8. A tisztasági ügynökség embere csalódott
mikor a parkba vezényelték
azt hitte megfogta az isten lábát
mely bütykös szőrös és meleg
remélte hogy a korlátlan
szabadság törvénye
az ő munkáját is beragyogja
és nem lesz mindent elnyelő örvénye
mert ami odakint muszáj
az bent csupán: lehet
ahogy tetszik / meglátjuk / talán
hogy a mundér csak dísz
nem kötelez
hiába fémlik kard az oldalán
a megbízástól annyira elkanyarodhat
amennyi beléfér és még azon túl is
hitek és remények között vergődve
érte a felismerés villámcsapása
hogy ez a park micsoda átverés
egy vágyott valóság hitvány földi mása
melyben a tisztaság szabad akaratból
lelkesen okádja le magát
a törvény tisztelője pedig nevetséges
tétova báb
a becsület megbízható szobráról kiderül:
ember és gyönge volt
s a felhő mögül kibújva poros
kis lampion a hold
hát akkor az ember saját magának foglya kívül belül
s amit künn eltitkol az idebent mind kiderül
vagy fordítva és e játék oly harsány féktelen
mint a rejtező jóság: keresed szüntelen
2010. június 18.
Illusztráció: Gergely Tamás Pimasz szobor c. fotója
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése