Eddig valahogy csak a kíváncsiság, a kezdetet folytatni kívánó tehetetlenség vett rá, hogy válogatásomat folytassam - ha törik, ha szakad. Ha van nyilvános terem hozzá, ha csak magamat meg néhány barátomat lepem meg vele.
A magyarság huszadik századi sorstörténetének sajtóanyagát Szabó Zoltánék példás kitartással és alapossággal gombolyítják fel továbbra is a huszadikszazad.hu-n. Nem semmi, amit 1900-tól 1937 áprilisáig felgyűjtöttek már. Valódi szénakazal, amiben - ha az ember jól keres - akár a tűt is meg lehet találni, s újabban a korabeli képanyag bővítésére is van módjuk, rálátásuk.
Még egy kicsi, mondom magamban, s elérjük a második világháborút. Ott vagyunk, ahonnan én és a nemzedékem elindultunk, a XX. sz. derekán, és látjuk, hogy addig is mi minden történt, halmozódott fel, alakult ki és ment romlásnak, mutatott a jövőbe és siklott ki éles kanyarokban, repült a levegőbe, mint a bécsi gyors Biatorbágynál, Matuska Szilveszternek köszönhetően...
Pár hete megújult lendülettel, jól bemért céllal is dolgozom a Múltidéző... anyagán. Akadt egy kiadó - a csíkszeredai Pro-Print -, amely minden különösebb körülményeskedés nélkül fölvállalta a trianoni válogatás könyvvé segítését. Ami azt jelenti, hogy véget ért az anyag egyszerű gyűjtése és a kuriózumnak kijáró dédelgetése, neki kellett látnom a szerkesztési elképzelés kidolgozásának, a szempontok véglegesítésének, a munkatársak megválasztásának.
A feladat óriási, de talán nincs miért megijedni tőle. A csapat kicsi, de elszánt és mindent kész megtenni a cél érdekében. Tanácsadóm, támogatóm, előszóíróm, "mindenesem" nem más, mint a portál kitalálója és vezetője, a kecskeméti Szabó Zoltán, akivel cirka két éve tart virtuális barátságunk, ami ahelyett, hogy fakult volna, egyre csak mélyült, gazdagodott. Első olvasóm, pártatlan kísérleti alanyom, aki vállalta, hogy a szerkesztés ütemére végigolvassa a készülő kéziratot és olvasóbarát megjegyzéseit nem rejti a véka alá, az én fiatal csíkszeredai költőbarátom, Ady András, maga is szenvedélyes történelmi érdeklődésű értelmiségi. Szabó Zoltán jóvoltából került munkatárs az égetően szükséges jegyzetanyag elkészítésére is, aki nem más, mint Újlaky István, a bevezető szintézis szerzője, amely frappáns tömörséggel, teljesen érzelemmentesen szögezi le, mi, miért, hogyan és mikor történt Trianonnál. A könyv ugyanis nem az eseménnyel magával foglalkozik majd, hanem azzal, ami azután történt a Kárpát-medence magyarságával.
Itt a sebtében összeütött munkavázlat is, amit a továbbiakban követünk, alkalomadtán kiegészítünk:
Múltidéző
Amikor Trianon beintett
I. rész: 1919–1938
(az első rész hozzávetőleg idén áprilisban lezárható, az első bécsi döntéssel; a második rész 1938–1947 közötti sajtóválogatás lenne, a párizsi békeszerződésig, a harmadik rész 1947–2000 közötti szakasz)
Tartalom:
- Előszó - Szabó Zoltán, a huszadikszazad.hu főszerkesztője, történész - bemutatná a honlap kezdeményezését, műfaját és elhelyezné benne a kötet tárgyát
- Mi történt Trianonban - adatgazdag összefoglaló a tények, adatok, okok, lehetőségek stb. rövid ismertetésével
- Következnének kronológiai sorrendben az esztendőnként csoportosított sajtókivágások, amelyek elsősorban az ország szétszakadása utáni belső-külső állapotokra fókuszálnak, de helyet kapnak közöttük olyanok is, melyek látszólag nincsenek közvetlen összefüggésben a trianoni döntéssel, de meghatározzák és árnyalják azt a politikai-társadalmi-kulturális-tudományos valóságot, ami az első világháború utáni magyarságot jellemzik.
- Névtár (nem névmutató, mert az a kézirat inflálódását okozná, hanem a tisztázni és a kor eseményeiben elhelyezni való, a szövegösszefüggésből csak részben értékelhető személyiségek tömör bemutatására szolgálna)
- Források - a közölt anyagok előfordulási helye
- Illusztrációk - legalább 24 oldalnyi műmelléklet erejéig.
Látható, hogy mindez három masszív kötetbe fér majd el, hiszen a huszadik század mégis csak száz év, s a különböző sorsdöntő békeszerződések között eléggé vergődtek a népek, a nemzedékek és az eszmék ahhoz, hogy ma itt álljunk és azt kérdezzük visszatekintve: lehetett volna egy fokkal szerencsésebb is a sorsunk?
A könyv, amíg az első kötet nem kerül végleges formában asztalra, egyelőre csak terv és ígéret: pályázni majd csak akkor lehet vele, amikor bemérhető és felbecsülhető. A pályázati határidők egyelőre nem minket segítenek, hiszen annyira szorosak, hogy nem tudunk illeszkedni hozzájuk. De reméljük, a következő "vonatra" már sikerül felugrani...
Illusztráció: A Párizsba induló magyar békedelegáció: Teleki Pál, Bethlen István, Huszár Károly, Apponyi Albert
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése