A borzalmak szinhelyén - Biatorbágy
1931 szeptember
Tizennyolc halottja és negyven sebesültje van a biatorbágyi pokolgépes kommunista merényletne
Vasárnap éjszaka szörnyü, embertelen gaztett hire terjedt el futótüzként a fővárosban. Kávéházakban, vendéglőkben, mulatóhelyeken, klubokban, csupa megrendült ember: annyit tudtak csupán: hogy a Budapestről éjjel 11 óra 30 perckor elindult bécsi gyorsvonatot katasztrófa érte Biatorbágy alatt.
És egyszerre száz meg száz taxiautó, motorkerékpár, biciklista indult el Biatorbágy felé, vagy 3-4000 ember özönlötte el a Budaörs felé vezető utakat. A vasárnap reggeli lapok rövid jelentéseiből azután a főváros közönsége megtudta, hogy tervszerüen előkészített kommunista bombamerénylet történt a gyorsvonat ellen, amelynek vagy 18, de talán több utasa is halálát lelte az iszonyatos éjjeli zuhanásban és 4-5 utason kívül a többiek mind sulyosan megsebesültek.
Alább beszámolunk a borzalmas merénylet részleteiről. Itt e rendkívül külön kiadás első oldalán csupán annak az iszonyatnak akarunk kifejezést adni, amelyben egy ma az ország népe. A rendőrhatóságok megkezdték nyomozó munkájukat és a délelőtt ˝ 11-ig való helyszini nyomozás ténymegállapításai szerint a Magyarországon példa nélkül való merényletet gyakorlott, Oroszországot járt kommunisták követték el.
Rohan velünk az autó a hajnali szürkületben. Előttünk, mögöttünk autók, motorkerékpárok rohannak, biciklisták légiói, akik, mint a csirkék, ugy nyüzsögnek a vijjogó, tülkölő, dübörgő autóáradatban. Mentőautók és közönséges teherszállító automobilok jönnek Torbágy felől. Katonai gépkocsik és rendőri autók, bizottságokkal és magasrangu állami és rendőri tisztviselőkkel utánunk. Utolérünk egy század lovasrendőrt, amint vágtatnak Torbágy felé. Néhány perc és bekanyarodunk egy dombon:
előttünk áll a halálviadukt. A 40-50 méter mély szakadékban pozdorjává törve fekszenek a vagonok, ezernyi tömeg feketéllik a töltésen a vagonok roncsaitól keresztben elzárt uttesten s a töltésdombok oldalain.
Katonaság, csendőrség, tűzoltóság dolgozik, vezényszavak röppennek a levegőben, - már meg is állunk s ki a kocsiból. Szörnyű látvány! A viadukt alatt egyetlen tömkelegben hat-hét személykocsi, a mozdonyé és a szerkocsi apró szilánkokra törve. Egy hálókocsi romjai előtt állok. Mintha egy papendekli skatulyára egy halom követ ejtettek volna: a vagon két fala a szó szoros értelmében egymásra ragadt és ebből a kocsiból mennyei véletlen folytán egyetlen ember mégis megmenekült, egy MÁV főintéző, a többiek mind meghaltak, nagyobbrészt még ott fekszenek összelapítva a luxuskocsi fényes, színes mahagóni koporsójában.
Utászok kezdik ásni a földbefuródott vagon alatt a földet. Az egyik katona egy fekete szalmakalapot lobogtat a kezében, dobja a levegőbe keresztül hátra.
- Itt egy kalap, hátha majd meg tudják róla, hogy kié volt. A hálókocsira kerekeivel égnek álló egy másik vagon roncsa borul. Előbb ezt kell eltávolítani, hogy a hálókocsihoz hozzá lehessen férni. Már feszülnek a kötelek a levegőben, két század utász és három-négyszáz falusi ember fogódzkodik a kötelekbe, az utásztiszt fölemeli a karját és ütemesen vezényli: Huzd meg! A legénység ismétli a vezényszót s a két szótagból álló parancs második szavára zengve feszülnek meg a kötelek.
A vagonroncs a levegőbe emelkedik és füstölve és mennydörögve robajlik le a mélységbe.
Már csákányosok lepik el a hálókocsi tetemét, amely, mint egy fölboncolt szörny, fekszik előttünk föltépett lószőrmátrácbelivel, elegáns berendezésnek sárgaréz ereivel a lepedők, a takarók s a zöld bársony tapétaburkolat szörnyű színes rongyaiban.
– Nézze, szerkesztő úr, ott egy halott! – mutatja valaki. Odanézek. Az egymásra tapadó két hálókocsi fal közül tényleg egy barna fürtös fej látszik ki csupán, azt igyekeznek kiszabadítani ágyastól együtt.
Jean Renard belga mérnök, a papírjaiból kiderült, hogy a feleségével együtt utazik, a felesége még nincs sehol, nem is találják. Igy fekszik előttem fölpuffadva, megdermedve, a halál irtózatos ölelésébe ájulva.
A másik oldalon egy kisfiút hoznak, nyolc-tíz éves lehet. A homlokán a két szeme között ökölnyi lyuk s homlokára rászáradva az agyveleje, a teste megmerevedett, karjai összegémberedve, lábai tele vérrel.
Tovább. Wappel Antal MÁV segédtiszt elmondja, hogy a robbanásra, amely oly erős volt, hogy lefordult az ágyáról, fölébredt és az ablakhoz rohant - Azt hitte, hogy szerencsétlenség történt.
- Az éj sötétjében láttam, amint a kivilágitott kocsik egyik a másik után zuhannak le a hídról. Hirtelen azt hittem, hogy elvesztettem az eszemet. Odaordítottam a feleségemnek, hogy hullanak le a kocsik a szakadékba. ,,Meg vagy őrülve?” – kérdezte a feleségem. Percegik nem akartuk elhinni, amit láttunk. Magamra kaptam valamit és rohantam.
Egymásután két ujabb női halottat hoznak. Az egyik 16-17 éves leány, a másik egy elegáns pizsamás nő. A hordágy után egy utász utánadob egy csipkés rózsaszínű selyemkombinét. A kombiné mint egy pillangó, ugy röpdös egy másodpercig a levegőben. - Ez is odatartozik, kiáltja az utász a mentők után.
Vadonatuj sárga aktatáska , gyönyörű nagy női utazóretikül kerül ki a csákányok alól egyik a másik után. Hivatalos és magánautók, elegáns kétüléses kocsik, estélyiruhás hölgyekkel és urakkal, amúgy kialvatlanul, ahogy a hír hallatára nekirobogtak a torbágyi országutaknak, szinte mintegy parádét, látványosságot nézni.
Valaki Pálffy Dan József gróf csodálatos megmeneküléséről beszél. A gróf a legutolsó személykocsiban ajtón keresztül ledobta a 40 méteres szakadékba. Semmi baja sem történt. Pálffy gróf, amikor föltápászkodott, ez mondta:
- A háborúban pilóta voltam, zuhantam is nem egyszer, de ekkorát még röpülőgéppel sem!
A hivatalos személyiségek összegezik a merénylet valószínű lefolyását. Megérkezik Hetényi főkapitányhelyettes, Egy perc alatt körülötte van mindenki, akinek a nyomozáshoz köze van. Pattogva, géppuskatüzelészerűen teszi föl egyik kérdést a másik után: Hány órakor történt a merénylet? Mikor ment el a merénylet előtt a legutolsó vonat? Melyik volt ez a vonat? Ki találta meg a pokolgép roncsait? Ki az, aki a levelet megtalálta, azonnal hozzák őket! Gyerünk a merénylet pontos színhelyére! S már huzzák is ki két bot segítségével a 40 méteres meredek töltésen fölfelé Hetényit, akit odavezetnek a vagon alá, amely alatt a pokolgép részeit megtalálták. Két villanytelep fekszik a föltépett sínek mellett, fölírásuk a következő:
King Batterie G. O. G. H. Light, Long Lasting Use. A másik kép: Marka Fabriena, Wirlob Fabr. W. Kraju.
Az egyik tehát angol, a másik cseh gyártmány. Az elemekhez hosszú zsinór van erősítve, a zsinór végén sárga, két centiméterész, olyan, amilyent az ácsok használnak, a centiméterrészek után pedig egy vulkánfiberkoffernek egy darabja, eben volt a pokolgép. Jelentik, hogy nem tudják megállapítani, hogy ekrazittal robbantották-e föl a vonatot vagy puskaporral ?
Állítólag másfélkiló puskaporral röpítették föl az egész vonatot. Bebujok a vagonok alá és mutatom a zöldre festődött köveket, ami tipikusan ekrazitra mutat.
- Na és orosz csekarobbantóayag, fulmikoton nem lehet ? - kérdi Hetényi. Liheg , lehajol, megnéz minden kődarabot.
Hozzák a vasúti tisztviselőt, aki a levelet megtalálta. Král Ferencnek hívják, fiatal fiu, 23 éves, vasúti üzletgyakornok. Katonásan elmondja ,hogy a levelet mintegy
40 méterre találta a robbanás színhelyétől egy kábelerősítő kőlapon
A levél szövege a következő:
,,Munkások, nincs jogotok, hát mi majd kierőszakoljuk a kapitalistákkal szemben. Minden hónapban hallani fogtok rólunk a mi társaink mindenütt otthon vannak. Mindent a kapitalisták fizetnek meg! Ne féljetek, a benzin nem fogy el!
A fordító.
A levél ott feküdt s két kőnehezékkel volt biztosítva az ellen, hogy a szél el ne fujja. Kezembe kerül egy pillanatra a barna selyempapirbélelésű boriték, amelyre rossz helyesírással és primitív kaligrafiával van írva a szöveg. Mintha még sorvezetőt is használtak volna írás közben.
A kihallgatást már be is fejezik, két utász ordítja egy telefonpózna tetejéről Hetényi nevét. A vezetékbe belekapcsolt kis telefonon összeköttetést teremtettek Pesttel, a vizsgálóbíró van a telefonnál.
Filmoperatőrök, bámészkodók, publikum... Közben egyre hordják a halottakat.
A katasztrófának 23 halálos áldozata és 18 sulyos sebesültje van
A halottak névsora:
Simon Lajos postaaltiszt, biatortágyi lakos,
Pintér Lajos napszámos, Biatorbágy,
Deák Domokos, 37 éves MÁV-segédtiszt, Budapest,
Nemes Lajos, a gyorsvonat fűtője.
Fowis Hildegard, 40 éves angol hölgy, londoni lakos, aki vitéz Suhay Imre tábornok családját jött Budapestre meglátogatni és két hétig a Gellért-szállóban lakott.
Nagy László asztalos, a dunakeszi főműhely alkalmazottja,
Borza Ferenc, Tatbánya 44 éves főjegyzője,
Borza Ferencné, a főjegyző neje és
Borza Lilly, a főjegyzőék 17 éves leánya. (A Borza-család a halálvonattal Ausztriába akart utazni, hogy ott töltsék el a főjegyző négyhetes szabadságát.)
Kanyó Sándor délivasuti hivatalnok,
Gulyás János vonatvezető,
dr. Herczok-Jakubovic Ottó, 36 éves budapesti ügyvéd.
Morvay Lajos mozdonyvezető,
Krecsmarik József MÁV-segédtiszt,
Iváncsles József kalauz,
Jean Leopold Renard, 33 éves mérnök, a belga légiforgalmi hivatal igazgatója,
Madame Jean Leopold Renard, a belga mérnök 25 éves felesége,
Hermann Wallers belga mérnök.
Feidl Lőrincné, Bátaszék,
Feldl Bálintné, Bátaszék,
Tóth Endre, a HÉV tisztviselője, Budapest, (Szász Károly- utca 5).
Egy ismerelten nő, akinek életkorát sem tudták megállapitani és egy körülbelül 10 éves magyar kisfiu.
A sebesültek névsora:
Simon Sándor kőműves, Bia, életveszedelmes belső sérüléseket, fején zuzott sebeket és több helyen lábtörést szenvedett.
Rosenthal Jenő kereskedő, halálmágyesnesi lakos, agyrázkódást, belső sérüléseket szenvvédett. Állapota sulyos.
Clemments Harry kereskedő, London, 27 éves.
Koponyaalapi törés, agyrázkódás, belső sérülések. Állapota életveszedelmes.
Nichtmann Ferenc hálókocsikalauz, bécsi lakos. A balkezén és a mellen zuzott sebek.
Hértley Lipót 58 éves étkezőkocsikalauz, Budapest (Páva-utca 37). Állapota életveszedelmes. Koponyalapi törés, agyrázkódás belső sérülések.
Ferenxzy Lajos 53 éves szegedi állomásfőnök, zuzott sérüléseket szenvedett.
Medveczky Aranka 53 éves leány, Clementts Harry menyasszonya, arcán zuzott seb, mindkét lába három helyen eltört. Állapota sulyos.
Májer Jánosné 22 éves bátaszéki lakos. Belső sérülések, állaptoa sulyos.
Novotny Rudolfné, 35 éves amerikai asszony Newjersey Alpha városából. Jobb arcán és szemén zuzott sebek, bokatörés csontrepedéssel,
Ruff Istvánné, 25 éves bátaszéki asszony, belső sérülések és zuzott sebek,
Ruff Miklós 3 éves. Mindkettőnek állapota életveszedelmes. Sulyos belső sérüléseket szenvedtek.
Feidl Margitka, 3 éves bátaszéki kisleány, zuzott sebekkel.
Korafein Károly bécsi lakos, kereskedő. Fején és gyomrán sérült. Állapota sulyos.
Hanke Richárd 55 éves budapesti lakos, a ,,Pesti Hirlap” nyugalmazott levéltárosa arcán és lábán sebesült meg.
Maluska Szilveszter 39 éves, MÁV irodai segédtiszt.
Rothaus Jenő párisi lakos.
Serlig József, 20 éves torbágyi napszámos, aki a mentési munka közben sebesült meg.
A MÁV hivatalos jelentése a biatorbágyi merényletről
A Budapestről szombaton éjjel 22 óra 31 perckor indult 10. számu wieni gyorsvonatot a biatorbágyi viaduktnál katasztrófa érte. Eddig még ismeretlen tettesek közvetlenül a viadukt előtt robbanóaknát helyeztek el, amely a vonat alatt fölrobbant.
Ennek következtében a mozdony- és a szerkocsi kisiklott és a 26 méter magas viaduktról lefordultak, magukkal rántva a kalauzkocsit és öt személykocsit. Öt kocsi a vonattól elszakadva a vágányon maradt. Vasárnap délutánig a halottak száma 22, a sérülteké 14.
A mentési munkálatok vasárnap éjfél után 1 – 2 óra között teljes erővel megindultak és az államrendőrség a csendőrséggel karöltve a nyomozást azonnal megindította. A katasztrófa a bécsi utirányt véve alapul, a bal viadukton történt. A forgalom a másik érintetlenül maradt viadukton át bonyolíttatik le. A vonatszemélyzet közül a mozdonyvezető, a fűtő, a vonatvezető és az egyik jegyvizsgáló meghaltak. A romok eltakarítása 48 óra mulva várható.
A sulyos merényletre való tekintettel az államvasutak igazgatósága a vasúti vonalak fokozottabb őrzéséről a csendőrség igénybevételével hathatósan gondoskodott, és a forgalom biztonságának megóvása érdekében minden lehető intézkedést megtett.
Pállfy-Daun József gróf elmondja csodálatos megmenekülésének történetét
Délben a helyszínén ujra megjelenik egy csodálatos módon megmenekült utas: Pálffy- Daun József nagybirtokos. Így mondja el nekünk borzalmas élményét:
- Budapestről Bicskéig akartam csak utazni, itt van a birtokom a közelben, Tükrös pusztán. Egy kicsit elszundikáltam és megijedtem: már azt hittem, tul vagyunk Bicskén. Kinyitottam a mozgó vonat ajtaját, félig előreléptem a lépcsőre – amit nem lett volna szabad ! -, hogy kinézzek: hol járunk…Egy irtóztató detonációt hallottam, abban a pillanatban már röpültem is nagy ívben, ki a nyitott kocsiajtóból és a domboldalba zuhantam. Nem történt semmi bajom!
A gróf mosolyogni igyekszik, de a mosoly ideges rándulásba vész…
- Hihetetlen a dolog… nem is értem! Maga az egész, ilyen nagy mélységben …Én pilóta voltam a háborúban, szitává lőttek, ismerem a veszedelmet, de ilyesmi!... egészen hihetetlen!... Nem…nem értem.
A gróf autója mellett magas, karcsu, fiatal hölgy áll, halálsápadtan: a grófné…Eljött megnézni azt a helyet, ahol a férje oly csodálatosan menekült meg.
A grófhoz hasonló módon menekült meg, majdnem sértetlenül Matuska Szilveszter gyárigazgató, aki csantavéri születésű és Bécsben lakik. Neki az volt a szerencséje, hogy árment a vonaton, ismerősöket keresni és éppen a végén volt, amikor a robbanás bekövetkezett és ő kirepült a domboldalra…
A bécsi rendőrség vasárnapi nyomozása nem igazolta azt a gyanut, hogy Matuska a biatorbágyi merénylő!
1931 október
Wahl udvari tanácsos: ,, Óvatosságra van szükség! Nem merem azt állitani, hogy Matuska a tettes!
Pozitív bizonyítékok kellenének, de ilyenek nincsenek!”
Az érdeklődés középpontjában a Bécsben letartóztatott Matuska Szilveszter áll, akit azzal gyanusítanak, hogy ő követte el szeptember 13-án a biatorbágyi vasuti merényletet. A kihallgatás és a nyomozás egész vasárnapon át tartott, a bécsi rendőrség valóban bámulatra méltó energiával dolgozott és minden nyomnak és adatnak utánamentek, a nyomozás eddigi eredményei alapján azonban semmi estre sem lehet a valószínűségnek azzal a határozottságával sem állítani, hogy Matuska a tettes, mint amilyennel azt az első jelentések közölték.
Matuska a leghatározottabban megmaradt amellett, hogy semmiféle kapcsolatban nem áll a merénylettel.
Magatartása mindenesetre egy megrendült ember benyomását kelti: valósággal álmodozva és víziószerűen hallgatja meg a hozzáintézett kérdéseket. A viselkedése egyáltalán olyan, hogy különösen a szigorú őrizet mutatkozott szükségesnek, mert a zavaros magatartású embernél fölmerült az a gyanú, hogy esetleg öngyilkosságot kísérel meg.
Az eddigi adatok alapján nem is annyira azért, mintha mégis köze lenne a merénylethez, mint inkább olyan okokból – amint ez az alábbi tudósítás adataiból némileg igazolódik – amelyek talán
az elmegyógyászat kutatáskörébe tartoznak.
Vasárnap délben fölkerestem a bécsi rendőrség bűnügyi osztályának vezetőjét, Wahl udvari tanácsost, aki a bombamerénylet ügyében a nyomozást vezeti. Az előszobában sokáig kellett várakoznom, mert előttem vitték hozzá Matuska Szilvesztert. Két detektív hozta a sápadt, tántorgó férfit, aki alig állt a lábán. Első tekintetre nehezen hinné az ember, hogy ilyen gaztettre képes volna. Nőies vonásai vannak, szinte ábrándos kék tekintete. Most riadtan néz szét maga körül, mint az üldözött vad. Magas borotvált arcu férfi, de szerda óta nem látott beretvát, gallér, nyakkendő és cipőzsinór nélkül úgy hat most, mint egy züllött csavargó.
A küszöbön megtorpan.
-Nem megyek! Nem megyek! -kiáltja
Jöjjön, ne okoskodjék! - szól rá az egyik detektív – meglátja, nem lesz semmi baja, nem fogja bántani senki. Ezzel már el is tűntek Wahl dr. párnázott ajtaja mögött. Amikor egy óra múlva kijött, sokkal nyugodtabb volt. Maga elé bámult és egy pillanatra mintha elmosolyodott volna.
Wahl udvari tanácsos igen kedvesen fogadott:
Elöször is egy tévedést kell korrigálnom – kezdte-, egyes lapok azt állították, hogy Matuska 10 kilogramm ekrazitot és 100 csomag patront vásárolt. Ez így nem igaz! Az igazság az, hogy Matuska a 10 kilogramm ekrazitot 100 tekercsben vásárolta Möllersdorfban összesen 73 schillingért. Ezt az ekrazitot Tallendorf község előljárásának engedélyével vásárolta bányarobbantás céljaira. Tessék csak idenézi – mondta Wahl és kezembe adta az egyik tekercset. - Ne tessék félni – szólt mosolyogva -, nem robban.
Kezembe veszem a parafinpapirosba csomagolt tekercset, amely 10 centiméterhosszú és 3 centiméter átmérőjű. Az ujjam hegye azonnal sárga lesz tőle.
- Látja – mondta Wahl -, az ekrazit erősen fest, még a papíroson keresztül is. Amikor átvizsgáltuk Matuska ruháit, amelyeket a merényletkor viselt, azt találtuk, hogy bricseszének zsebei tele vannak ilyen sárga foltokkal, aminek most az ön kezén vannak. Matuska beismerte, hogy valóban ez a bricsesz volt rajta a szerencsétlenség alkalmával, de a foltokra vonatkozóan azt állította, hogy azok nyilván onnan erednek, hogy Budapestről való elutazása előtt hipermangánnal mosta meg a kezeit. A hipermangán azonban nem sárga, hanem piros és kézről egyáltalábanNem fest tovább. Matuska vallomását később úgy módosította, hogy a sárga foltok mégis ekrazittól származnak.
Egyszer ugyanis Tattendorfban kísérleteket akart végezni az ekrazittal és akkor az egyik tekercset a zsebébe dugta. A nadrágot mindenesetre kémiai vizsgálatra adtuk ki, hogy szakértő állapítsa meg a sárga foltok eredetét.
A leggyanusabb körülmény az egész ügyben mindenesetre az, hogy az ekrazit és a hiányzó gyutacsok és gyujtótöltények hollétéről nem tud semminemű fölvilágosítást adni.
Tegnap azt állította, hogy az ekrazitos láda tartalmát a gyár mellett elfolyó patakban ürítette.
A patakot ma kora hajnalban a gyár közelében jókora darabon elvezettük medréből.
Azután egy bizottság Böhm rendőrtanácsos vezetésével átkutatta a patak egész ágyát, jó pár száz méter hosszuságban, ekrazitnak azonban semmi nyomát sem fedezték föl.
Matuska később azt vallotta, hogy az ekrazitot nem dobta a patakba, hanem a gyár mögött, a petróleumraktárnál egy verembe hajította. A bizottság azt a vermet is átkutatta, de ugyancsak minden eredmény nélkül. A gyutacsokat és gyujtó töltényeket Matuska Blumauban vásárolta a Böhler- műveknél, ezeknek egy részét megtalálták a veremben.
A bizottság gondosan átvizsgált mindent és a gyár egy anyagraktárában körülbelül félméter hosszuságu drótot talált, amilyet villamoslámpáknál szoktak használni. Hasonló drótot találtak a merénylet színhelyén is, erre volt erősítve a két battéria.
A drótot ugyancsak szakértőknek adták át pontosabban vizsgálat céljából. Még egy rejtélyes körülmény teszi Matuska szerepét gyanussá, nevezetesen az, hogy nem volt semmiféle poggyásza;
7- től 13- ig tartózkodott Budapesten, de nem vitt magával más csomagot, csak egy kis táskát, amelyben egy ing és egy törülköző volt és ezeken ugyanazok a gyanus sárga foltok voltak láthatók.
Ezt a táskát egy trenskottal együtt 7-én, amikor megérkezett Budapestre, a Keleti- pályaudvar ruhatárában helyezte el és azok még mindig ott vannak. Arra a kérdésre, hogy a koffert és kabátot miért nem vitte el a szállodába és miért nem vitte el Bécsbe, amikor elutazott, azt válaszolta, hogy ezekről egészen megfeledkezett. Azt hiszem azonban, hogy ha egy ember egy kabátot és egy koffert visz el, nem felejti el, hogy volt valami csomagja. Összefoglalva azonban még egyszer kijelentem, amint már tegnap is hangsulyoztam: óvatosságra van szükség! Nem merem azt állítani, hogy Matuska a tettes!
Mielőtt egy becsületes ember hírében álló, büntetlen előéletű családapát ilyesmivel vádolni lehetne, pozitív bizonyítékra van szükség – és ilyenek nincsenek.
Egyelőre csak gyanuokok vannak, amelyek a letartóztatást indokolttá teszik, de ezek még korántsem jelentik azt, hogy bűnössége meg volna állapítva.
Arra a kérdésemre, hogy a jüterbogi, illetve ansbachi és neulenkbach vasuti merénylettel való kapcsolatban is gyanakodnak-e Matuskára, dr. Wahl azt válaszolta, hogy ezek egyelőre szóba sem kerültek.
Grauau doktor, Matuska ügyvédje a következőket mondotta:
Két és félév óta ismerem Matuskát – mondta az ügyvéd – és vezetem összes üzleti ügyeit. Őrültségnek tartom azt a föltevést, hogy Matuska bármily kapcsolatban állna a merénylettel: Jóravaló, derék kereskedő, vagyonos ember, aki bálványozásig ragaszkodik családjához. Kislányáért él- hal, minden nap ő kíséri el az iskolába és ő megy érte. Amellett vallásos, jámbor ember, aki minden vasárnap templomba jár. Elképzelhetetlen, hogy ilyen ember ilyesmire vetemedjék.
Sikerült néhány percig beszélnem Matuska feleségével is, aki Bécsben a család egyik barátjánál, Darvas Elemér lakásán tartózkodott. Csinos külsejű, 30éves asszony, tüdőbajos. Elmesélte, hogy ura állandóan egy kis Szent Antal- szobrocskát hordoz a zsebében és amikor a merénylet után hazajött Bécsbe, elmondta, hogy ez a Szent Antal- szobor mentette meg a haláltól. Az asszony különben azt állítja, hogy az egész hajszának a házmester az oka, akit lopás miatt följelentettek.
A budapesti rendőrség nyomozásának adatai Matuska Szilveszter ügyében
Matuska Szilveszter, akit a biatorbágyi merénylet sulyos gyanuja alatt napok óta faggatnak a bécsi rendőrigazgatóságon, 1927 február 17- től 1928 május 3- ig A Kertész- utca 42. számu házban lakott, mint főbérlő. Ez volt utolsó főbérleti lakása Magyarországon. Háziurnak mondotta magát és azt állította, hogy a Józsefvárosban van bérháza. Háromszobás polgári lakásban lakott az uj bérpalotában, amely a Belvárosi Takarékpénztár Rt. tulajdona. Felesége és kisleánya volt vele. A lakókkal nem érintkezett, csak a házfölügyelővel és a liftkezelőnk és ilyenkor mindig azt emlegette, hogy ő is nagyon szegény sorban volt, tudja, mi a szegénység...
Gyermeke mellett német nevelőnőt tartott. Amikor a lakás bérletét fölmondta, a házmester előtt azzal indokolta ezt, hogy józsefvárosi házát eladta és az árán Bécsben vett bérházat, ezért odaköltözik. A Kertész- utcai házban még azt tudják Matuskáról, hogy nagyon kevés látogatója volt, de sűrűn utazgatott üzleti ügyekben.
A bécsi nyomozás ennél jóval jelentékenyebb adatokat produkált az elmult tiz napban. Az első bécsi jelentés, amit a főkapitányság kapott, negatív volt. Így szólt: „Matuska jómódú és gyanun fölül áll”. Hetényi főkapitány helyettest azonban ez nem elégítette ki. Bécsbe küldte a detektívjeit és ezzel a nyomozás uj aldetiumba lépett. Ekkor állapították meg, hogy Matuska 10 kiló ekrazitot vásárolt- amint ő mondja: gyárkéményrobbantásra – és találtak a lakásán különböző, gyanus csöveket is, amelyekről azt vallotta, hogy robbantási kísérletekhez volt rájuk szüksége, mert bányát vásárolt és azt akarta robbantani. Ezzel szemben a rendőrség föltevése az, hogy a rendkívül óvatos Matuska azért vásárolt kőbányát, mert az ekrazitvásárlást akarta igazolni.
Nagyon gyanussá teszi Matuska szerepét az is a budapesti rendőrség föltevése szerint, hogy Klein dr. robbantási szakértőhöz fordult még szeptember elején, aki határozottan lebeszélte arról, hogy kőbányában ekrazittal robbantson, mert az ekrazit pozdorjává töri a követ. Matuska azonban- aki nyilván alibit akart bizonyítani a nyílt ekrazitvásárlással és a robbantási szakértővel való konferenciák által- mégis megmaradt az ekrazit mellett.
Érdekes, hogy Matuska milyen magyarázatát adja örökös ide-odautazgatásának. Azt vallja, hogy kóborlási ösztöne van, időnként ellenállhatatlan kényszer hajtja, hogy vonatra üljön és utazzon. Kóborlásaiból visszatérve, nem is emlékszik arra, hol járt és mit csinált?
Szeptember 3-án Budapestre utazott, egy hétig volt itt, minden nap más- más hotelben lakott- más- más nő társaságában. A robbanás előtti napon ismét Budapesten látták. Amint mondja: hentesárugyárat akar alapítani és tanulmányuton járt itt! A tétényi sertéshizlalót szerette volna megnézni. Miután a detektíveknek, hogy nem járt a tétényi hizlalóban, már azt mondta: nem engedték be a vezérigazgatóhoz és eredmény nélkül tért vissza Budapestre. Itt folytatta „ tanulmányutját”, bement több hentesüzletbe, mintákat vásárolt, amelyeket azonban megevett.
A nagytétényi fogadóban is látták a merénylet előtti napokban. Késő este állított be ide csuromvizesen, kis táskával a kezében. Előadása szerint kiránduláson volt és megázott.
Pálffy–Daun grófnak már a merénylet órájában föltűnt Matuska különös viselkedése
Matuska Szilveszer letartóztatásáról beszéltünk gróf Pálffy -Daun József nagybirtokossal, aki- amint annak idején megírtuk- csodával határos módon sértetlenül menekült meg a biatorbágyi katasztrófából.
Matuskára vonatkozóan már kihallgatott a rendőrség- mondotta gróf Pálffy- Daun. - Ez alkalommal előadtam azt, ami a katasztrófa éjszakáján is föltünt és érthetetlennek látszott előttem. Miután kizuhantam a vonatból egy darabig kábultan feküdtem a földön. Magamhoz térve két- három embert láttam magam mellett, akiknek egyike Matuska Szilveszer volt.
Matuska nagy bőbeszédűséggel adta elő, hogy a vonat elülső részén lévő harmadosztályu kocsiban utazott. Ez a vasuti kocsi, amint később láttam, tetejére zuhanva, és felé fordult kerekekkel összezuzva feküdt a mélységben és romjai alól, úgy tudom, élve nem menekült meg senki. Mindjárt föltünt nekem, hogy Matuska miért mászott föl a 26 méteres mélységből a viaduktra a katasztrófa után és hogyan került ki szinte hihetetlen gyorsasággal a romhalmaz közül?
Azt is mondotta akkor, hogy megsebesült, de én, amikor cigarettára gyujtva, jól az arcába néztem, olyan karcolásokat láttam, amelyekről az volt az első benyomásom, hogy talán önmagát sebesíthette meg, mert ha a romok között érte volna a sebesülés, az kétségtelenül sokkal sulyosabb lett volna.
Pontosan visszaemlékszem, hogy Matuska ruhája nem volt elszakítva és még nagyon sárga sem volt.
Matuskát vasárnap átszállították a Landesgericht fogházba
Először Ausztriába ítélkeznek fölötte, azután döntenek a Magyarországnak való kiadatása felől.
Matuska Szilvesztert, az ansbachi jüterbogi és biatorbágyi vasuti merényletek tettesét a rendőrség bűnügyi osztályáról vasárnap átszállították a Landesgericht fogházba. A bécsi rendőrség szerepe most már mindössze annyi, hogy ellenőrizze Matuska vallomásának adatait. Matuska vallomásában elmondotta, hogy az amsbachl merénylet után 1930 szilveszter éjszakáján egy ottani vendéglőben vidám táncmulatságon vett részt.
A kiküldött detektívek megállapitották, hogy ez az adat megfelel a valóságnak, sőt a táncmulatság végeztével Matuska néhány órára nem egyedül szállt meg egy neulenbachi szállodában. A szállodából 11 szavas sürgönyt adott föl Bécsbe feleségének!
A jüterbogi merénylettel kapcsolatban Matuska azt vallotta, hogy a ruhákat, amelyeket a tett elkövetésekor viselt, Budapesten vásárolta. Azt vallotta továbbá, hogy a merénylet elkövetése után Bécsbe jött, a Strozzigasseban szállt meg egy szállodában és a szálloda hátulsó udvarában elégette a ruhákat. A vizsgálat ezt az adatot is megerősítette és a szálloda személyzete a kihallgatás folyamán előadta, hogy a hátulsó udvarban csakugyan találtak elégett ruhafoszlányokat, sőt egy alig sérült prémbekecset is.Augusztus elején Matuska egy wellsi hotelben lakott, ahol éppen úgy, mint a strozzigassei szállodában, saját neve alatt jelentette be magát. A biatorbágyi merényletben szereplő koffert csakugyan egy V. kerületi kereskedőnél vásárolta Bécsben.
Az az állítása is beigazolódott, hogyTattendorfban a gyujtótöltényekkel és egy sindarabbal előzetes kísérleteket végzett. E kísérletezés közben egy szilánk a közeli ablakba vágódott és betörte azt.
Matuska most már a Landosgerieht fogházban fogja megvárni a kiadatási eljárás lefolytatását. A rendőrségen közölték A Reggel tudósítójával, hogy először az ansbachi merénylet miatt fog felelni az osztrák esküdtszék előtt, amely, tekintettel arra, hogy a merénylet nem sikerült, valószínűen csak rövidebb börtönbüntetéssel fogja sujtani. A büntetés kitöltése után kerülhet sor Matuska kiadatására.
A rendőrségen hivatkoznak arra, hogy Magyarország és Ausztria között kiadatási szerződés nincs és ezért a téren a nemzetközi jogszokás az irányadó. A nemzetközi jogszokás szerint a kiadó hatóságnak jogában áll kikötni, hogy a kiadott ne kapjon nagyobb büntetést, mint amely a kiadó állam törvényeinek maximális büntetése vagy, hogy a kiadott ne rögtönítélő, hanem rendes bíróság elé kerüljön.
A hátborzongató Matuska rejtélynek egyetlen derűs jelensége dr. Gennath, a berlini bűnügyi rendőrség főnöke, aki a bécsi rendőrséggel ellentétben, egyedül Hetényi és Schweinitzer myomozási rendszerétől várja a még minden részletében ki nem bogozott példátlan bűnügy teljes tisztázását.
A berlini ,,Sherlock Holmes” e képen tréfásan megfenyegeti botjával tudósítónkat, aki pár perces sziesztájában háborgatja. Dr. Gennath a Schotteuring egyik padján fujja ki magát. Olyan kövér, hogy bár szállodája alig néhány lépésre van a bécsi rendőrfőnökségtől, mégsem tudta egyfolytában megtenni az utat...
Mivel Ausztriában a legfőbb kiadó hatóság az igazságügy-miniszter, Matuska élete vagy halála az osztrák igazságügy-miniszter döntésétől függ.
Arra a kérdésünkre, hogy Németország nem tart-e igényt Matuska kiadatására a jüterbogi merénylet miatt, azt a választ kaptuk, hogy a nemzetközi jogszokások értelmében Matuskát Magyarországon kell felelőségre vonni a jüterbogi merénylet miatt is.
A balkezes Wahl hattyudala
Már napok óta köztudomásu, hogy Scweinitzer, Gennat és Wahl vitái a nyomozás során gyakran viharosan elmérgesedtek. Annyira, hogy a magyar és német rendőrtisztviselők nem egyszer hagyták el izgatottan a tanácskozást. Pénteken már-már úgy állt a dolog, hogy az egész Matuska -ügy holtpontra jut, mert az együttes tanácskozások, amelyeknek ,,harmonikus egységét” a kommünikék nem győzték eléggé hangsulyozni, nem kecsegtettek eredménnyel.
Wahl udvari tanácsos, a bűnügyi osztály főnöke azon az állásponton volt, hogy pozitív bizonyíték nem szól Matuska bűnössége mellett, csak gyanus okok vannak, amelyek mindenesetre eléggé sulyosak, de nem elegendők a bűnösség megállapítására.
Viszont Schweinitzer az első perctől kezdve Matuskában látta a merénylőt és fölfogását a bécsi rendőrség vezetői is osztották.
Brandl, a bécsi rendőrség alelnöke, nyilatkozataiban és interjuiban valósággal bizalmatlanságot szavazott Wahlnak és szinte pontról pontra cáfolta meg a nyilvánosság előtt a bűnügyi osztály főnökének kijelentéseit. Az ujságolvasó közönség sokat mulatott rajta, hogy Wahl állandóan a legnagyobb tartózkodással beszélt az ügyről és még néhány nappal ezelőtt is egy ujságíró előtt azt a kijelentést tette: nincs meggyőződve arról, hogy csakugyan Matuska a tettes. Ugyanakkor
Brandl, a rendőrség alelnöke, is nyilatkozott és hangsulyozta, hogy mindhárom nerényletet Matuska követte el.
Brandl nyilatkozatai amelyek napról-napra megjelentek, annyiban is föltűnést keltettek, mert teljesen példa nélkül áll, hogy a rendőrség egyik legfőbb vezetője, aki maga sem vesz részt a nyomozásban, olyan kijelentéseket tett, amelyek homlokegyenest ellenkeznek alantasának jelentéseivel. Wahl tartózkodó álláspontját általában azzal magyarázták, hogy a bűnügyi osztály főnöke nem áll valami szerencsés kezű ember hírében és annak idején, amikor Fellner Andrást vádolta a lainzi gyilkosság elkövetésével, valósággal céltáblája volt a napi és vicclapok gúnyolódásainak. Brandl energikus cáfolataiból, amelyekkel, minden nap helyre igazította Wahl információit, arra következtetnek, hogy a Matuska- nyomozás volt Wahl hattyudala a bűnügyi osztály élén, rövidesen szabadságra megy és többé nem tér vissza. Helyét a salzburgi bűnügyi osztály főnöke fogja elfoglalni.
A nyomozás során Brandl ugyan az első perctől fogva állította, hogy Matuska a tettes, de hangsulyozta minden alkalommal, hogy Matuskát egyedüli tettesnek tartja, viszont Schweinitzer azon a nézeten volt, hogy Matuskának megbízói voltak és téves fölfogás Matuska gaztetteit sexuál- patológiai vágányokra terelni.
Forrás: huszadikszazad.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése