Matuska vallomása alapján nyolc, robbantásra szolgáló vascsövet találtak egy óbudai csatornában
1931 november
Matuska Szilveszter bűnügyében a berlini rendőrség befejezte a nyomozást. A nyomozás vezetői beigazolódottnak látják, hogy Matuska bécsi vallomása mindenben födi a valóságot, a vasúti merényleteket egyedül követte el, tettestársai nincsenek.
Tény, hogy a jüterbogi merénylet és annak előkészítése pontosan ugy történt, amint azt Matuska vallotta. Lefolytatták a vizsgálatot a nemrégiben lefoglalt kommunista robbanószerraktár ügyében is és megállapították, hogy az ott talált bombák kizárólag a németországi kommunista párt céljaira szolgálták volna és hogy Matuskának semmi köze sincs a német kommunistákhoz.
A budapesti rendőrséghez ujabb adatok érkeztek Matuska bécsi vallomásáról. A vaszti merénylő beismerte, hogy a Külső Váci uton vásárolt vascsöveket. Matuska ujabb robbantásokra készült, ezekhez vásárolta a vascsöveket és azokat Óbudán egy csatornába rejtette el. Pontosan lerajzolta a terepet és megjelölte azt a helyet, ahova a vascsöveket lehelyezte.
A budapesti rendőrség helyszíni vizsgálatot tartott és Matuska rajza alapján megtalálták a csatornába rejtett nyolc vascsövet, amelyeknek hossza pontosan annyi, mint a két párhuzamos vasúti sínszál egymástól való távolsága.
Matuska vasárnap elbúcsúzott a pestvidéki fogháztól, ma visszaszállítják Ausztriába
A lányáról, új találmányairól és a pesti orvosszakértőkről beszélt védőjével
1933 augusztus
„A faluban sokszor mondották, hogy Matuskáék bolondok, de rólam senki sem mondhatja, hogy nem vagyok épelméjű...
A pestvidéki törvényszék Márton- tanácsa úgy döntött, hogy Matuska Szilvesztert, akit a magyar igazságügyminisztérium a vizsgálat lefolytatása céljából három hétre kért ki az osztrák bűnügyi hatóságoktól és aki Gyorskocsi uccai fogházban már hat hete áll a vizsgáló bíró és az orvosszakértők keresztkérdéseinek pergőtűzében, hétfőn hazaszállítják a steini fegyházba.
Matuska védője, Lévai Tibor ügyvéd, még az utolsó napokban is küzdelmet folytatott Matuska budapesti tartózkodásának meghosszabbítása érdekében és azt kérte a vádtanácstól, hogy legalább addig tartsák Magyarországon Matuskát, amíg az igazságügyi orvosi tanács mond majd végső fokon véleményt a biatorbágyi tömeggyilkos elmeállapotáról. A törvényszéknek azonban az volt az álláspontja, hogy nem illenék az osztrák hatóságok előzékenységét az eddiginél is hosszabb ideig igénybe venni és úgy döntött, hogy Matuska nem várhatja meg Pesten, amíg az orvosszakértők elkészülnek véleményük írásbafoglalásával.
Amikor Matuska a törvényszék döntéséről értesült, azt üzente védőjének, hogy szeretne tőle vasárnap délelőtt elbúcsúzni: kéri, hogy látogassa meg őt a fogházban. Lévai Tibor ügyvéd vasárnap délelőtt 11órakor jelentkezett a szabadságon levő Félszeghy Róbert vizsgálóbíró helyettesénél, Reiszmann vizsgálóbírónál s a fogház gondnoki irodájának könyvtárszobájában találkozott Matuskával. Matuskát szuronyos fogházőr hozta fel a fogházból. A merénylő szürkésfehér vászonruhában volt: ezt a ruhát saját kérésére adták rá a fogházban, mert Matuska kímélni akarta saját ruháját, amelyben az utolsó hetek alatt már alig tudta elviselni a fullasztó hőséget.
Matuska arca beesett, bőre fakó hamuszínű.
Örömmel csillan meg a szeme, amikor meglátja védőjét:
- Mi van a lányommal?
Majd a választ meg sem várva, folytatja:
- Kérem, ne engedjék, hogy elidegenítsék tőlem a lányomat! Neki tudni kell, hogy soha a magam számára semmit nem akartam, mindent azért tettem, hogy az emberiség javát szolgáljam. Ha ezt senki sem hiszi el nekem, a kislányomnak akkor is hinnie kell bennem és mindig mellettem kell állnia...
Hirtelen félbeszakítja a témát. Végighúzza kezét a homlokán, ijedten kapja félre a tekintetét. És hadarva, úgyhogy alig lehet követni szavait, percekig beszél új találmányairól, hatalmas csatornázási tervéről, amellyel a Duna összes mellékfolyóit hajózhatóvá akarja tenni legújabb artézikútfúrási módszeréről és arról a találmányáról, amellyel a vasúti kerekeket kisiklások esetére törhetetlenekké fogja tenni.
Tetszik tudni, mi az a három, négy, öt, hat- kérdezi.- Három: a kerék körkerülete, négy a fája, öt az Anhöhung. Ezeket mind pontosan ki fogom dolgozni, a rajzokat elkészítem Steinban és aztán az összes számításokat elküldöm Pestre. Azt akarom, hogy haszna legyen belőlem az emberiségnek...
A védő félbeszakítja a technikai műszavakkal tömött, kusza előadást és kéri Matuskát, hogy beszéljen inkább az ügyéről. Van-e valami kívánsága?
Kérem, tessék megmondani Donáth tanárúrnak és a többi orvos uraknak, akik vizsgáltak: köszönöm, hogy olyan sokszor felkerestek és érdeklődtek irántam. Itt sokkal többet foglalkoztak velem, mint Ausztriában. Sokszor érdeklődtek a családom, az elődjeim iránt is. A faluban sokszor mondták rólunk, hogy Matuskáék bolondok: Ez azonban nem igaz! Rólam senki sem mondhatja, hogy nem vagyok épelméjű. Leótól is meg akartam szabadulni, de nem sikerült...
A védő feláll, búcsúzni készül. Matuska még mindig hadarva beszél:
Tessék majd megküldeni nekem a vádiratot, részletesen akarok minden pontjára felelni. És a legfontosabb, hogy értesítsék a lányomat. Engem holnap visszaszállítanak Steinba, Bécsben át kell szállni, ott beszélhetnék vele. Kérem, nagyon kérem, értesítsék, hogy okvetlenül legyen ott! Nem szabad, hogy ő is elhagyjon...
Még az ajtóból is visszafordul: könny van a szemében:
- Viszontlátásra Pesten! És kérem, írjanak a kislányomnak, látni akarom.
Matuska drámai találkozása lányával a pestvidéki fogházban
1936 szeptember
,,Ne félj kislányom, még minden jóra fordul!”
Sötétkék ruhás, hatalmas fekete körszakállat viselő férfi lépett át az este tíz óra tájban a pestvidéki fogház vaskapuján: Matuska Szilveszter, a halálraítélt biatorbágyi tömeggyilkos. Matuska félórahosszat izgatottan szaladgált föl és alá a cellájában, azután kiabálni kezdett, fogházőrt hívott.
- Az igazgató úrral akarok azonnal beszélni! - mondotta az elősiető fogházőrnek.
A fogházőr értésére adta Matuskának, hogy a fogházigazgatóval ilyenkor nem beszélhet, később beadták a vacsoráját, szalonnára és főként hagymásra lett volna gusztusa! Ezután még vagy egy órahosszat fel és alá sétált a cellájában, majd lefeküdt és reggelig nyugodtan aludt.
Vasárnap reggel megjelent a fogházban Lévay Tibor ügyvéd, aki engedélyt kért és kapott, hogy
Matuska Szilvesztert meglátogathassa III-ik polgárista leánya, Gabriella. Oldalfegyveres fogházőr kísérte a beszélgető szobába a tömeggyilkost. Matuska percekig merően nézte gyermekét, míg a tizenötéves Gabriellából feltört a zokogás apja felé rohant, átölelte a nyakát. Matuska könnyes szemmel babusgatta leánya fejét. Öt percig beszélgettek egymással, azután a fogházőr intett: lejárt az engedélyezett idő. Matuska elbúcsúzott Gabriellától, aki már nem az ő nevét viseli, és harsány hangon kiabálva mondta neki:
- Ne félj semmit kislányom, még minden jóra fordul!.
Forrás: huszadikszazad.hu
Illusztráció: Matuska Szilveszter arcképe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése