A hallgatag
a parkkapuból még visszanézett
és látta kihunyni a napot
majd a kavicsos ösvényre lépett
felsóhajtott: helyben vagyok
tudta hogy mire megy ki a játék
hisz ide naponta betért
minden itt töltött perce ajándék
pedig máshonnan kapja a bért
örömében más dalol ő meg csak hallgat
fülében a csend olyan zene
ami akkor is szól ha vége a dalnak
mondhatni úgy is: istene
mikor a szöszmötölő kába éjjel
csöndben a világra terül
és a szárnyát lengető súlyos álom
makacsul most is elkerül
ő némán mered mélyen magába
mint kút fölött lógó veder
majd nyikorogva merül a vízig
és egyre csak vedel vedel
álmában biztos kikotyogná
amiről ma hallgatni jó
ezért a kedvenc példaképe
egy kibelezett rádió
mely mikor még szólt ő volt a minden
a lelkes igazság maga
de lassan-lassan belefáradt
így lett a csöndnek bajnoka
oly egyszerű e néma élet
mint bevallatlan szerelem
a parkban minden mozdulatlan
a szív dörömböl idebenn
2010. június 1-2.
Illusztráció: A kútnál * Kristó Róbert fotója
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése