9. Virágszámláló
a szabad szellem
a virágok lelkét is megülte -
állapította meg nap nap után
mert csakis az vonzotta ide őt
hogy annyi szépség nyilvántartója
számvevője / gondnoka lehet
szerette ezt a szigorú életet
mely minden reggel beűzte a kapun
és odabent tartotta hol kókadozó
hol meg pompázó virágai mellett
neki mondani sose kellett
hogy éppen mi a dolga és az óra
mennyit mutat ismerte
a járást és lehunyt szemmel is
tudta az utat hajtotta
a tudat hogy életében legalább egyszer
fölkeresse valamennyi virágot úgy
vágyott erre mint ahogy valaki eltökéli:
márpedig ő bejárja a világot
és minden zugba / odúba/ sűrűbe
szakadékba benéz hogy megtudja
miből lesz kaptárban a méz
és a levegőben az illat
mit érdekelte volna a le s fel lófráló
tömeg a sok szájaló vajákos gőzfejű buggyant
lihegő nagyotmondó mániák
drótján rángatott deli vitéz
csak a szirmok a porzók a zárak a hajtások
a kacsok a léggyökerek a levelek a termőre
fordulás őszi szomorúsága az ökörnyál szállongó
üzenete a gyökérzet a gumók a kártevők
izgatták és még mindig nem mondtunk el
mindent mert őt csak a virágok
érdekelték a szépség sokfélesége s remélte
egyszer még megtudja a végső számot
2010. június 19.
Illusztráció: Virágfutár * Pusztai Péter fotója
1 megjegyzés:
Szépen bomlik ki az egész !
Megjegyzés küldése