Haifából borítékom érkezett, benne Andrei Fischof beharangozott verseskönyve: az Izgonirea din iad.
Az EuroPress kiadó Poesis sorozatban kiadott, karcsú, elegáns zsebkötete könnyen áll a kézhez: úgy lehet pörgetni a lapokat, mintha bankót számlálna az ember. Ugyanazzal a gépiességgel szalad át az oldalakon, mintha gazdagságát venné számba.
Pedig egy könyvet olvasni kell. Verseskönyvet - mondják - úgy jó, hogy tetszőlegesen üti föl az ember. Ahol kinyílik. Kóstolni kell a verset, mint a bort. S ha ízlik, akkor kortyonként, elégedetten hörpinteni. Szürcsölni. Vagy éppen csal belélegzeni az illatát. (Bukénak mondják - jó, tudom...)
Haifa messze van, bár Fischof Bandi szerint mindkettőnknek "jót tenne egy dupla espresso mellett el beszelgetni , akár az én lakásom balkonjában ülve, ahonnan délre a Carmel hegyet, nyugatra pedig a tengert látni. Talán eljön egyszer az ideje ennek is."
Szerencsére, van annyi fantáziánk, hogy el tudunk képzelni egy valóságos találkozást, akár idehaza, akár odahaza, nála vagy nálam, kávé mindenütt van, hegyek istt is magasodnak, ha nem is a Carmel, de a Hargita; mindkettő domborzati egyéniség, csak egy van belőlük a világon, semmivel össze nem téveszthetők. Bandi már látta a Hargitát, hiszen ifjúkora Erdélyben telt, én még nem láttam a Carmelt.
De talán mindennél lényegesebb, hogy a távolság és az elmozdíthatatlanság ellenére könnyen eljussunk egymáshoz. Én a Bandi verseit gusztálgatom, s most rajtam a sor, hogy Haifába borítékot küldjek. Addig is, amíg összeáll a pakk, néhány újabb verset is fordítok, a dedikált könyvből, a pokolból való kiűzetés borzongató hangulatában.
(Ugyan, hol legyen a szegény léleknek helye, ha már a pokolban se tűrik meg?!)
*
Andrei Fischof
Vagyis
Adica
Megrémít a gondolat
hogy szabad legyek.
Vagyis magányos.
Mint egy újjá-születés
egy hűvös légfalú keltetőben
az idegenség párájával behintve.
Itt és ott nélkül.
Egy iszonyú sehol a hétfejű sárkány
bendőjében.
Vagyis
*
Mă înspăimântă gândul
de a fi liber.
Adică singur.
Ca o re-naştere
într-un încubator cu pereţi de aer reci
acoperiţi cu aburi din străini.
Fără aici-şi-acolo.
Un nicăieri uriaş
în pântecul
balaurului cu şapte capete.
Adică
Véletlen
Accident
A lócsiszárok öröme tovaűzi
a lopott ménesek álmát.
A gyermek apjába fojtja a szót.
A következő teljes napfogyatkozás itt
2180-ben lesz,
de a népek már ott nyüzsögnek
a vak királyok színe előtt,
lefejezésre várva.
Úgy tűnik hogy errefelé az élet
egyszerű véletlen.
*
Bucuria geambaşilor mistuie
somnul hergheliilor furate.
Copilul îşi amuţeşte părintele.
Următoarea eclipsă totală de soare
va avea loc aici în 2180,
dar popoarele se perindă deja
în faţa regilor orbi,
pentru decapitare.
Se pare că viaţa aici
a fost un simplu accident.
Tél Haifában
Iarna la Haifa
Pergő eső harap
vadul
a földbe
Mint egy fáradhatatlan eskü
amivel a víz
megáldott
az eső a Carmel roppant kebleit
mossa
A házakból az álom szembeszáll az árral
mely vergődik egyre
majd
kétségbeesetten megtörik rajta
Lényünk velejéig minden oly
nyirkos
Mintha nyár sosem lett volna
*
Rafalele de ploaie muşcă
animalic
pământul
Ca o neostoită sudalmă
gonită de binecuvântarea
apei
ploaia spală sânii Carmelului
imenşii
Somnul din case opreşte valurile
neizbutind
în zbaterea lor
decât să se spargă până la disperare
Umede-s toate până-n rărunchii
firii
Parcă n-a fost niciodată vară
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése