Tavaly, július 29-én, születésnapomon rövid rigmusokat kezdtem írni egy jópofa szürke noteszbe, amit Torontóban választottam magamnak egy hatalmas, irodai felszereléseket árusító áruházban. Lányom, aki úgy gondolta, hogy ekként születésnapi ajándékkal lepem meg magamat, nem értette e döntést, s főképp azt nem, hogy mihez kezdek egy semmi kis notesszel, ami a világ legközönségesebb termékei közé tartozik...
Pár nap múlva aztán kiderült a választás oka-foka, amikor már több vers is sorjázott a szürke noteszben, s amikor Szürke rímek címmel egyenként elkezdtem őket felrakosgatni egy blogba. Átlagban naponta született egy-egy rigmus, amelynek kéziratos változatát fénykép formájában, legtöbbször átjavított, csíszolt változatát pedig szövegesen lehetett meglátogatni az Elekes Frici által Látogatott versek-nek nevezett honlapon.
2009. augusztus 1-jén kelt az első bejegyzés, 2010. február 24-én az utolsó. Ez idő alatt kereken 199 rigmus született, s a szürke notesz betelt, elképzelésem szerint. Persze, amikor újra elolvastam az összegyűlt anyagot, majd kinyomtatva is kézbe vehettem, lelkesedésem alább hagyott. Mégpedig azért, mert konstatálnom kellett, hogy az az út, amit választottam - mindenáron teljesíteni a penzumot, ha van rá késztetésem, ha nincs - gyakorlatilag ugyanoda vezet, mint az ihletet kiváró türelemé, amikor az ember csak azt írja meg, amire valóban késztetést érez.
Hogy ez mennyire így van, bizonyítja Andrassew Iván barátom próbálkozása is, aki kb. ugyanakkor indította verses honlapját, amelyen 100 haiku megírását ígérte, s ma már a 81-nél tart...
Végül is, pár hét mérlegelés után sikerült megszabadulnom szürke rímeimnek több mint a felétől, s a maradék csokrot pedig hozzáillesztettem már félig készen kiadásra várakozó, szigorűan válogatott verseim" gyűjteményéhez, amely így egy huszárvágással átível egészen a mába és most a Polis könyvkiadónál várja, hogy sorsa beteljesedjék.
Az eredeti honlapon olvasható ugyan a notesz egész anyaga, de a Szerpentin vándora c. kötet végére átmentett válogatás számos helyen változáson, utólagos javításon ment keresztül. A szürke notesz pedig fölkerült a polcra és egyike marad életem egyik kedves és lelkes kalandjának.
*
szürke rímek
(hallom az éjszakát)
hallom az éjszakát
kergeti a reggel
hűs fénye csípős vessző
apám ilyennel vert el
(igaz, csak egyszer)
(haikukat ír...)
haikukat ír egy barátom
egyet, kettőt, százat, s belátom,
jól áll neki, mint a kimenő-
re készülő cseléden a
kimonó
(ludacska siklik...)
ludacska siklik az égen
nálunk élt nem is oly régen
ideje kitelt vissza se néz már
te jó ég milyen boldogan száll!
(kövemet tóba...)
kövemet tóba hajitom
jó mélyre süpped
s hallani
amint lehúzza a szívünket
de nem merjük be-
vallani.
(bőrig ázva egy tornácról)
bőrig ázva egy tornácról lesem
hogy szakad le a városra a felhő
kis hólyagok patakzanak tova
duzzad az árok vize megnő
talán már el sem áll soha
(drága errefelé)
drága errefelé a paradicsom
és még drágább a paprika
nem illatozik a bazsalikom
de épp úgy elporlik itt is a
világok legjobbika
(zsák lóg a falon)
százados zsák lóg a falon egymaga
érzik még rajta a búza szaga
hátán folton folt csupa könny
felitta a szürke közöny
nem cipeli már többé senki se
tegnapi súlya ma könnyű pihe
(az ócskaságok körbe vándorolnak)
az ócskaságok körbe vándorolnak
ma nálad holnap nálam porosodnak
új életet kezd minden régi bóvli
ami előtt muszáj most meghajolni
szép lassan ránk is patina rakódik
s leszünk megannyi rozsdás húsdaráló
- antik holmik
(három lampion fénye)
három lampion fénye vetül rám
szúnyogok támadása: rohamra hullám
jön mindenki részesülni szeretne a vérből
hagyom hadd szívjanak
nem a tiédből adom - az enyémből
(a repkény alatt)
a repkény alatt megroskadt a templom
tornya inog ez hát az enyészet
előbb a hit vonult ki innen észrevétlen
magára hagyva rútul az egészet
(acélos rozsdás csillagboltozatban)
acélos rozsdás csillagboltozatban
ahány érintés annyi kapcsolat van
ki belül kerül mint boltos a kárban
fogoly a lehetetlen paradicsomában
(döng a föld...)
döng a föld és dong a dongó
rímpillangóm oly csapongó
hímjének szálló hímpora
nem elég hozzá tíz szoba
megannyi élet és egy kevés
mi sava-borsa: tévedés
(mókusok lesnek)
mókusok lesnek minden ágról
mint mozdulok és rezdülök
körben csupa izzó szem világol
mit bánom én tovább ülök
(lebzselő darazsak órája)
lebzselő darazsak órája ez
hús és gyümölcs bőven levedzik
zsákmányra mindig éhesen
egy lelkes nőcske ajka felvereslik
(lábujjhegyen az indiánok)
lábujjhegyen az indiánok földjén
ki tartja észben a derék huronokat?
egy üveg ginnel a hónuk alatt
kinálgatják a túlvilági rokonokat
(a sirályok tudva tudják)
a sirályok tudva tudják: záróra közeleg
kezünkből rángatják ki a maradékot, a szemetet,
járőröznek a napozó homokján csodás keretlegények
egy-egy bomló csikk, köpés láttán elszomorodnak szegények
(erdő mélyén üldögél)
erdő mélyén üldögél vak bottyán
méghozzá a saját vándorbotján
így biztos lehet hogy el nem lopja senki
de előre tapodtat se tud menni
(a várúr fűbe harapott)
a várúr fűbe harapott
mert őneki vasfoga volt
de hiába volt mindene vas
a fog: rozsdás volt, a fű: avas
(vídáman nézzük egymást)
vídáman nézzük egymást a tűz körül
arcunk akár egy-egy kis nap felragyog
szárazon pattognak a fenyőfaágak
fölöttünk kósza pernyék a csillagok
(már áll a sátor)
már áll a sátor s a repedésen át
belát az est és behajol az ág
itt alszol majd szíved az ingaóra
lelked nyugodni kiteszed a hóra
(a kerti csap kígyója)
a kerti csap kígyója szikkad a napon.
zöld hasában poshad a víz nem ihatom.
bárhogy tekergőzzön is jobbra vagy balra
a házig ér és bekúszik a falba
(három rózsaszín)
három rózsaszín paradicsommal
együtt ülök az őszi napon
enyhén pirulunk mind a négyen
estére hármukkal jól belakom
(fenyők hónalja alatt)
fenyők hónalja alatt
már látszik a város
mely mint minden látszat
önmagával határos
(az úton mindenütt...)
az úton mindenütt sár s gödör
szembejön velem egy szívdonor
irdatlan nagy bajuszt pödör
s még nem tudja hogy életet ad majd
így győzzük le a szív- meg az agybajt
(a kikötőből kifutó hajó)
a kikötőből kifutó hajó
visszatért
egy csapat lemaradt
utasért
a babonásabbak sűrűn vetették
a keresztet
a matrózoknak mindez csak húzd meg
és ereszd meg
(kifeszült hurrá...)
kifeszült hurrá a cirkusz kupolája
egy egész város befér alája
vagy ha úgy tetszik hat-hét falu
tágra nyílt szemünk mint a kapu
(távol a nyártól...)
távol a nyártól télbe menően
visznek egy foltos lepedőben
mondanám eresszenek nehéz vagyok
kivágták a nyelvem nem szólhatok
(az álom partján...)
az álom partján fűzfa hajladoz
a habzó vízben lábam botladoz
mélység örvénylik s abból kitalálom
hogy el nem nyel de meggyötör az álom
(a ködben megvillant valami)
a ködben megvillant valami
odanyúltam de csak a semmi lángja
lobogott egy bagoly szemében
csőrét a kezembe vájta
(mind gyakrabban gondolok leninre)
mind gyakrabban gondolok Leninre
akiről annyi szépet s jót tanultunk
olyan zavaros ma minden
akár az életünk és a múltunk
kinek írna ma levelet kihez beszélne
kivel vitázna hogyha ma élne?
de mert nem él és mi is megyünk utána
marad a titok s a jelen szitka-átka
(sírok között kanyargó...)
sírok között kanyargó
szűk kicsi utcák
a benne lakók örök élet
örök álmát alusszák
egy temetőben mily szűken
kisded egy léha város
lassan mindenki megcsendesül
és ez a csönd halálos
(könnyen elkap a mélységiszony)
könnyen elkap a mélységiszony
akár iszom akár nem iszom
mert a pohár mély hogyha tele
vagy ha nem töltenek bele
ez egy nagyon fura viszony
ezért inkább eszem-iszom
(ha elbújhatnék az árbockosárban)
ha elbújhatnék az árbockosárban
lesvén a tengert amint lázban
hánykolódik és úgy táncoltat
mint ökrös szekér a néma holtat
(huszárbálon táncol a nép)
huszárbálon táncol a nép
büszkébben járja mint valaha rég
amikor még voltak valódi huszárok
és pödrött bajszoktól döglöttek a lányok
(reggel ketten ébredünk)
reggel ketten ébredünk
a köd és én
majd a köd égbe száll
elillan
mint egy megiratlan
költemény
(villan egy szoknya)
villan egy szoknya kis semmi karton
szívet dobogtat a néptelen parton
valaki csak úgy kilépett belőle
azóta a parti fű már félig benőtte
(pofán nyalt egy ökör...)
pofán nyalt egy ökör lágyan
térdig járok ökörnyálban
(álmomban hallom)
álmomban hallom
mint rí a sirokkó
kapuzávár csattan
csikorg a sarokkő
a néma este
éjelekbe fordul
altatna tovább
dörmögve mordul
(a vén lúd ma átrepült...)
a vén lúd ma átrepült a kerítésen
régóta próbálgatja istenem de régen
sikerébe más keze is jól beleér
a kerítést tegnap ledöntötte a szél
(a régi malmot liszt és por fedi)
a régi malmot liszt és por fedi
a vaksi ablakra száz pók szegi
csipkés hálóját melyen hanyatt-
esik a nap de csak néhanap
(két elefánt a porond közepén)
két elefánt a porond közepén
pillogva nézik hogy ennyi lény
mint ujjong tapsol újrát kiált
pedig a két állat alig hogy kiállt
mi lesz ha mindjárt táncot lejtenek
és tánc közben hibát sem ejtenek
hová fér annyi hars ováció
ha fut a lélek s iszkol a ráció?
(nyugatra tart a hosszú éjszaka)
nyugatra tart a hosszú éjszaka
mintha soha se érkezne haza
úttalan utakon száguld a kerge lény
átokként űzi őt a hajnali fény
(minden szétázik egyszer)
minden szétázik egyszer
ha megjön az eső
cseperésző neszekkel
csurog ránk az idő
(az állomáson ácsorog egy vagon)
az állomáson ácsorog egy vagon
úgy őrzi titkát hallgatagon
a fű alatta tengelyig ér
kerekén rozsdafolt a hajdani vér
(varázslók bűvös estje ez)
varázslók bűvös estje ez
töklámpás fénye éledez
kár ijedezni mert az ünnep
vérünkben szétáradva büntet
(kéményen illanó...)
kéményen illanó füst a sóhaj
mely feltolul benned a szóval
el vagyok látva minden jóval
eleven sebre való sóval
(csorba cserép...)
csorba cserép csilló máza
kerti csiga üres háza
gyalogpostás izomláza
kályha kövén törött váza
(huzalra fűzött gondolat)
huzalra fűzött gondolat
szikrába oltott pillanat
fut végig rajtam mintha áram
az égő felé sötét szobában
(köd és füst ölelkezik fennen)
köd és füst ölelkezik fennen
a köd meg füstté válik menten
s a füst a ködben kicsapódik
minden szerelem így halódik
(a csurgóból a víz...)
a csurgóból a víz egyet csurog
habosan hűvös gyöngyözve buzog
mikor fogy el nem tudja senki sem
de ezt a korsót még hazaviszem
(érett tököt csókolgat a reggel)
érett tököt csókolgat a reggel
s a tök hiába mondja hogy eressz el
a zúzmarás csók nyoma feltűnő
tököt zabál a falánk délidő
(egy lépés előre...)
egy lépés előre: kész halál
majd a halottkém megtalál
egy lépés hátra: jó esély
hogy megfizessünk mindenért
(hallomásból vallomásba)
hallomásból vallomásba
vallomásból villanásba
villanásból villamosba
majd egyenest a Szamosba
(a torony gombja...)
a torony gombja aranyfényű réz
szikrázó sugara messzire néz
jelet küldve hogy él ugyan a hit
de pihenteti tépett szárnyait
(egy ágyútalpon elnyúlni...)
egy ágyútalpon elnyúlni volna jó
mint népvezér vagy világhódító
hallgatni a díszlövések dalát
gondtalanul lépkedve odaát
(az északa csak álarc)
az éjszaka csak álarc a világon
a történtekből az ember mit se lásson
hadd higgye hogy itt minden rendes-csendes
s az élet szép csak kissé veszedelmes
(fűrészpor szaga száll...)
fűrészpor szaga száll a műhely
épített díszlet amolyan mű hely
hol filmet forgat a nosztalgia
a feledés tékozló mostohafia
(a kémény immár naponta...)
a kémény immár naponta füstöt ont
a kifüstölt madár céltalanul bolyong
nem érti hogy mi nyáron hűs otthona volt
és ahol ő oly vidáman rostokolt
mára hamvába holt
(azt hittem az ősz majd...)
azt hittem az ősz majd jobb kedvre hangol
több lesz a gomba és könnyebb az angol
nyelv de mindkettőben mélyen csalódtam
a télre várva őszbehajoltan
(három diót...)
három diót tettek elém
róluk szóljon ma költemény
a három diót én megettem
saját versem gyilkosa lettem
(gondolán érkezik...)
gondolán érkezik-siklik az álom
hűs érintését már mióta várom
átnéz rajtam mosolya mézes-
mázas dülledt szeme vérmes
ölel is taszít is micsoda éj ez?
(földből kiálló...)
földből kiálló szög vagyok
ha nem vigyáztok karmolok
mígnem meglát a mennyek ácsa
és reám sújt a kalapácsa
(a kenyérgyárban minden csupa dér)
a kenyérgyárban minden csupa dér
deres kemencében deres kenyér
deres a pék haja-bajsza-kabátja
deres a világ színe és fonákja
(szabadot jelez a sorompó)
szabadot jelez a sorompó
felemelt ujja az égre mutat
mintha onnan robogna alá
a nemvárt de rettegett vonat
(az állomáson csönd...)
az állomáson csönd csak a galambok
lesik hogy változott-e a menetrend
a vendéglőnél élénk kutyahangok
reklamálják az elégett flekkent
(nyitott ablakban)
nyitott ablakban állok s ásítok
hadd lássa a világ hogy nincs titok
életemben s ha éppen sántitok
is aggodalomra nincsen semmi ok
(a búcsúzó év lehanyatló napja)
a búcsúzó év lehanyatló napja
még meglévő perceit számolgatja
s mikor már látja minden elveszett
reggelig ő is szunnyad velünk egy keveset
(az utcakő most fázik...)
az utcakő most fázik és rideg
lassan repeszti a tartós hideg
tavaszra tán fölenged egy kicsit
tócsákba oldva porló álmait
(forr a víz benne játszi...)
forr a víz benne játszi tealevelek
ugrándoznak míg teát főzök neked
és gomolyog a vízben a csersav és a festék
amitől melegebbek és sötétebbek az esték
(a hóbafulladt éjszaka...)
a hóbafulladt éjszaka oda
és kisimult a reggel homloka
mikor látta hogy az éj fekete
ugyan de patyolat az üzenete
(születtem volna indiánnak)
születtem volna indiánnak
akkor ma a csodámra járnak
rézbőrömet mutogatnám
sebeimet nyalogatnám
halálomat halogatnám
(a sínek hátán hanyattesett a nap)
a sínek hátán hanyattesett a nap
amint az égről lefelé haladt
s a talpfák között rámvillant a fénye
ezzel indul az éjszaka regénye
(foszforeszkáló lábnyomokban)
foszforeszkáló lábnyomokban
annyi megfejtetlen titok van
hogy ilyenkor legjobb félrenézni
minek a rejtélyeket tetézni
(berepült hozzám egy kondorkeselyű)
berepült hozzám egy kondorkeselyű
s elmondta volna sorsa mily keserű
képzeljem el mi az örökké dögön élni
de csak nézett merőn mert nem tudott beszélni
(a nagy hidegben páráll a folyó)
a nagy hidegben páráll a folyó
alatta jég útmentén hófogó
kerítés áll a tél tanácstalan
tűnjön-e végleg a földről el
vagy mégis jó ha néha van
(lassan-lassan már dönteni kéne)
lassan-lassan már dönteni kéne
hogy hány a kalangya és mennyi a kéve
és mettől meddig és miért ha lehetne
soha se másoktól félrevezetve
(kovácsolt vas dárdák merednek az égnek)
kovácsolt vas dárdák merednek az égnek
nincs helye most se vitának, se szentbeszédnek.
Minden előre be van mérve és meg van írva
láthatatlan betűkkel nem létező papírra
(kiporcióztam lelkemet)
kiporcióztam lelkemet
jut is marad is úgylehet
mellette élsz vagy ellene
csak gyűlölni ne kellene
(tombol a szél itt a számum)
tombol a szél itt a számum
amit elvisz ne kérd számon
egyik helyről a másikra
száll a világ mint a szikra
(deret darál a déli fagy)
deret darál a déli fagy
dermed a lélek és dermed az agy
mindenkit elkap lassan a medve álma
sehol egy ép gondolat csak
valami vörös izé, valami málna
(ma is elsétálok...)
ma is elsétálok az állomásig és vissza
lassan araszolok mint egy belakott giliszta
vagy mint kóválygó túrázó a hegytetőn
gyászmenet a hepehupás sáros temetőn
(a leves fő szól a fedő)
a leves fő szól a fedő
és ugrabugrál vadul
úgy feszíti a gőzerő
míg minden ami benne fő
szelíden megpuhul
(szép hullaként...)
szép hullaként volna jó elköszönni
e világtól mely rútul bánt velem
majd váratlanul újra világra jönni
bosszút állni egy csökött életen
(nyulak között nem gond a nyúlcipő)
nyulak között nem gond a nyúlcipő
nem fog rajtuk se jó se rossz idő
míg vállalják a futás szégyenét
túlélő hős a legtöbb ivadék
2009-2010
1 megjegyzés:
Címérzékeny vagyok, ezért jelzem, hogy a Szerpentin vándora nagyon jó cím ! Sok sikert a könyvhöz !
Megjegyzés küldése