A huszadik
szazad.hu portál advent első hetében archív közleményeiben elért az első világháborút lezáró párizsi békekon-
ferenciához, illetve Trianonhoz. E történelmi pillanat gyökerestől megváltoztatta Magyarország és az elcsatolt területek, köztük Erdély életét. Rovatunk a honlap anyagaiból készült lényegi válogatásban, hétről hétre, lépésről lépésre korabeli lapok alapján igyekszik nyomon követni, mi minden történt velünk Trianon óta. A román centralizációs politika láthatóan nincsen ígyére a frissen odacsatolt területeknek: Erdélynek, Besszarábiának, Bukovinának...
Ady szobra
1921 szeptember
Három napilapban olvastam Ady Endre szobráról, amelyet Goga Oktavián olá kultuszminiszter, költőtársa akar Nagyváradon és Csucsán fölállítani.
Kettő azzal a megjegyzéssel kíséri, mily álnok gonoszság így pellengérezni a magyarokat a külföld előtt. A harmadik nem kiséri megjegyzéssel.
Azt hiszem ez tesz legokosabban.
Nem is jó bolygatni az ilyen ügyet. Mert kérdem szerényen, hát ha például Ady Endrének volna már egy szobra Budapesten, mondjuk, akkor hogy festene a Goga Oktavián álnok gonoszsága? Ugyebár, nem is festene álnok gonoszságnak. Még meggyanúsíttathatná magát a magyarfaló fajtabeliéitől, hogy a külföld nem egészen tudhatja, hogy tűz és víz között bajos a baráti közeledés egymás kára nélkül.
Az ötlet azonban tényleg ördögi és meghökkentő. Pl. vegyük esetét, hogy Goga ki is viszi tervét és oda állít egy műremek Adyt Nagyvárad főterére, hogy még ürügy se lehessen rá eltakarítani onnan, vagy mással helyettesíteni, majd ha - amiben nem bízni kötélrevalóság magyar embertől -, ha Nagyvárad megint magyar lesz.
Nem, nem is jó bolygatni ezt az ügyet. Nem bizony, lám éppenséggel most, a Jókai szobor késő leleplezése idején. Mert lám, lám, így lesznek aztán kínos csúfságok mulasztásokból. Így olvashatni aztán kissé ühümgetve a mai lapok 99%-ában Ady Endre neve után a nagy, a legnagyobb magyar költő jelzőt. Míg, nem is oly rég, legfeljebb egyben lehetett ugyanezt olvasni száz lap közül.
Bizony még nem is olyan rég ideje, hogy egy-egy kis vidéki lapot felütve vidulni lehetett, hogy habriggál a Nyugat ellen, a Nyugatból tanult szóösszetételekkel s fordulatokkal, mik önkéntelen megragadtak a feje kis szemétládájában. Hogy vádol magyartalansággal magyarokat, akiktől magyarul tanult beszélni.
Lám, lám, így válnak nagy magyar költőkké Gyóni Gézák (minden tisztelet és kegyelet az embernek) és Hangai Nemtudommásik nevét és a többiek, mialatt az Adyk csak a paródiák és hajsza révén jutnak hírhez, helyesebben hírhedtséghez, mint holmi irodalmi Rózsa Sándorok.
Azt írja például egyik versében Gyóni Ady Endrének címzetten:
..."Kinek bátor ívén mágnesszekered hiába rohant át"...
Ejnye, ejnye, hát ezt a hangot hol is olvastam már? - gondolkodik az olvasó. Talán az Ady paródiákban?
Így van ez. Így van ez a Halász Imrékkel, akiktől hetven esztendeig meg se kérdi senki: ember! hiszen te nagy dolgok közvetlen szereplője voltál, miért nem adod elő őket?
De aztán így tarthatnak Goga Oktaviánok Ady előadásokat a nagyváradi magyaroknak és terveznek szobrokat a magyar költőknek és kell pokoli álnokságnak bélyegezni és lenyelni csúfságnak. Mert hogy nem kartársi megbecsülésből teszi, ki kétkedhet ezen a magyarok közül? De miért ne tudja Goga bebizonyítani ezt a külföldnek? Mit mondok!
Nem is kell sok hamis érvhez nyúlnia. Hisz elővehet egy néhány év előtti újságcikket valamelyik magyar irodalomtársaság hivatalos nagysága tollából és talán nemcsak a külföldnek olvashatja el, hanem magának a magyar nagyságnak idézheti fejére, hogy íme, neki kellett fölfedeznie és pártfogásába vennie a magyarok nagy költőjét.
Így van ez.
Tersánszky J. Jenő
*
Erdély forradalom útján
1922 február
Kolozsvár, febr. 11. * A bukaresti kormány elveszítette a fejét. Az általános választások küszöbén a liberális Bratianu számüzte az erdélyi román nemzeti pártot előbb a kabinetből, azután a régi királyságból. Az autonóm közigazgatás helyébe a maga szerveit ültette. A tömeges letartóztatások, üldözések és bebörtönzések napirenden vannak.
Aki a kormány politikájával ellenséges véleményt vall, nincs többé biztonságban. A falvakat hatóságilag szervezett verekedő csőcselék járja be s mindenkit agyonveréssel fenyegetnek, aki nem hajlandó Bratianu szekerét huzni. A városokban a söpredék dervistáncot jár s mindenütt rombol és fosztogat. A kormány szolgálatában álló tisztviselők erőszakoskodnak, lopnak, csalnak és zsarolnak.
A liberálispárt központi jelöltjei a kerületi vezetők visszautasították s a lokálpatriolizmus ürügye alatt közveszedelmes alakokat léptetnek föl képviselőjelölteknek.
A terror és megfélelmlítés eszközeihez nyiltan sorakozik a nyilvános vesztegetés és korrumpálás minden módja.
A kormány e fellépésével a veszedelembe dönti az ország nyugalmát és létét, a román nemzeti párt és néppárt szövetségre lépett, hogy a választásokon keményen szembenézhessen azzal a Bratianuval, aki lábbal tiporta az 1918. évi december 12-én kiadott 3631. és 3632. számu királyi dekrétumokat.
Dr. Maniu Gyula nyiltan és félreérthetetlenül körvonalazta álláspontját a király előtt, ki ellenezte, hogy a Bratianu-kormány centralisztikus politikáját az országra nézve károsnak és veszedelmesnek tartja.
Az erdélyi román nép már megunta a királyságbeli kiküldött basák zaklatását és alig várja az alkalmat, hogy megszabadulhasson üldözőitől és zsarolóitól.
A dolgok már odáig fejlődtek, hogy Erdély és Románia között a kapcsot csupán a nyers katonai hatalom biztosítja a maga brutális intézkedéseivel és haditörvényszékeivel.
A gyulafehérvári egyesülési határozat félretétele s az állampolgárok jogainak semmivevevése azt eredményezte, hogy a nagy városok és falvak fehér házainak falain vörös krétával azt írta: "Erdély az erdélyieké!"
Az utóbbi időben Kolozsvárt történt vandalizmusok lehetetlenné tették, hogy a magyarság teljes erővel küzdelembe vihesse a maga politikai energiáját s ha a helyzeten nem változtatnak, félő, hogy Erdély magyarsága a forradalom utjára lép.
Ugyanilyen állapotok vannak Beszarábiában és Bukovinában. Könnyen megtörténhetik, Bratianu a harmadik román nemzetgyülés összeülésekor azt fogja látni, hogy az az annektált területek képviselői legelkeseredettebb ellenzői lesznek minden egyesítésnek és centralizálásnak...
Dr. M. Gy.
Forrás: www.huszadikszazad.hu
Illusztráció: Ady Endre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése