Madzsar Józsefet, egy Baumgarten-díjas költőt, két orvost, tizenhét hivatalnokot és diákot kommunista-
szervezkedés gyanúja miatt előállítottak a főkapitányságra
A költőt és az előállított nőket vasárnap este elengedték, a többiek sorsáról hétfőn döntenek
1933 március
Vasárnap virradó éjjel a főkapitányság politikai osztálya hosszú idő óta titokban folyó előkészítés után nagy jelentőségű kommunista szervezkedést leplezett le.
A politikai nyomozóosztály Hetényi Imre főkapitányhelyettes vezetésével tiszta képet szerzett a magyarországi bolseviki propaganda szervezetéről, amely foglalkozási ágak szerint elkülönítve igyekezett az ország lakosságát a kommunista célok szolgálatába állítani.
A szervezkedés itt is a szovjetpropaganda közismert módszerei szerint mindenütt azzal indult meg, hogy apró kommunista sejteket alakítottak, amelyeknek egymásról és a szervezkedés központi irányítóiról nem volt tudomásuk. A rendőrség megállapította azt is, hogy a Társadalmi Szemle, valamint a Marxizmus címen megjelenő folyóiratok egyes példányait adták a szervezkedés jövendőbeli tagjainak kezébe, majd szűkkörű baráti összejöveteleket tartottak és ezeken szemináriumi módszerrel megbeszélték a folyóiratban megjelent elméleti, szociológiai cikkek tartalmát.
A főkapitányság ezek után arra a meggyőződésre jutott, hogy a magyarországi kommunistapropaganda szellemi irányítói a Társadalmi Szemle és a Marxizmus köré csoportosulnak és bizalmas nyomozást indított annak a felderítésére, hogy kik azok, akik ezekkel a lapokkal benső összeköttetést tartanak fenn.
A Társadalmi Szemlét három évvel ezelőtt dr. Sándor Pál 32 éves fiatalember alapította, aki Szolnokról jött a fővárosba és a lapon mint felelős szerkesztő szerepel, míg a lap főszerkesztője dr. Madzsar József volt. A Marxizmus című folyóiratban fordítói minőségben szerepelt dr. Schönstein Sándor orvos neve is. A rendőrség felkutatta a Társadalmi Szemle megindulásának körülményeit is és felderítette, hogy a lap szerkesztősége a Visegrádi ucca 15. számú házban volt, ugyanabban a házban, amelyben 1918-ban az akkor még ismeretlen Kun Béla és társai kibérelték a magyarországi kommunista párt első helyiségét.
Ugyanabból a házból indultak útjukra 15 évvel ezelőtt a Vörös Ujság első példányai is. A visegrádiuccai albérleti lakásból dr. Sándor Pál röviddel ezelőtt a Sziget ucca19/b. számú házba költözött át.
Sándor kétszobás lakása az ötödik emeleten volt, ahová szűk lépcső vezet fel: a politikai osztály detektívjei hosszú időn át figyelték az ötödik emeleti magányos lakást és rövidesen megállapították, hogy különösen az esti órákban sok férfi és nő keresi fel Sándorékat csomagokkal a hónuk alatt. A politikai osztály tíz detektívje Schweinitzer József rendőrtanácsos, Haim Péter, dr. Hivessy Jenő és Rubos János detektív főfelügyelők vezetésével szombaton este felosont a Sziget ucca 19/b. számú ház ötödik emeletére, becsöngettek Sándor Pál lakására és megszállták a Társadalmi Szemle szerkesztőségét.
Az esti óráktól kezdve egymásután több látogató érkezett a lakásba, akik kopogtatással, majd jelszóval jelentkeztek, mire beengedték őket az ajtón.
A lakásban az érkezőket azonban már detektívek fogadták, akik mindjárt összeírták a látogatók személyi adatait és úgy rendelkeztek, hogy további utasításig senki sem hagyhatja el a helyiséget. A főkapitányság kiküldöttei még megvárták a tíz órai kapuzárást és ekkor az addig érkezett 21 vendéggel megindultak a főkapitányságra.
Az előállítottak közt volt dr. Madzsar József, a Társadalmi Szemle főszerkesztője is, akinek egy másik kommunista bűnügyét legközelebb fogja tárgyalni az ítélőtábla. Velük volt azonkívül a modern költőgeneráció egyik ismert tagja, aki egymás után kétszer kapta meg a Baumgarten-díjat. Két orvos is megjelent a Társadalmi Szemle esti összejövetelén: dr. Schönstein Sándor és egy laboratóriumi fiatal orvosnő. Előállították a rendőrségre kívülük Winter Jánosné szül. Kopcsa Ilonát és három magántisztviselőnőt, Ujvári Imre és László és Antal János hírlapírókat, még két nőt, Gyarmati Ferenc nyomdászt és több fiatalkorút. Még az este folyamán detektívek mentek ki az előállítottak lakására, ahol házkutatást tartottak. Több helyen a házkutatás eredménnyel járt.
Könyvek, propagandairatok, folyóiratok tömegét vitték be a detektívek a főkapitányságra.
Számos Oroszországban megjelent kommunista könyv és folyóirat is a rendőrség kezére került, úgy, hogy a főkapitányságon a vasárnap kora reggeli órákban az a vélemény alakult ki, hogy megszerezték mindazt az irodalmi anyagot, amelyből az újabb kommunista propaganda táplálkozott, vasárnap megjelent a főkapitányságon dr. Enyedy Róbert vizsgálóbíró is, aki szombaton későn este soron kívül adott utasítást a rendőrségnek a házkutatások foganatosítására.
Azt az irodalmi anyagot, amelyet Hetényi főkapitányhelyettesnek utasítására Schweinitzer és Nagy Sándor rendőrtanácsosok, vitéz Garmán Ferenc rendőrkapitány, valamint Kökössy és Huziák rendőrfogalmazók már átvizsgáltak, Enyedi vizsgálóbíró vette át és maga is még vasárnap délután megkezdte a lefoglalt anyag áttanulmányozását.
Sándor Pálnét, akit férjével együtt előállították, még vasárnap délben elbocsátották a főkapitányságról, minthogy megállapították, hogy semmiféle kommunista szervezkedéshez sincs köze. A késő délutáni órákban elengedték a rendőrségről a Társadalmi Szemle szerkesztőségéből előállított ismert nevű költőt is és vele együtt elengedték az összes előállított nőket Winter Jánosné kivételével, aki ellen a rendőrség folytatja az eljárást.
A többi őrizetbe vettekről előreláthatólag hétfőn, az iratok átvizsgálása után, fogja a főkapitányság eldönteni, hogy szükségesnek látja-e a további eljárást.
Daladier francia miniszterelnök támadta a horogkeresztes Németországot
1933 április
Párizs, április 23.
Daladier miniszterelnök vasárnap szülővárosában, Orange-ban, nagy politikai beszédet mondott, amelyben megbélyegezte a Hitler-kormány működését.
Azt látjuk – mondotta – határainkon túl, hogy az erőszakot hívják segítségül. Napról-napra terrorszervezetek brutalitásai döbbentik meg az egész kultúremberiséget és mutatják, hogy az a modern civilizáció, amelyről azt hittük, hogy mélyen gyökeredzik Európa talajában, milyen gyenge lábon áll. Hihetetlennek tartottuk, hogy szomszédságunkban a legrosszabb fajta nacionalizmus fog győzedelmeskedni, mert ez lehetetlenné teszi a népek együttműködését és árt a világ békéjének. Mindamellett Franciaország, amely semmiféle fenyegetéstől meg nem riad, elég erősnek érzi magát, hogy őszinte nemzetközi együttműködéssel igyekezzék orvosolni a világ súlyos bajait.
Berlinben nagy megütközéssel fogadták Daladier beszédét
Berlin, április 23.
Daladier francia miniszterelnök vasárnapi beszéde Berlinben a legnagyobb megütközést keltette. Illetékes tényezők szerint Daladier beszéde azt jelenti, hogy Hitler békülékeny szavaira kosarat kapott Párizsban.
Ez annál inkább megbántja Németország önérzetét, mert Hitler kancellár a birodalmi gyűlés megnyitása alkalmával egyenesen Franciaország felé fordulva, közeledési készséget árult el. Berlinben Daladier beszéde után már előre is Franciaországra hárítják a felelősséget a leszerelési konferenciának ezek után előrelátható kudarcáért.
Nem oszlik fel a német néppárt
1933 április
Berlin, április 23.
Hatalmas hóviharral küzködve érkezett vasárnap Münchenbe Hitler kancellár repülőgépe. A kancellár háromórás beszédet mondott a nemzeti szocialista párt vezérkarának tanácskozásán és arra kérte a pártszervezeteket, hogy kövessenek el mindent a párt és az államkormányzat surlódásmentes együttműködésének biztosítására.
A külpolitikában Hitler Németország békekészségét hangoztatta. Egy másik érdekes esemény színhelye Berlin volt, ahol a német néppárt, amelynek egykor Stresemann külügyminiszter volt a vezére, kongresszust tartott. Miután számos vidéki szervezet feloszlott, olyan javaslat került a kongresszus elé, amely a párt teljes megszűnését indítványozta. Dingeldey pártvezér nagy beszéde után a kongresszus elvetette ezt a indítványt és óriási többséggel kimondotta a német néppárt további fennmaradását.
A lengyelországi németellenes tüntetések arra bírták a kormányt, hogy ezek miatt diplomáciai tiltakozást jelentsen be. A demarsot a varsói német követ és a kattowitzi német főkonzul egy időben adták át a külügyminisztériumban és a kelet-felsősziléziai hatóságoknál.
Vasárnap Beuthenben letartóztatták Knakrik volt főpolgármestert és Illin főintendánst, a felsősziléziai tartományi színház eddig vezetőjét. Mindkettőjüket sikkasztással vádolják. Würtembergben a szociáldemokrata tisztviselők egész sorát tartóztatták le. Heidelbergben elmozdították Gerhard Anschitzot, az egyetem közjogi tanárát és Berlinben szabadságra küldték dr. Depint, a munkaügyi biróság elnökét.
Minden rokonszenvem Magyarországé
1933 április
Az Akadémia uccában egy elsőemeleti lakást „olaszok házá”-vá alakítottak. A falakon képek. Az olasz királyi család tagjairól, Mussoliniról. Sok-sok kép. Egy ezüst lapon egyszerű betűk:
Mussolini, ha sempre raggione.
(Mussolininek mindig igaza van!)
Pignatelli herceg a házigazda. Ő üdvözli formás beszéddel Marinettit, aki pontosan ötkor érkezik. Fekete inget visel. Felzúg a Giovinezza s azután Marinetti beszél. Már hallottuk őt máskor is Budapesten. A Tudományos Akadémiában, a Pen Club ülésein. Többször jár nálunk és mindig szívesen jön.
Aki egyszer hallotta, soha el nem felejti a különös dinamikájú, erőteljes szóáradatot, s zengzetes meggyőző hanghullámzást, a tartalmilag tökéletes felépítésű beszédet: Martinetti előadását. Mindegy miről beszél: művészetről, politikáról, életről. Legszívesebben egybekapcsolja mindet.
Szerinte a futurizmus egyik lendítőkereke volt a fascizmusnak s nem véletlen, hogy a művészek lázasan türelmetlen új formakeresése egybeesik az olasz politika lázas türelmetlen újútkeresésével. A futurista segítőtársak munkájával születik meg a fascizmus „az eredetisig és rövidség törvénye.”
– És Hitlert?– kérdezik tőle, amint beszéde után kimelegedve egy karosszékbe veti magát.
– Nincs kapcsolat, nincs összefüggés!
– És Magyarország? – kérdezi valaki az embergyűrűből, amely csupa érdeklődő, fekete ingből kikandikáló fejből fonódik Marinetti köré.
– Minden rokonszenvem Magyarországé a békében és az esetleges háború idején!
– Háború? – ez az újabb kérdés.
– Nem mondtam, hogy lesz, csak arra az eshetőségre gondolok, ha pedig lenne... A magyar nép éppen azért kedves nekem, mert nem riad meg egykönnyen semmitől, de felkészül bölcsen mindenre. Erős, temperamentumos, bátor emberek, ezért tetszenek nekem. Csupa energia és készség valahány, a kezét előrenyujtva, ökölbeszorítja, vasmarok, pattanásig feszülő erek, ez a kéz ki nem engedi, amit egyszer megmarkolt – akár politikában, akár munkában.
Kis szünetet tart csak, amíg egy pohárka vermutot felhajt, amit nagy tömegben kínálnak a feketeingesek.
– Munka kell! – folytatja. – Ipar kell! S ha nincs mit dolgozniok a gyáraknak a régi alapon, ki kell találniok valami újat a régi helyén….
– Itt vermutot iszunk, olasz bort, de reméljük, ismeri a magyar borokat is.
– Igen, a magyar bor... Neveket nem tudok a „tokaji”-n kívül, de három-négyfélét ismerek. Csupa tűz és erő, mint a magyarok… Egészségükre!...
F. T.
Nincs egyetlen ország sem, amely a hitleri hatalmat növelni merné
1933 április
Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a revizió teljesen a háttérbe szorult. Németország javára e percben nem lehet revideálni a békeszerződéseket, de más állam, Magyarország, Olaszország javára, miért nem?
Miért nem, ha ez a revizió az antigermán blok magva lehet, ha ezen a réven immunizálni lehet a robbanóerőt, amelyet a hitlerizmus képvisel?
Az európai politikának igen érdekes fejezete kezdődött húsvétkor az örök városban. A szerep, amely Ausztriának jut ebben a fejezetben, már ismeretes. Olasz politikusok nem titkolják, hogy Mussolini félre nem érthető módon adta tudtára úgy Dollfussnak, mint Göhringnek, hogy Itália, ha kell fegyverrel megvédi Ausztria önállóságát.
London, április 17.
A békeszerződések revizóját szükségesnek valló angol politikai köröket az a kérdés foglalkoztatja, lehetséges-e egyáltalán területi módosításokról beszélni addig, amíg Németországban a nemzeti szocialisták vannak uralmon?
Erről az egyébként óvatos és meggondolt „Times” a következőket írja:
„Teljességgel ki van zárva, hogy Németországnak, amíg mai kormánya vezeti, nemnémet lakosságot, akár Európában, akár Afrikában alá lehessen rendelni. Bár a szerződések reviziójának előkészítése ajánlatos, ennek az előkészítésnek a rendes diplomáciai úton és a Népszövetség keretében kell megtörténnie. A német kormány hibája, hogy bizonyos halasztás e kérdésben most már kívánatosnak látszik”.
Szovjetfelhők
1933 április
Oroszország lakosságának 85%-a földművelő s ebből s százmilliós tömegből a gépőrültek szektája éhező rabszolgacsordát nevelt. A kollektív farm teljesen csődöt mondott.
Stalin ötórás beszédben védte a gépesített államszocializmust a februári kongresszuson. Molotov három óráig olvasta a statisztikákat, de a kongresszus néma csöndben hallgatott.
A gaz felveri az orosz földeket, az állatok elhullottak, a gabonakvótát nem szolgáltatták be s az őszi vetés elmaradt. A traktorállomásokra katonaságot küldtek, a Kaukázusban kihirdették a hadiállapotot s a rongyos kulákok ezreit hordják a börtönökbe vagy a golyó elé. A Volga vidéket, Ukrajnát és Nyugat Szibériát a szó szoros értelmében kirabolták a városi lakosság élelmezésére, s nincs tavaszi vetőmag. A szuronyokat a falu mellének állították, a Prawda tele van vad fenyegetésekkel a szabotáló paraszt ellen s azt ígéri, hogy kimozgósítják a városi lakosságot a termőföldekre...
A kollektív farmokon 75 kopek a bér, de 15 rubel egy csirke. Százával ácsorognak az emberek a városi boltok előtt, a fekete, csurgós kenyérért. Megint kitört az utazási láz. Aki falun van, rohan a város felé, – a városból a kiéhezett falvakba emigrálnak.
A lakosság évenként 3 millióval szaporodik, a munkanélküliek száma egy év alatt egy millióval nőtt. A szovjet urai vérbeborult szemekkel keresik a bűnösöket s az idegeket összeroppantó belső feszültség miatt elfelejtik már a világforradalmat.
A komintern nagyot bukott. A német eseményeket udvarias közönnyel nézik, a japán konfliktustól félnek s az idegeneket kirúgják az állásokból. Kun Bélát és Rudnyánszkyt menesztették s a német elvtársaknak megüzenték, hogy maradjanak otthon. Ebben az évben új tagokat nem vesznek fel a kommunista pártba s Stalin megígérte a belső tisztogatást is.
A nevelésügyi janicsárizmus nem teremtett kultúrát. A mechanika és a gép nem adott lelket. A proletár megtartotta a láncát s a paraszt elveszítette a kevés szabadságot.
És most jön az új vihar.
Az orosz nép vár valamire. A templomok zsúfolásig tele vannak s megsokasodtak a gyertyák a kazáni Szent Szűz szomorú képe alatt.
Rájniss Ferenc
Automobildemagógia
1933 április
Ez a furcsa szó, a maradiság és a korszerűtlenség rengeteg magyar bűnét takarja. Közvéleményünkben eddig még nem sikerült a modern közlekedésügy legelemibb alaptörvényeit sem meggyökereztetni s az automobil a tömegek szemében még a virágzás korszakában is valami izgató, idegen fényűzési szálka maradt.
A gazdasági válság kirobbanása idején ezt az ósdi hangulatot igen könnyű volt az áltakarékosság szolgálatába állítani és a demagóg ösztönöket egy kis ráfizetéssel kielégíteni. Mindenki örült, amikor a magasrangú urakat kitessékelték az állami autókból s kellő áhítattal megcsodálták Magyarország puritán miniszterelnökét, aki esős időben a kapu alá húzódva várakozott türelmesen az üres taxira…
Pénzügyi eredménye természetesen nem volt a szinjátéknak!
Az államilag kinevezett soffőrök bevonultak címeket körmölni az irodákba, a magasrangú urak csinos közlekedési átalányokhoz jutottak, a járművekbe fektetett tőkék pedig nagyjában elvesztek. A divat és az ijedtség átcsapott a polgári frontra s a szigorú rendelkezésektől és a látszatadó rémétől megijedt emberek ezrével váltak meg a bűnös luxusnak minősített autóktól.
Az állam adókban milliókat veszített, a magyar munkásság legértelmesebb részéből 10.000 ember kenyér nélkül maradt. A drága utak elnéptelenedtek, a belső forgalom összezsugorodott s 7500 leállított autó várja az ócskavas temetést.
A magyar automobilizmust a végső pusztulás veszélye fenyegeti s tényleg itt az ideje, hogy minden érdekeltség s minden gondolkodó ember összefogjon a mentés munkájára! Az állami terhekkel, adókkal, illetékekkel, vámokkal és törvényhozási korlátozásokkal túlterhelt automobilizmus oldalán egyszerű és megdönthetetlen igazságok állanak, melyeknek józan, fokozatos érvényesítése is elegendő volna az új fejlődés megindítására.
A teher- és személyszállító automobil egyaránt a leghálásabb és legkorszerűbb forgalmi eszköz. Egyes országokban az automobilizmus már nagyobb munkaadó, mint a vasút, mert amíg csak mozog, állandóan munkabért, üzemanyagot, javítási költségeket, adókat, biztosítási illetékeket, kamatokat és amortizációkat fogyaszt. A pénzt gyors forgásban tartja, messzire elviszi, sokfelé szétosztja s a magyar gépjárművekben fekvő 130 millió pengő mindig a legmozgékonyabb tőke volt a gazdasági vérkeringés ellustulásának megakadályozásában!
Hiába építjük a magyar utakat, hiába jelentik be tapsok között a képviselőházban, hogy nekilátunk a transzkontinentális út kiépítésének, mert ha a magyar autóforgalom a jelenlegi állapotban marad, akkor kidobott pénz lesz az útépítés! Franciaországban 27, Németországban 94, Ausztriában 210, Csehországban 232, Romániában 483 és Magyarországon 508 emberre esik egy autó. Hogy ez mit jelent, azt csak akkor értjük meg igazán, ha tudjuk, hogy az elmúlt évben Csehország 10.000 személy- és 2500 teherautóval, Románia 1400 személy- és 800 teherautóval, Magyarország csak 223 személy- és 74 teherautóval gyarapította régi autóparkját!
Ha a továbbfejlődés szempontjából nézzük ezeket a számokat s megjegyezzük, hogy a csekély szaporulat mellett ezrével állítják le Magyarországon az autókat, akkor mindenki előtt nyilvánvaló lehet, hogy egypár esztendő mulva már nemzetvédelmi szempontokból is katasztrofális helyzetbe kerülhetünk.
A munkanélküliség, az országvédelem és a magyar termelés egyformán megkövetelik, hogy a forgalmi politikában teljesen új s az idők szellemének megfelelő gyors változások történjenek. A városok élelmiszerellátása és a városok körüli hatalmas mezőgazdasági övek felvirágoztatása – bármint beszéljenek is a vasútérdekek – egyedül a teherszállító gépjárművekkel oldható meg.
A gépjárműves szállítás a vasúti forgalomnak csak 1%-át tudja ellátni s ezért szó sem lehet Magyarországon még évtizedekig a vasút és az automobil komoly versenyéről. Nagykőrös, Kecskemét, Halas, Gyöngyös vonalán a gyümölcs- és kerti termékek egy hatalmas része állandóan el fog rothadni s a szemétdombra kerül, mindaddig, amíg a gépjárműves teherszállítás szabad kiépítésével a leggyorsabb szállítási lehetőséget ki nem használják.
A szükség és a veszedelem parancsszavára gazdát kell állítani a magyar automobilizmus élére.
Az ország, sajnos, elég kicsi ahhoz, hogy végre az automobilizmusra vonatkozó, revideált törvények és rendeletek egységesen kodifikáltassanak. A 25-30 kilométeres körzeteket meg kell szüntetni s az engedélyező és rendszabályozó hatóságok túlbuzgalmát országos kihágási kódex megteremtésével kell lehűteni.
A behozott autókat terhelő vámtételek leszállítása elengedhetetlen feladat.
Mi már nem gyártunk személyautókat s mégis a kis kocsik vámtétele sokkal súlyosabb, mint a nagy luxuskocsiké. Az autóbehozatalt minden állam szívesen rekompenzálja más kereskedelmi értékekkel. A fényűzési adó terhe ma már sok kocsifajtánál igazságtalan, de egyenesen nevetséges, hogy az ötödik kézből vett és 500 pengőt érő ócska kocsi után is az új tulajdonos “luxusadót” fizessen.
A közúti adót Hitler uralmának első napjaiban leszállította olyformán, hogy az autótulajdonosok csak 9 hónapra fizetnek közúti adót, havonként, s egyszeri fizetés esetén 8% kedvezményt kapnak. Ettől a gyors intézkedéstől az állami bevételek emelkedését és a munkanélküliség csökkenését várják.
A magyar kormányzat is csak ilyen gyors és a jelenlegi szezónt próbaképpen kihasználó átmeneti intézkedésekkel vehetné elejét a további romlásnak. Miért ne lehetne az adótételek ideiglenes csökkentésével, az üzemanyag olcsóbbításával és közigazgatási könnyítésekkel újra forgalomba varázsolni a leállított autókat?
Ki kell húzni az adóvallomásokból az autóra vonatkozó kérdést, mert az autótartás nem luxus s mert sok szegény ember, igen okosan, autót tart, más közvetlen szükségletének elhanyagolása árán is. Úgy kell szeretni az automobilt, mint a jövőt! A miniszterek csak járjanak autón, a sportemberek csak zúgassák a gépet az országutakon s a módos ember csak tartson automobilt, ha teheti, mert nem a kordé és a szakadt istráng, hanem az automobil vezet a jövő felé.
Agyonlőtték hálószobájában a német gyáripar egyik vezérét
1933 április
Agyonlőtték hálószobájában a német gyáripar egyik vezérét, aki Franciaországba akart utazni - Nobel- díjas orvostanárokat is elmozdítottak állásukból * Berlin, április 9.
Németország forradalmi átalakulásának villámsebesen pergő filmje vasárnap is egyéni akciók, horogkeresztes és hatósági intézkedések egész sorát vetíti a lázas izgalommal figyelő nézők szeme elé. Kétségtelenül az a hír fogja a legnagyobb feltűnést kelteni az egész világon, hogy a német gyáripar egyik vezérét, éjnek idején megrohanták hálószobájában az S. A. emberei.
Egyes verziók szerint Hans Sachs gyárost, a világ legnagyobb kötött-szövöttáru gyártelepének tulajdonosát agyonlőtték, viszont a chemnitzi hivatalos jelentés öngyilkosságról számol be.
A Leipzinger Neueste Nachrichten a nemzetiszocialista párt chemnitzi végrehajtóbizottságától a következő közlést kapta:
Hans Sachs gyáros a világ legnagyobb kötött-szövött árú gyárának, a Marschall Franch & Sachs chemnitzi részvénytársaságnak társtulajdonosa szombatra virradó éjjel hálószobájában agyonlőtte magát, hogy elkerülje az őrizetbevételt, amelyet a rendőrség S.A. csapatbeliekkel együtt készült foganatosítani. Sachs az éjszaka Franciaországba akart utazni, útlevelét 3500 frank devizával együtt, valamint útipoggyászát lefoglalták.
Ellenőröket kapnak a zsidó ügyvédek
1933 április
Kerl porosz igazságügy-miniszter rendeletet bocsátott ki, amely azokra a zsidó vallású ügyvédekre és közjegyzőkre vonatkozik, akik a jövőben engedélyt kapnak, hogy folytathassák hivatásukat. Miután a keresetüktől megfosztott ügyvédek és közjegyzők felmondtak össze alkalmazottaiknak, az igazságügy-miniszter többek között attól teszi függővé gyakorlatuk folytatását, hogy a nemzeti szocialista párt által jelölt tisztviselőket alkalmazzák irodájukban. Aki mást mer alkalmazni, azt az ügyvédi, illetve közjegyzői hivatás gyakorlásától örökre eltiltják.
A zsidó ügyvédeknek a törvénykezésből történt csaknem teljes kizárása után most sor került a zsidó vallású szabadalmi ügyvivőkre is Németországban. A nemzeti szocialista jogászok szövetsége akciót indított annak érdekében, hogy a zsidó vallású német szabadalmi ügyvivőket ugyanolyan elbánásban részesítsék, mint az ügyvédeket.
A zsidóvallású orvosoknak a kórházakból és más hivatalos állásokból való eltávolításánál sem múltra, sem érdemekre, sem hírnévre nem voltak tekintettel.
Az elbocsátott egyetemi tanárok közül három megkapta az orvosi Nobel-díjat és több mint negyven azoknak a főorvosoknak a száma, akik a háborúban az I. osztályú vaskereszttel lettek kitüntetve.
A lapvállalatoknak nemzetiszocialisták által való birtokbavétele folytán a Kölnische Volkszeitung is gazdát cserélt.
A lapot kiadó Kölner Görreshaus Rt. elhatározta a felszámolást és a részvénytársaság élén álló Maus főkonzul és Stocki konzul lemondtak. Az új szerkesztőség élén már nemzeti szocialisták állanak és a lap legújabb száma bejelenti úgy a politikai, mint a gazdasági irányváltozást.
Remarque – él
1933 április
Zürich, április 9.
Az utóbbi napokban ellenőrizhetetlen hírek terjedtek el arról, hogy Erich Maria Remarque-ot, a Nyugaton a helyzet változatlan világhírű íróját, elrabolták és meggyilkolták. Erich Maria Remarque, mint ismeretes, elkeseredett ellensége a hitlerizmusnak és épp ezért amikor a német nemzeti szocialista mozgalom mindjobban előretört, Remarque lemondott német állampolgárságáról, kiköltözött Svájcba, ahol felvette a svájci állampolgárságot.
A berlini kormány a luganói német képviselet útján most hitelesen megállapította, hogy Remarque a Ponto Ronso mellett lévő birtokán él Luganó közelében. A róla terjesztett hírek tehát – legalábbis egyelőre – nem felelnek meg a valóságnak.
A revizió háborút jelent – üzeni Bukarest és Belgrád
1933 május
Belgrád, május 28.
Vasárnap Belgrádban, Zágrábban és Laibachban tiltakozó gyűléseket rendeztek a négyhatalmi szerződés és a békeszerződések reviziója ellen. A belgrádi revizióellenes gyűlésen körülbelül 12–15.000 ember vett részt. A gyűlésen román és csehszlovák delegátusok is szerepeltek. A szónokok hangoztatták, hogy a kisantant békét akar, de csupán a párisi szerződések békéjét. A mai határok szentek és érinthetetlenek. A jugoszláv diplomaták semmiesetre sem hajlandók beszélni a revizióról, mert a revizió követelésére csupán a tábornokok, a szuronyok és az ágyuk válaszolhatnának.
Más szóval ezzel szemben a békeszerződések s a határok reviziója mellett foglaltak állást, de – Jugoszlávia érdekében. Követelni kell – mondották – Triesztnek, Görznek, Karintiának és bizonyos magyar területeknek Jugoszláviához való csatolását.
A szónokok nagyrésze részben hevesen támadta Olaszországot és Magyarországot. Németországról azonban nem esett szó.
Bukarest, május 28.
Minegy tizezren jelentek meg vasárnap a bukaresti revizióellenes gyűlésen, amelyet az „Univerzul” című lap készített elő. A szerb és cseh kiküldötteken kívül a kormány több tagja, így Mironescu belügyminiszter és Voicu Nicescu földmivelésügyi miniszter is felszólalt. A revizió a háboru veszélyét rejti magában és egy háború ma egyenlő a világ katasztrófájával – mondotta a belügyminiszter.
A többi szónokok is azt hangoztatták, hogy készek fegyverrel a kezükben megvédeni országaik mai területét.
A”Romániai Zsidópárt” szónoka is fel akart szólalni, a gyűlésen megjelent diákok azonban hangos tüntetést rendeztek a szónok ellen, aki végül is kénytelen volt elhagyni az emelvényt. A gyűlés határozati javaslatot fogadott el, amely azt mondja, hogy békés revizió elképzelhetetlen; a revizió egyenlő a háborúval.
Nem akarjuk kétségbevonni a véleménynyilvánítás szabadságát, de nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy azok az erőszakosan rendezett tüntetések, amelyeknek vasárnap Belgrád és Bukarest volt a színhelye, nem szolgálják a népek egymáshoz való közeledését, a gazdasági világkrizisből való kibontakozás útját nem egyengetik és ártanak a béke ügyének.
Ha a neves külföldi politikusok, mint ahogy legutóbb Vajda román miniszterelnök tette, Magyarország mostani határainak kiigazítása ellen nyilatkoznak, ezt nálunk sohasem követik népgyülések vagy hasonló lármás tiltakozások, teljesen fölösleges és indokolatlan tehát, hogy a magyar politikusok részéről elhangzó békereviziós követelésekre több országban egyszerre megrendezett gyűléseken elhangzó izgató beszédek adjanak választ.
De az ilyen demonstráció nemcsak felesleges, hanem céltalan is, mert a világ közvéleménye napról-napra tisztábban látja, hogy a békeszerződések igazságtalan rendelkezéseinek fenntartása egyet jelent annak a szörnyű gazdasági válságnak a meghosszabbításával, amelytől az egész világ szenved.
Forrás: huszadikszazad.hu
Illusztráció: Erich Maria Remarque író
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése