Sz. 1955, Csekelakán (Maros megye) a marosvásárhelyi Vatra és Tarnava folyóiratok szerkesztője. Költő, prózaíró és műfordító egyszemélyben. Korábban, néhány évig a kolozsvári
Az Európai Utasnak adott interjúban (2007/3-4. sz.) a kérdésre, hogy honnan ered a Francisko név, így vall származásáról: "Hármas eredetű: magyar, román és tót. Valamikor régen dédnagyapám még tudott tótul, nagyapám már alig, apám viszont már magyarul beszélt. Anyám ágán pedig román származású vagyok. Háromféle vér kering bennem."
Ugyanitt, költői eszményeiről is vall: "Adyval nagy rokonságot érzek, ezért rá és az ő költészetére különösen igaz ez. Szóval olvasom a verseket, és szinte azonnal megszületik a fejemben a fordítás. Magyarul olvasom, de románul értem Adyt."
Válogatásom az Umbrela profetului, Oceanul interior és Alteritate de duminică c. kötetekből készült.
Jelentés a költőkről
(Raport despre poeţi)
A költők a sorok között kegyetlen
igazságokat rejtenek el a királyról
és az istenekről;
ők a templomok kövére telepednek
és elalszanak a hűs lapokon,
vagy csak mímelik csupán,
majd a szavakat olyan sorrendbe
állítják, amilyent azok nem is pipáltak,
a szavaknak pedig egymás közt eljár a szájuk
csak úgy hevül s borzong az ember tőle;
a költők büszkék rátermettségükre,
de főképpen igen bánatosak
furcsa szomorúságuk
feltündököl akár a szentek glóriája.
Poeţii ascund printre rânduri
adevăruri crude despre rege
şi despre zei;
ei se aşează lângă pietrele templului
şi adorm pe suprafaţa lor răcoroasă,
sau se prefac numai,
şi după-aceea aşează cuvintele
într-o ordine pe care n-au mai avut-o niciodată,
şi ele, cuvintele, şuşotesc între ele
că ţi se face frig şi ţi se face cald;
ei sunt mândri de iscusinţa lor,
dar mai ales foarte trişti,
ciudata lor melancolie
le vine ca aura la sfinţi.
A bűvészek
(Iluzioniştii)
Egy bűvésznek bármikor van egy pót-
mutatványa. Amolyan lehengerlő azokkal szemben
akik kételkednek és faggatóznak,
amiként egy zsarnoknak is mindig van
egy törvénye amivel lesújthat rád
még ha ártatlan is vagy;
amikor túlontúl nyíltan hibáztak,
mindketten egyazon szavakkal szabadkoznak,
az egyik belekezd, a másik végez egy gondolattal,
egyik birtokolja a hatalmat,
a másik csupán az illúzióját.
Un iluzionist are oricând un truc
de rezervă. Unul zdrobitor împotriva celui
care se îndoieşte şi întreabă,
aşa cum un tiran are întotdeauna
o lege cu care te poate pedepsi,
chiar de eşti nevinovat;
când au greşit prea evident,
amândoi se pot scuza cu aceleaşi cuvinte,
unul începe, celălalt termină un gând,
unul posedă puterea,
celălalt iluzia ei.
A faló
(Calul de lemn)
Rostélyon át nézem a világot;
páncélomban erős vagyok, már-már legyőzhetetlen,
és kérkedhetek vele
hogy csődöröm
sose nyerített föl
holmi hevülő kanca közeledtén;
erős vagyok,
mivel senki se tudja szétszaggatni
amit az eszem könnyedén kigondol,
ő pedig csuda
harci kalandok kiokoskodója;
ők azt mondják bolond vagyok -
a bolondok ők,
de többségben vannak;
ó, de szeretném, ha nyerítene egyszer
bármilyen halkra fogva
én fenyőfa paripám.
Eu privesc lumea prin vizieră;
sunt puternic în armura mea, aproape invincibil,
şi mă pot lăuda
că armăsarul meu
n-a nechezat niciodată
la apropierea vreunei călduroase iepe;
sunt puternic,
pentru că nimeni nu poate destrăma
ceea ce mintea mea ţese cu uşurinţă -
şi ea ţese
fantastice aventuri bellice;
ei spun că sunt nebun
nebuni sunt ei,
dar sunt majoritatea;
o, cât aş vrea să necheze-odată,
măcar în şoaptă,
calul meu de lemn de brad!
A madár
(Pasărea)
A madár rám tekintett nagy szemekkel;
én a madarat néztem, ő meg így szólt:
ölj meg;
célbavettem a fegyverrel
és meg akartam ölni;
de akkora csend honolt köröskörül
és olyan iygalom fogott el,
hogy a ravaszt hiába kerestem;
a madár rám tekintett nagy szemekkel
és rikoltozott: ölj meg, ölj meg,
furán szökdelve sürgetett -
megzörgettem akkor a fegyvert,
hogy történjen végre valami,
meglódult a szél, véltem hallani,
miközben madárrá változtam,
őhozzá hasonlítani;
meg kellett volna ölnöd, mondta ő,
mellém telepedre az ágra -
és ahogy hirtelen szárnyas lettem
mint kinek nincs is szárnya.
Pasărea mă privea cu ochi mari;
eu priveam pasărea, şi ea spuse:
ucide-mă;
am ridicat puşca la ochi
şi am vrut s-o omor,
dar era atâta linişte în preajmă
şi atât de puternic m-am tulburat
că n-am mai găsit trăgaciul;
pasărea mă privea cu ochi mari
şi striga: ucide-mă, ucide-mă,
cu gesturi ciudate mă grăbea -
am scuturat atunci arma,
ca să se întâmple ceva,
adia vântul, poate mi se părea,
când mă transformam într-o pasăre
ca pasărea mea;
trebuia să mă omori, spuse ea,
venind lângă mine pe ram -
totul era straniu: limbajul în care comunicam
şi felul cum mă simţeam cu aripi,
deşi nu le aveam.
A katona éjjel
(Soldatul în noapte)
Ma már nem divat a sebek
mutogatása: olykor jobb is
ha nem tudják, harcos voltál;
a katonának ne legyen személyisége
az eszmék táján, se logikája a tettei mentén;
egyvalamit kell neki tudnia:
az összecsapásra így is, úgy is sor kerül,
tekintet nélkül arra, részt vesz benne vagy csak hulla;
egy holt és egy élő katona közt
egy a különbség: az első megúszta
a parancsok teljesítését,
jogot nyert hozzá, hogy civillé váljon.
És mert láthatod és elmerenghetsz fölötte,
miként változtatja a parkban a holdfény az árnyak szögét
és van időd másra is emlékezni,
azon töprengsz, kísértet volnál-e
vagy civillé lettél mióta leszállt az éj.
Astăzi nu se mai poartă gestul etalării
rănilor; uneori, e mai bine
să nu se ştie că ai fost combatant;
soldatul nu trebuie să aibă personalitate
în preajma ideilor şi nici logică în acţiune;
el trebuie să fie conştient de un singur lucru:
înfruntarea va avea loc în orice condiţii,
indiferent dacă participă sau e mort;
între un soldat mort şi unul viu
e o singură diferenţă: primul e scutit
de a se mai supune ordinelor,
el şi-a câştigat dreptul de a deveni civil.
Pentru că poţi vedea şi contempla
cum schimbă luna unghiul umbrelor în parc
şi ai timp de a-ţi aminti şi altceva,
te-ntrebi de eşti nălucă,
ori ai devenit civil de când s-a înnoptat.
Egyes számban
(La numărul singular)
Csöppet sem könnyű ötven
esztendő távolában élni
születésed napjától -
méghozzá egyes számban -
amikor
a többes szám felé sodorná
a napi kényelmetlenség-adagot;
itt nincsen szó fejlődési rendszerekről,
inkább állapotról, melyben a beszámíthatóság
képtelen velünk tartani és bennünket óvni,
de egyáltalán nem rettegek,
inkább csak szorongva beletörődök -
létemet törvények kertelik
amelyek nem zárják ki a megalázást, a képmutatást, a szorongást,
a fenhéjázást, a gyilkos szándékot;
titokzatos énem pöröl velem hogy hiányzik
belőlem a szenvedély kilépni e téveteg életből,
de én nem születtem hősnek
se politikusnak - inkább legyek gyöngéd és gyalázatos
saját magammal csupán.
Nu e deloc uşor să locuieşti
la cincizeci de ani distanţă
de ziua naşterii tale -
la numărul singular fiind -
când toate problemele
au tendinţa de a trece la plural
dozele zilnice de disconfort;
aici nu discut despre sisteme în dezvoltare,
ci de stări, unde discernământul
nu ne poate însoţi şi proteja,
dar nu simt nici un fel de spaimă,
ci mai curând o terifiantă resemnare -
exist între limitele unor legi
care nu exclud umilinţa, ipocrizia, angoasa,
aroganţa, crima virtuală;
tainicul sine mă ceartă că-mi lipseşte
patima de-a zdrobi acest habitat de sfială,
însă nu am vocaţie de erou
şi nici de politician - prefer să fiu tandru şi ticălos
numai cu mine însumi.
Vadászat, ezüst agyarral
(Vânătoare cu colţi de argint)
a vadászat nem holmi puskás egyének kiváltsága,
a vérbeli vadász zsákmányát kémleli
amíg fölfedi gyöngéit és erényeit,
amíg magában legyőzi a rettegést;
majd, ha közben föl nem falták,
más érzelem felé fordítja figyelmét.
Vânătoarea nu este apanajul unor inşi cu puşcă;
adevăratul vânător îşi pândeşte prada
până îi descoperă slăbiciunile şi virtuţile,
până îşi învinge propria spaimă;
apoi, dacă n-a fost devorat,
îşi îndreaptă atenţia spre alt sentiment.
Tanulságok
(Învăţături)
Megtanultam pár egyszerű dolgot:
nem muszáj az öklödet ráznod,
szelíden is lesz ellenséged elég;
nem kell kiáltanod,
a hallgatás akár üvöltés is lehet;
nem kell látnod és tapintanod,
a megérzés sokkal mélyebbre hatol;
nem tévesztheted el az utat,
csakis a szívedig.
Am învăţat câteva lucruri simple:
nu-i nevoie să ridici pumnul,
îţi faci destui duşmani şi cu blândeţea;
nu-i nevoie să strigi,
tăcerea poate ţine loc de urlet;
nu trebuie să vezi şi să pipăi,
să resimţi e mult mai profund;
nu te poţi rătăci nicăieri,
afară de inima ta.
szellemvitorlás
(fregata nălucilor)
akár egy templom míves aranya
szédítően pompás
a tenger felől repülve érkező
szellemvitorlás
égi térképek jelölte útjain
nincsen találkozás,
úgy látszik, célját feledtette a halk
tengerringatás
a sűrű sötétség szelíd hullámain -
előtör a mélyből
letűnt századok üvöltő jajszava
vakító fényből.
ca aurul cizelat al unui templu,
superb şi năucitor,
cu catargul încins iese din mare
fregata nălucilor;
nu are în geografii celeste
tangente obsedante,
doar amânare de ţel e plutirea
ei în ritmuri andante
pe valuri de beznă solidă –
din adânc se ridică
urletul colosal al altor veacuri
preschimbat în lumină.
Feed-back
Bármely lény
születése
gyakorlat a feltámadáshoz.
Naşterea
oricărei fiinţe
e un exerciţiu de înviere.
Jelenet a természetből
(Scenă în natură)
kevés a szó és kevés a szín
egy szomorú szertartáson;
aszkéták vagy megszállottak nyűtt arcú serege,
visszaszármaztatjuk az istenségnek a teremtés egy részét;
a halottak elföldelése
nehezebb bármely ütközetnél;
a papi hang tompán cseng,
egyetlen lelket sem sebez,
a csipkézet öblének teljességéhez
egyedül Szókrátész konyított valamit
és az ágon gubbasztó vénséges hollók,
akik a kegyeletsértést látva látják.
Puţine cuvinte şi puţine culori
se folosesc la o ceremonie tristă;
un alai cu chipuri lungi de asceţi sau fanatici,
îi redăm divinului o parte din creaţie;
îngroparea morţilor
e mai grea decât orice bătălie;
glasul preotului nu are tăiş,
nu răneşte nici o conştiinţă;
despre acest fiord de absolut
doar Socrate avea ceva habar
şi corbii bătrâni de pe ramuri
care asistă la profanare.
A vérfolt
(Pata de sânge)
Íme, csak állunk és nézzük a vér-
foltot a járdán,
hideg ráz; behúzott nyakkal hallgatok;
mindig kerül valaki hogy elmondja
a vérfolt történetét,
valaki mindig elkotyogja
miként ömlik a vér, és hogyan alvad;
de ki árulja el nekünk: miért?
Iată, cum stăm şi ne uităm la pata
de sânge de pe trotuar,
mă ia cu frig; mă ascund în haine şi tac;
întotdeauna se găseşte cineva să ne spună
povestea petei de sânge,
întotdeauna cineva povesteşte
cum se varsă sângele, cum se încheagă;
dar cine ne spune: de ce?
Japán lecke
(Lecţia niponă)
***
Ezen a napon,
életem delén, dalolok
de akár sírhatnék is.
În această zi,
de la mijlocul vieţii, cânt,
dar şi să plâng aş putea.
***
Az anya magányos
mintha
sose szült volna
Mama e singură
de parcă
n-ar fi născut copii.
***
Hajnalban, az álombeli
kéményseprő
valósággá válik.
În zori, coşmarul
din vis
intră în realitate.
***
A vak kitapogatja
a szenvedés
három betűjét.
Orbul pipăie
cele trei litere
ale suferinţei.
***
Az élet futás
egyre távolabb születésed
pillanatától.
Viaţa-i fugă,
tot mai departe de ora
naşterii tale.
***
A koldus
kinyújtott keze - fehér
ideograma.
Mâna întinsă
de cerşetor — o albă
ideogramă.
***
A krizantémok
szépen virítanak
a dér diadémja alatt.
Crizantemele
stau mândre
sub diademele de brumă.
***
Hosszú vers vagyok
amelynek vége
a halálba vész.
Sunt un lung poem
ce se sfârşeşte
în gândul morţii.
***
Fordítsz egyet a homokórán;
csak a homok pereg
ugyanúgy vissza.
Întorci clepsidra;
numai nisipul curge
egal îndărăt.
***
Gondolatom
koppant-e az ablakon
vagy a hiányod?
Gândul meu
a bătut în geam
sau absenţa ta ?
***
A katona kardjában
ráérősen
fésülködik a halál.
În spada soldatului,
îndelung
se piaptănă moartea.
***
A mosoly olyan tükör
amit lehetetlen
ököllel bezúzni.
Zâmbetul e o oglindă
care nu se poate
sparge cu pumnul.
***
A remény - tágas vidék
amin karcsú füstcsíkokat
kerget a szél.
Speranţa — vast ţinut
prin care vântul suflă
fuioare lungi de fum.
***
Nyári alkonyat -
búza és pipacs harcától
vérző mező.
Amurg de vară —
câmp însângerat de lupta
dintre grâu şi maci.
***
Hajnalban nyargalok;
a szomorúság velem tart
mindenüvé.
Alerg în zori;
tristeţea pretutindeni
mă însoţeşte.
***
Ősz van .
az évszakok
roppant vasárnapja.
Toamna — această
covârşitoare duminică
a anotimpurilor.
***
Egy gondolkodó ember
könnyebb mint
az alvó.
Un om care gândeşte
este mai uşor decât
un om care doarme.
***
Akkor van csend,
ha egyik-másik gondolat között
hallani valamit.
Linişte este atunci
când între o idee şi cealaltă
se aude ceva.
***
Álom és valóság
két világ, aminek
szemhéjunk szab határt.
două lumi
despărţite de pleoape.
Utazások
(Călătorii)
Egy barátom azt írja, a paradicsomba készül;
e mesés vidékről szóló elképzelésünk
túlságosan is különböző
ahhoz, hogy találkát adhassunk egymásnak e konvergens
csodálatraméltó tér cseppfolyós sétányain - egy tükör
cserepei amelyek mindig azt az utolsó,
milliárd szilánkra törésük előtti
képet adják vissza,
s zuhannak tudatalattink mélyére,
kibiztosított emlékezetünkbe
ahonnan címzett nélküli jeleket észlelünk
az érzékek nyelvén, metaforákat
melyek magukba isszák a valóság értelmét;
a paradicsom annyit ér, hogy el nem utasíthatod;
ezen egyikünk sem ért holmi
pénznemet, csak a cinikusok szaggatta megmagyarázhatatlant
amit az értéktelen dolgok kosarába dobtak;
íme, miért van szükséged csöppnyi őrületre
hogy ne vesd el az értékük vesztett holmikat,
mint a jó öreg mikrobarázdást vagy a kecses gramofont;
hajdanán tisztán belátható tereken
a bizonytalan értelem árnya terjeng
- egyre nő s már-már
éjelébe fojtja
a belső nosztalgiákat, monológokat,
melyek óhatatlanul ismétlődnek miként az epilepsziás rohamok.
E pompás menedékhelyről beszélünk ím e versben
ami nélkül lényünk főkönyvében
tőkehiányt jegyeznénk
önpusztításból, magunkra lelve a ragadozó időben.
Un prieten îmi scrie că se duce în paradis;
imaginile noastre despre acest ţinut fabulos
sunt prea diferite
ca să ne putem da întâlnire pe aleile fluide
ale unui admirabil spaţiu convergent – cioburi
ale unei oglinzi care vor reflecta întotdeauna
ultima imagine pe care o aveau înainte
de a se sfărâma în miliarde de fragmente
şi a se prăbuşi în subconştientul nostru,
în memoria noastră dezactivată,
de unde receptăm semnale fără corespondent
în limbajul simţurilor, metafore
care inhibă sensul realităţii;
paradisul are preţul pe care nu-l poţi refuza;
prin aceasta nici unul din noi nu înţelege
unităţi monetare, ci inefabilul ciopârţit de cinici
şi aruncat în coşul lucrurilor desuete;
iată de ce îţi trebuie un dram de nebunie
ca să nu refuzi lucrurile devalorizate,
ca bătrânele LP-uri sau graţioasele gramofoane;
peste spaţii altădată clare,
o semantică imprecisă îşi întinde umbra
– creşte şi tinde
să cuprindă în noaptea ei
nostalgiile, solilocvii lăuntrice
care se repetă ineluctabil ca atacurile de epilepsie.
Despre acest superb refugiu vorbim în poemul de faţă,
fără de care zilnic în registrele fiinţei
am consemna un deficit capital
de ardere de sine şi regăsire în toate zilele de pradă.
Októberéj
(Noapte de octombrie)
A baglyok fülsértő sikolya
a második kakasszó után,
az ajtó nyikordulása az éppen elhunyt előtt -
a kőrisflevelek borzongása
melyből a gondolat sóhajt vél hallani
s az emlékezet jócskán fölerősít,
pedig a rezdülés régóta elült;
a láthatár amerre készülődünk a távozás
átszeli a sors ellipszisét,
előre érzem kudarcaimat és a tehetetlenséget -
zuhanyoznék, de tegnap este felrobbant
egy transzformátor s a fűtőház is leállt,
a gyertya fényében szédülést érzek,
néma zűrzavar
űzi az árnyakat a falon,
nemsokára megvirrad
temetésre indulunk,
a gyászkoszorúkat az erkélyre raktuk,
a lakás megtelt a haldoklás
fenyőillatával
hajnalban elhagyjuk a várost
akár egy meghasadt szivet.
Ţipătul strident al bufniţelor
după al doilea cântat al cocoşilor,
scârţâitul uşii în faţa morţilor recenţi –
frisonul frunzelor de arţar
ca un suspin auzit cu închipuirea
şi conectat de memorie la centre de amplificare,
deşi adierea s-a stins de mult;
orizontul spre care ne pregătim plecarea
retează elipsa destinului,
îmi presimt decepţiile şi inerţia –
aş face un duş, dar aseară a explodat
un transformator şi s-a oprit centrala,
lumânarea induce o senzaţie de clătinare,
o vijelie mută
încâlceşte umbrele pe pereţi,
peste puţin timp se luminează,
plecăm la înmormântare,
am depozitat coroanele pe balcon,
casa s-a umplut de mirosul de cetină
intrată în agonie –
în zori ieşim din oraş
ca dintr-o inimă crăpată.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése