogyhogy hiába?
— Szóval, hang nuku. Mit Caruso! Még csak olyan se lett, mint az övé!... De hát ez van! Most már ért engem? Ablakon kidobott pénz!
— Ezt értem és megértem, de önnek mésincs igaza. Semmi nem volt hiába. Ön egy garast se prédált el. Sőt, éppen arra használta, amire kellett. Azt is mondhatnám, nyert az ügyön. Pontosabban: nem is köthetett volna jobb üzletet!
— Én? Micsoda üzlet!? Mi hasznom belőle, ugyan bizony?!
— Az igazság: hogy nincsen hangja!
MEGFIGYELÉS
Bármit mondjanak,
a repülő jóval gyorsabb a vonatnál —
szögezi le
a gyalogos.
ÁMULAT
Nagyszerű memóriája van!
Minél jobban telik az idő,
Annál gyakrabban jut eszébe,
hogy valamikor, egyszer lehülyéztem.
CSISZOLÁS
Brancusi nagy tisztelőjeként
bevontatott egy kidőlt telefonpóznát,
amely már senkinek sem kellett,
mert a fapóznát betonoszlopra
cserélték.
Húszéves volt, amikor
hazavitte,
s újabba húsz év múlva
elkészült a mű:
egy fogpiszkáló.
VONATON
A legnagyobb felfedezés,
akárhogy is vesszük, a tűz.
Nélküle, lássuk be, mindannyian elvesznénk.
És éppen ezért minden elismerésünk
a gyufa feltalálójáé.
— Mi közöm hozzá! —
szólt a dohányos,
és kilépett a folyosóra.
Nekem öngyújtóm van.
UGRÁS
— Idefigyeljen! 200 méterrel a föld felett kinyitja az ejtőernyőt. Odalent, a kukoricás mellett meggyszínű gépkocsi várja. Az az öné. Ezek itt az erről szóló iratok. De mi lelte?
— Volna egy kérdésem.
— Halljuk. De gyorsan! A repülő ezer kilométeres sebességgel suhan.
— Hogyan nyitom ki az ejtőernyőt?
— Megnyomja az első gombot.
— És ha nem nyílik ki?
— Megnyomja a másodikat.
— És ha úgy se nyílik ki?
— Olyan nincsen! Az a biztonsági gomb.
— De ha nem nyílik ki?
— Kinyílik, könyörgöm, hát nem érti?
— És ha mégsem?
Kétkedése jogosnak bizonyult. Az ejtőernyő sem az első, sem a második, se a harmadik gombnyomásra nem nyílt ki. Az egyetlen gondolat, ami azokban a végső pillanatokban még átcikázott rajta, az volt, hogy odalent, amint megígérték, legalább az a meggyszínű gépkocsi lenne a kukoricásban.
NEM ÉS DE
Nem mind színész, aki
színházat játszik.
De minden színész
színházat játszik.
Nem mind járt sivatagban,.
aki homokot látott.
De mindenki, aki a sivatagban járt,
látott homokot.
Nem mind részeges, aki iszik.
De minden részeges iszik.
Nem mind művészet,
ami érzelmet fakaszt.
De minden, mi művészet,
érzelmet ébreszt.
Nem mindig lel aranyat
a koránkelő,
de aki aranyat lel, az mindig
korán kelt,
vagy le se feküdt talán.
ÉRV
Nem értem, hogy-hogy nem jó az elbeszélés, hiszen az életből vétetett?
Az egész történet a szemem előtt zajlott le, a szereplők meg egyenesen a szomszédaim. Tudtam róluk, mit ebédelnek. A falon át még a horkolásukat is hallottam. Nem múlt el nap, hogy ne találkozzunk, s meg ne kérdezzem tőlük, hogy szolgál az egészségük? És akkor ön azt meri állítani, hogy az elbeszélésnek nincsen hitele? A költözésüknek is szemtanúja voltam! Ezért fejeztem be azzal a történetet, hogy a teherautó eltűnik az utcasarkon.
Haragos Zoltán: Az olvasó c. fotója
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése