6. Füstölgő
keresztül-kasul füstölte életét
és a világot
most már csak a parkban pöfékel
és a füsttől semmit sem lát ott
otthonról elűzték az volt ellene a vád:
a levegőt rontja
semerre se volt maradása többé
loholt e fura pagonyba
ujjai dohányrudacskákat morzsolgattak:
micsoda zene!
és az a szúrós fanyarkás illat: meg-
borzongott bele
függővé vált lelke didergett ha szökése
nem sikerült
a parkra gondolva szunnyadt el és
arca földerült
ha meglátta a szomszéd kéményén
a füst hogy illan el
keserű pofát vágva legott mint
aki félrenyel
bevallom hű cinkosa voltam
de tegnap kidobott
füstfelhőben elvesző arca
megfeszült mint a dob
mondott is valamit ámde szava
elszállt elveszett
ő meg ott maradt magába roskadva: elromlott
füstölgő szerkezet
2010. június 6.
Fotó: Fodor Zsuzsa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése