2008. szeptember 18., csütörtök

Kocsis Francisko versei - Cseke Gábor fordításában


Sz. 1955, Csekelakán (Maros megye) a marosvásárhelyi Vatra és Tarnava folyóiratok szerkesztője. Költő, prózaíró és műfordító egyszemélyben. Korábban, néhány évig a kolozsvári Dacia kiadó szerkesztője. Számos verseskötetén (Umbrela profetului - 1998, Oceanul interior - 2000, Codul de bare - 2002, Alteritate de duminică - 2004), illetve prózakötetén (Plimbări cu Freud - 2007) túl kiemelkedő teljesítménye az Efectul admiraţiei (2006, A csodálat hatása) c. fordítás antológiája az erdélyi magyar költészetből.

 

Az Európai Utasnak adott interjúban (2007/3-4. sz.) a kérdésre, hogy  honnan ered a Francisko név, így vall származásáról: "Hármas eredetű: magyar, román és tót. Valamikor régen dédnagyapám még tudott tótul, nagyapám már alig, apám viszont már magyarul beszélt. Anyám ágán pedig román származású vagyok. Háromféle vér kering bennem."

 

Ugyanitt, költői eszményeiről is vall: "Adyval nagy rokonságot érzek, ezért rá és az ő költészetére különösen igaz ez. Szóval olvasom a verseket, és szinte azonnal megszületik a fejemben a fordítás. Magyarul olvasom, de románul értem Adyt."

 

Válogatásom az Umbrela profetului, Oceanul interior és  Alteritate de duminică c. kötetekből készült.

 

 

Jelentés a költőkről

(Raport despre poeţi)

 

A költők a sorok között kegyetlen

igazságokat rejtenek el a királyról

és az istenekről;

 

ők a templomok kövére telepednek

és elalszanak a hűs lapokon,

vagy csak mímelik csupán,

majd a szavakat olyan sorrendbe

állítják, amilyent azok nem is pipáltak,

a szavaknak pedig egymás közt eljár a szájuk

csak úgy hevül s borzong az ember tőle;

 

a költők büszkék rátermettségükre,

de főképpen igen bánatosak

furcsa szomorúságuk

feltündököl akár a szentek glóriája.

 

 

Poeţii ascund printre rânduri 

adevăruri crude despre rege 

şi despre zei;

 

ei se aşează lângă pietrele templului

şi adorm pe suprafaţa lor răcoroasă,

sau se prefac numai,

şi după-aceea aşează cuvintele

într-o ordine pe care n-au mai avut-o niciodată,

şi ele, cuvintele, şuşotesc între ele

că ţi se face frig şi ţi se face cald;

 

ei sunt mândri de iscusinţa lor, 

dar mai ales foarte trişti, 

ciudata lor melancolie 

le vine ca aura la sfinţi.

 

 

A bűvészek

(Iluzioniştii)

 

 Egy bűvésznek bármikor van egy pót-

mutatványa. Amolyan lehengerlő azokkal szemben

akik kételkednek és faggatóznak,

 amiként egy zsarnoknak is mindig van

egy törvénye amivel lesújthat rád

még ha ártatlan is vagy;

 amikor túlontúl nyíltan hibáztak,

mindketten egyazon szavakkal szabadkoznak,

az egyik belekezd, a másik végez egy gondolattal,

egyik birtokolja a hatalmat,

   a másik csupán az illúzióját.

 

 

 Un iluzionist are oricând un truc 

de rezervă. Unul zdrobitor împotriva celui 

care se îndoieşte şi întreabă,

 aşa cum un tiran are întotdeauna 

o lege cu care te poate pedepsi, 

chiar de eşti nevinovat;

 când au greşit prea evident, 

amândoi se pot scuza cu aceleaşi cuvinte, 

unul începe, celălalt termină un gând, 

unul posedă puterea,

  celălalt iluzia ei.

 

 

 

A faló

(Calul de lemn)

 

Rostélyon át nézem a világot;

páncélomban erős vagyok, már-már legyőzhetetlen,

és kérkedhetek vele

hogy csődöröm

sose nyerített föl

holmi hevülő kanca közeledtén;

 

erős vagyok,

mivel senki se tudja szétszaggatni

amit az eszem könnyedén kigondol,

ő pedig csuda

harci kalandok kiokoskodója;

 

ők azt mondják bolond vagyok - 

a bolondok ők,

de többségben vannak;

 

ó, de szeretném, ha nyerítene egyszer

bármilyen halkra fogva

én fenyőfa paripám.

 

 

Eu privesc lumea prin vizieră;

sunt puternic în armura mea, aproape invincibil,

şi mă pot lăuda

că armăsarul meu

n-a nechezat niciodată

la apropierea vreunei călduroase iepe;

 

sunt puternic,

pentru că nimeni nu poate destrăma

ceea ce mintea mea ţese cu uşurinţă -

şi ea ţese

fantastice aventuri bellice;

 

ei spun că sunt nebun

nebuni sunt ei,

dar sunt majoritatea;

 

o, cât aş vrea să necheze-odată,

măcar în şoaptă,

calul meu de lemn de brad!

 

 

A madár

(Pasărea)

 

A madár rám tekintett nagy szemekkel;

én a madarat néztem, ő meg így szólt:

ölj meg;

 

célbavettem a fegyverrel

és meg akartam ölni;

de akkora csend honolt köröskörül

és olyan iygalom fogott el,

hogy a ravaszt hiába kerestem;

 

a madár rám tekintett nagy szemekkel

és rikoltozott: ölj meg, ölj meg,

furán szökdelve sürgetett -

 

megzörgettem akkor a fegyvert,

hogy történjen végre valami,

meglódult a szél, véltem hallani,

miközben madárrá változtam,

őhozzá hasonlítani;

 

meg kellett volna ölnöd, mondta ő,

mellém telepedre az ágra -

minden oly fura volt: beszéde, vallomása

és ahogy hirtelen szárnyas lettem

mint kinek nincs is szárnya.

 

 

Pasărea mă privea cu ochi mari;

eu priveam pasărea, şi ea spuse:

ucide-mă;

 

am ridicat puşca la ochi

şi am vrut s-o omor,

dar era atâta linişte în preajmă

şi atât de puternic m-am tulburat

că n-am mai găsit trăgaciul;

 

pasărea mă privea cu ochi mari

şi striga: ucide-mă, ucide-mă,

cu gesturi ciudate mă grăbea -

 

am scuturat atunci arma,

ca să se întâmple ceva,

adia vântul, poate mi se părea,

când mă transformam într-o pasăre

ca pasărea mea;

 

trebuia să mă omori, spuse ea,

venind lângă mine pe ram -

totul era straniu: limbajul în care comunicam

şi felul cum mă simţeam cu aripi,

deşi nu le aveam.

 

 

A katona éjjel

(Soldatul în noapte)

 

Ma már nem divat a sebek

mutogatása: olykor jobb is

ha nem tudják, harcos voltál;

 

a katonának ne legyen személyisége 

az eszmék táján, se logikája a tettei mentén;

egyvalamit kell neki tudnia:

az összecsapásra így is, úgy is sor kerül,

tekintet nélkül arra, részt vesz benne vagy csak hulla;

egy holt és egy élő katona közt

egy a különbség: az első megúszta

a parancsok teljesítését,

jogot nyert hozzá, hogy civillé váljon.

 

És mert láthatod és elmerenghetsz fölötte,

miként változtatja a parkban a holdfény az árnyak szögét

és van időd másra is emlékezni,

azon töprengsz, kísértet volnál-e 

vagy civillé lettél mióta leszállt az éj.

 

 

Astăzi nu se mai poartă gestul etalării

rănilor; uneori, e mai bine

să nu se ştie că ai fost combatant;

 

soldatul nu trebuie să aibă personalitate

în preajma ideilor şi nici logică în acţiune;

el trebuie să fie conştient de un singur lucru:

înfruntarea va avea loc în orice condiţii,

indiferent dacă participă sau e mort;

între un soldat mort şi unul viu

e o singură diferenţă: primul e scutit

de a se mai supune ordinelor,

el şi-a câştigat dreptul de a deveni civil.

 

Pentru că poţi vedea şi contempla

cum schimbă luna unghiul umbrelor în parc

şi ai timp de a-ţi aminti şi altceva,

te-ntrebi de eşti nălucă,

ori ai devenit civil de când s-a înnoptat.

 

 

Egyes számban

(La numărul singular)

 

Csöppet sem könnyű ötven

esztendő távolában élni

születésed napjától -

méghozzá egyes számban -

amikor minden gond

a többes szám felé sodorná

a napi kényelmetlenség-adagot;

 

itt nincsen szó fejlődési rendszerekről,

inkább állapotról, melyben a beszámíthatóság

képtelen velünk tartani és bennünket óvni,

 

de egyáltalán nem rettegek, 

inkább csak szorongva beletörődök - 

létemet törvények kertelik

amelyek nem zárják ki a megalázást, a képmutatást, a szorongást,

a fenhéjázást, a gyilkos szándékot;

 

titokzatos énem pöröl velem hogy hiányzik

belőlem a szenvedély kilépni e téveteg életből,

de én nem születtem hősnek

se politikusnak - inkább legyek gyöngéd és gyalázatos

saját magammal csupán.

 

 

Nu e deloc uşor să locuieşti

la cincizeci de ani distanţă

de ziua naşterii tale -

la numărul singular fiind -

când toate problemele

au tendinţa de a trece la plural

dozele zilnice de disconfort;

 

aici nu discut despre sisteme în dezvoltare, 

ci de stări, unde discernământul 

nu ne poate însoţi şi proteja,

 

dar nu simt nici un fel de spaimă,

ci mai curând o terifiantă resemnare -

exist între limitele unor legi

care nu exclud umilinţa, ipocrizia, angoasa,

aroganţa, crima virtuală;

 

tainicul sine mă ceartă că-mi lipseşte

patima de-a zdrobi acest habitat de sfială,

însă nu am vocaţie de erou

şi nici de politician - prefer să fiu tandru şi ticălos

numai cu mine însumi.

 

 

Vadászat, ezüst agyarral

(Vânătoare cu colţi de argint)

 

a vadászat nem holmi puskás egyének kiváltsága,

a vérbeli vadász zsákmányát kémleli

amíg fölfedi gyöngéit és erényeit,

amíg magában legyőzi a rettegést;

 

majd, ha közben föl nem falták,

más érzelem felé fordítja figyelmét.

 

 

Vânătoarea nu este apanajul unor inşi cu puşcă; 

adevăratul vânător îşi pândeşte prada 

până îi descoperă slăbiciunile şi virtuţile, 

până îşi învinge propria spaimă;

 

apoi, dacă n-a fost devorat,

îşi îndreaptă atenţia spre alt sentiment.

 

 

Tanulságok

(Învăţături)

 

Megtanultam pár egyszerű dolgot:

nem muszáj az öklödet ráznod,

szelíden is lesz ellenséged elég;

 

nem kell kiáltanod,

a hallgatás akár üvöltés is lehet;

 

nem kell látnod és tapintanod,

a megérzés sokkal mélyebbre hatol;

 

nem tévesztheted el az utat,

csakis a szívedig.

 

 

Am învăţat câteva lucruri simple:

nu-i nevoie să ridici pumnul,

îţi faci destui duşmani şi cu blândeţea;

 

nu-i nevoie să strigi,

tăcerea poate ţine loc de urlet;

 

nu trebuie să vezi şi să pipăi, 

să resimţi e mult mai profund;

 

nu te poţi rătăci nicăieri, 

afară de inima ta.

 

 

szellemvitorlás

(fregata nălucilor)

 

akár egy templom míves aranya

szédítően pompás

a tenger felől repülve érkező

szellemvitorlás

 

égi térképek jelölte útjain

nincsen találkozás,

úgy látszik, célját feledtette a halk

tengerringatás

 

a sűrű sötétség szelíd hullámain - 

előtör a mélyből

letűnt századok üvöltő jajszava

vakító fényből.

 

 

ca aurul cizelat al unui templu,

superb şi năucitor,

cu catargul încins iese din mare

fregata nălucilor;

 

nu are în geografii celeste

tangente obsedante,

doar amânare de ţel e plutirea

ei în ritmuri andante

 

pe valuri de beznă solidă –

din adânc se ridică

urletul colosal al altor veacuri

preschimbat în lumină.

 

 

Feed-back

 

Bármely lény

születése

gyakorlat a feltámadáshoz.

 

Naşterea

oricărei fiinţe

e un exerciţiu de înviere.

 

 

Jelenet a természetből

(Scenă în natură)

 

kevés a szó és kevés a szín

egy szomorú szertartáson;

 

aszkéták vagy megszállottak nyűtt arcú serege,

visszaszármaztatjuk az istenségnek a teremtés egy részét;

 

a halottak elföldelése

nehezebb bármely ütközetnél;

 

a papi hang tompán cseng,

egyetlen lelket sem sebez,

 

a csipkézet öblének teljességéhez

egyedül Szókrátész konyított valamit

 

és az ágon gubbasztó vénséges hollók,

akik a kegyeletsértést látva látják.

 

 

Puţine cuvinte şi puţine culori 

se folosesc la o ceremonie tristă;

 

un alai cu chipuri lungi de asceţi sau fanatici,

 îi redăm divinului o parte din creaţie;

 

îngroparea morţilor

e mai grea decât orice bătălie;

 

glasul preotului nu are tăiş, 

nu răneşte nici o conştiinţă;

 

despre acest fiord de absolut 

doar Socrate avea ceva habar

 

şi corbii bătrâni de pe ramuri 

care asistă la profanare.

 

 

A vérfolt

(Pata de sânge)

 

Íme, csak állunk és nézzük a vér-

foltot a járdán,

hideg ráz; behúzott nyakkal hallgatok;

 

mindig kerül valaki hogy elmondja

a vérfolt történetét,

valaki mindig elkotyogja

miként ömlik a  vér, és hogyan alvad;

 

de ki árulja el nekünk: miért?

 

 

Iată, cum stăm şi ne uităm la pata

de sânge de pe trotuar,

mă ia cu frig; mă ascund în haine şi tac;

 

întotdeauna se găseşte cineva să ne spună

povestea petei de sânge,

întotdeauna cineva povesteşte

cum se varsă sângele, cum se încheagă;

 

dar cine ne spune: de ce?

 

 

Japán lecke

(Lecţia niponă)

 

***

 

Ezen a napon,

életem delén, dalolok

de akár sírhatnék is.

 

În această zi,

de la mijlocul vieţii, cânt,

dar şi să plâng aş putea.

 

 

***

 

Az anya magányos

mintha

sose szült volna

 

Mama e singură

de parcă

n-ar fi născut copii.

 

 

***

 

Hajnalban, az álombeli

kéményseprő

valósággá válik.

 

În zori, coşmarul

din vis

intră în realitate.

 

 

***

 

A vak kitapogatja

a szenvedés

három betűjét.

 

Orbul pipăie 

cele trei litere 

ale suferinţei.

 

 

***

 

Az élet futás

egyre távolabb születésed

pillanatától.

 

Viaţa-i fugă,

tot mai departe de ora

naşterii tale.

 

 

***

 

A koldus

kinyújtott keze - fehér

ideograma.

 

Mâna întinsă

de cerşetor — o albă

ideogramă.

 

 

***

 

A krizantémok

szépen virítanak

a dér diadémja alatt.

 

Crizantemele 

stau mândre 

sub diademele de brumă.

 

 

***

 

Hosszú vers vagyok

amelynek vége

a halálba vész.

 

Sunt un lung poem 

ce se sfârşeşte 

în gândul morţii.

 

 

***

 

Fordítsz egyet a homokórán;

csak a homok pereg

ugyanúgy vissza.

 

Întorci clepsidra; 

numai nisipul curge 

egal îndărăt.

 

 

***

 

Gondolatom

koppant-e az ablakon

vagy a hiányod?

 

Gândul meu 

a bătut în geam 

sau absenţa ta ?

 

 

***

 

A katona kardjában

ráérősen

fésülködik a halál.

 

În spada soldatului,

îndelung

se piaptănă moartea.

 

 

***

 

A mosoly olyan tükör

amit lehetetlen

ököllel bezúzni.

 

Zâmbetul e o oglindă 

care nu se poate 

sparge cu pumnul.

 

 

***

 

A remény - tágas vidék

amin karcsú füstcsíkokat

kerget a szél.

 

Speranţa — vast ţinut 

prin care vântul suflă 

fuioare lungi de fum.

 

 

***

 

Nyári alkonyat -

búza és pipacs harcától

vérző mező.

 

Amurg de vară — 

câmp însângerat de lupta 

dintre grâu şi maci.

 

 

***

 

Hajnalban nyargalok;

a szomorúság velem tart

mindenüvé.

 

Alerg în zori; 

tristeţea pretutindeni 

mă însoţeşte.

 

 

***

 

Ősz van .

az évszakok

roppant vasárnapja.

 

Toamna — această 

covârşitoare duminică 

a anotimpurilor.

 

 

***

 

Egy gondolkodó ember

könnyebb mint

az alvó.

 

Un om care gândeşte 

este mai uşor decât 

un om care doarme.

 

 

***

 

Akkor van csend,

ha egyik-másik gondolat között

hallani valamit.

 

Linişte este atunci

când între o idee şi cealaltă

se aude ceva.

 

 

***

 

Álom és valóság

két világ, aminek

szemhéjunk szab határt. 

 

Vis şi realitate —

două lumi 

despărţite de pleoape.

 

 

Utazások

(Călătorii)

 

Egy barátom azt írja, a paradicsomba készül;

e mesés vidékről szóló elképzelésünk

túlságosan is különböző

ahhoz, hogy találkát adhassunk egymásnak e konvergens

csodálatraméltó tér cseppfolyós sétányain - egy tükör

cserepei amelyek mindig azt az utolsó, 

milliárd szilánkra törésük előtti 

képet adják vissza,

s zuhannak tudatalattink mélyére,

kibiztosított emlékezetünkbe

ahonnan címzett nélküli jeleket észlelünk

az érzékek nyelvén, metaforákat

melyek magukba isszák a valóság értelmét;

 

a paradicsom annyit ér, hogy el nem utasíthatod;

ezen egyikünk sem ért holmi

pénznemet, csak a cinikusok szaggatta megmagyarázhatatlant

amit az értéktelen dolgok kosarába dobtak;

íme, miért van szükséged csöppnyi őrületre

hogy ne vesd el az értékük vesztett holmikat,

mint a jó öreg mikrobarázdást vagy a kecses gramofont;

 

hajdanán tisztán belátható tereken

a bizonytalan értelem árnya terjeng

- egyre nő s már-már

éjelébe fojtja

a belső nosztalgiákat, monológokat,

melyek óhatatlanul ismétlődnek miként az epilepsziás rohamok.

 

E pompás menedékhelyről beszélünk ím e versben

ami nélkül lényünk főkönyvében

tőkehiányt jegyeznénk

önpusztításból, magunkra lelve a ragadozó időben.

 

 

Un prieten îmi scrie că se duce în paradis;

imaginile noastre despre acest ţinut fabulos

sunt prea diferite 

ca să ne putem da întâlnire pe aleile fluide

ale unui admirabil spaţiu convergent – cioburi

ale unei oglinzi care vor reflecta întotdeauna 

ultima imagine pe care o aveau înainte

de a se sfărâma în miliarde de fragmente

şi a se prăbuşi în subconştientul nostru,

în memoria noastră dezactivată,

de unde receptăm semnale fără corespondent

în limbajul simţurilor, metafore

care inhibă sensul realităţii;

 

paradisul are preţul pe care nu-l poţi refuza;

prin aceasta nici unul din noi nu înţelege

unităţi monetare, ci inefabilul ciopârţit de cinici

şi aruncat în coşul lucrurilor desuete;

iată de ce îţi trebuie un dram de nebunie

ca să nu refuzi lucrurile devalorizate,

ca bătrânele LP-uri sau graţioasele gramofoane;

 

peste spaţii altădată clare, 

o semantică imprecisă îşi întinde umbra

– creşte şi tinde

să cuprindă în noaptea ei

nostalgiile, solilocvii lăuntrice

care se repetă ineluctabil ca atacurile de epilepsie.

 

Despre acest superb refugiu vorbim în poemul de faţă,

fără de care zilnic în registrele fiinţei

am consemna un deficit capital

de ardere de sine şi regăsire în toate zilele de pradă.

 

 

Októberéj

(Noapte de octombrie)

 

A baglyok fülsértő sikolya

a második kakasszó után,

az ajtó nyikordulása az éppen elhunyt előtt -

a kőrisflevelek borzongása

melyből a gondolat sóhajt vél hallani

s az emlékezet jócskán fölerősít,

pedig a rezdülés régóta elült;

 

a láthatár amerre készülődünk a távozás

átszeli a sors ellipszisét,

előre érzem kudarcaimat és a tehetetlenséget -

zuhanyoznék, de tegnap este felrobbant

egy transzformátor s a fűtőház is leállt,

a gyertya fényében szédülést érzek,

néma zűrzavar

űzi az árnyakat a falon,

nemsokára megvirrad

temetésre indulunk,

a gyászkoszorúkat az erkélyre raktuk,

a lakás megtelt a haldoklás

fenyőillatával

 

hajnalban elhagyjuk a várost

akár egy meghasadt szivet.

 

 

Ţipătul strident al bufniţelor

după al doilea cântat al cocoşilor,

scârţâitul uşii în faţa morţilor recenţi –

frisonul frunzelor de arţar

ca un suspin auzit cu închipuirea

şi conectat de memorie la centre de amplificare,

deşi adierea s-a stins de mult;

 

orizontul spre care ne pregătim plecarea 

retează elipsa destinului,

îmi presimt decepţiile şi inerţia – 

aş face un duş, dar aseară a explodat

un transformator şi s-a oprit centrala,

lumânarea induce o senzaţie de clătinare,

o vijelie mută 

încâlceşte umbrele pe pereţi,

peste puţin timp se luminează,

plecăm la înmormântare,

am depozitat coroanele pe balcon,

casa s-a umplut de mirosul de cetină 

intrată în agonie –

 

în zori ieşim din oraş

ca dintr-o inimă crăpată.

 

Nincsenek megjegyzések: