E napokban biztosan nagyokat csuklott Andrassew Iván, hiszen jócskán megforgattam őt mint témát, sokféle lehetséges helyzetében, de ez még mindig csak jelzés, hiszen bár vészesen közelít a hatvanhoz (akár csak én a hetvenhez), bevallása szerint még mindig négy lovat ül meg egyszerre, magyarán: ennyi munkahely kívánalmainak kell megfelelnie.
Ráadásul nem is lakik Budapesten, Tahitótfaluból elköltözött Veresegyházba, egy új kertes házba, szerinte már kezd kialakulni minden új életterében, hamarosan talán a város is befogadja, próbálgatja helyi társadalmi kapcsolatait is építgetni.
Mikor elárultam neki, hogy ő is "téma" lesz a blogban, megköszönte, s miután az első bejegyzést elolvasta, így sóhajtott fel:
Andrassew:
0:18 azt sokszor sajnálom, hogy nem csinálunk olyanokat együtt, mint régen, de csakugyan úgy van, hogy négy munkahelyem van, és egyszerűen képtelen vagyok, még novellát írni is.
0:19 én: tudom, a nosztalgiák sajognak, de végül is az számit, hogy az ember előre nézzen. Én tudom, hogy azok az idők nem térnek vissza, de a fontos az, hogy rajtunk múlik: akár éppen vissza is térhetnének...
0:21 Andrassew: ha rámész a klubradio.hu -ra, azon meghallgathatod a holnapi műsoromat. Itteni idő szerint háromkor kezdődik, öt után már biztosan le is tölthető.
én: megjegyzem
Andrassew: ez csak havonta egyszer van
0:22 lehet, hogy hamarosan több időm lesz, mert le tudok mondani a rovatvezetőségről
0:25 én: meglátjuk. Drukkolok Neked, hogy egyszer már Te is kibújhass az alagútból (én úgy érzem, nekem sikerült).
Azt akkor már nem mertem tőle megkérdezni, hogy mihez kezdünk az Erdélyi és csángó költők pótkötetével, amit közel két éve indítottam, immár őnélküle, a Káfé honlapján, azzal a meggondolással, hogy a Magyar Elektronikus Könyvtárba került, lezárt gyűjteményből kimaradtak még lehetséges szerzők, sőt, az élet továbbra sem áll meg, a fiatal nemzedék évről évre gyarapszik, új és új poéták tűnnek fel, egyre jobbak és valamennyien méltók arra, hogy bekerüljenek ebbe a virtuális gyűjteménybe.
2007 júniusában Iván átküldött egy levelet, amit a kolozsvári Benő Attila írt, s amelyben az illető nehezményezte, hogy a már kész kötet frissítése sajnálatosan megszakadt. Szerette volna tudni, van-e lehetőség a folytatásra, a bővítésre. Anélkül, hogy Ivánt megkérdeztem volna, azonnal válaszoltam neki:
Teljesen igazad van, még sok fiatal költőnek ott lenne a helye, de az Antológia - tárolási problémák miatt - átkerült a MEK-be és egyelőre nem látom a lehetőségét a frissítésének (pedig jó lenne). Sajnos, Iván nem ér rá úgy foglalkozni a webes szerkesztéssel, mint korábban, így a megoldás némilerg a bizonytalan jövőbe tolódik. Töprengek a megoldáson, addig is felajánlhatom, hogy a stockholmi szerkesztésű Káfé honlapon készítünk egy "pótkötetet", amely éppen Veled kezdődhetne. Ha ráérnél segíteni, felhajtani az eddig kimaradt kollégákat, pazar lenne.
Majd tájékoztattam Ivánt is e lépésemről, s kértem, ne haragudjon, amiért nem konzultáltunk előzőleg s hogy nélküle képzeljük el a folytatást. Pontosabban ő az aprómunkából maradna ki, abból, amit annak idején, félig-meddig szabadúszóként, még el tudott végezni. Az ugyanis majd úgy is rá vár, hogy a Káfén felgyűjtött anyagot majd az alapkötetbe "bedolgozza".
Azóta Attilával építgetjük a pótkötetet, amit igazán kár lenne még lezárni, hiszen mindegyre akadnak újabb és újabb jelöltek. Attila igen pontos, jó, megbízható segítőtárs, közben mások is segítettek, például a gyergyószentmiklósi Bajna György. Jelen pillanatban a pótkötet címlapján ez áll:
ERDÉLYI ÉS CSÁNGÓ KÖLTŐK * Pótkötet
Új!
FARKAS WELLMANN ÉVA versei a pótkötetben!
Fiatal kolozsvári költő jelezte: a Magyar Elektronikus Könyvtárban megtalálható Erdélyi és csángó költészet c. gyűjtemény, amit alulírott a budapesti Andrassew Ivánnal együtt - és mindenek előtt az ő biztatására -, saját kedvtelésükre hozott tető alá 1998-2004 között megérett arra, hogy integrálja az eddig mellőzötteket, illetve a menet közben jelentkezett újabb alkotókat, hangokat.
Mivel a gyűjteményünk pillanatnyilag zárt rendszer, a problémát áthidalandó, ideiglenes jelleggel megnyitunk a Káfén egy pótkötetet, amit aztán kellő mennyiségű anyagot begyűjtvén, beilleszthetünk a korábbi vállalkozásba. Hosszabb időre szóló, távlatos munkánkat a kolozsvári Benő Attila bemutatásával kezdtük, majd a Csíkszeredában élő Fekete Vincét, a Sepsiszentgyörgyön élő Ungvári László Zsoltot, a Kolozsváron élő Gáll Attilát , a Csíkfalván élő Székely Benczédi Endrét a csíkszeredai Borsodi L. Lászlót, a Marosvásárhelyen élő Kuti Csongort, a kolozsvári Jánky Bélát, a marosvásárhelyi Elekes Ferencet, a gyergyószárhegyi Rafi Lajost, a gyergyószentmiklósi Bajna Györgyöt, a kolozsvári Balázs Imre Józsefet és a Szatmárnémetiben élő Debreczeni Évát mutattuk be. Jelenleg az archívumban érhetők el. Ezúttal a Kolozsvárt élő Farkas Wellman Éva bemutatásán a sor. (Cseke Gábor)
Nagyon reménykedem, hogy Iván a szükséges pillanatban majd csak visszaáll a "brigádba" és talán visszatérhet még a "régi szép napok" hangulata...
Talán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése