2008. szeptember 21., vasárnap

Sorok az öröklétről (Tódor Domokos)



Miközben kézirataim között kutakodtam, akár a hirtelen támadt fogfájás, belém hasított a gondolat: egész kötetnyi verstöredék hever évek óta fiókomban, egy miklósfalvi székely fiatalember, Tódor Domokos alkotásai, akit tragikus gyorsasággal ragadott el családjától a halál. 

Hátrahagyott kéziratait özvegye juttatta el hozzám, abban a tizenöt évvel ezelőtti levelezésben bízva, melynek során még az Ifjúmunkás versfaragóinak útjait egyengettem. Emlékeztem Domokos gondozott, szűkszavú, aprócska borítékba csúsztatott kéziratos zsengéire. Azon kevesek közé tartozott, akik rendszeresen dolgoznak és nem elsősorban a learatandó babér reményében, hanem mert úgy érzik, valamit el kell mondaniuk a világnak. Pontosan nem tudom, mikor maradt abba levelezésünk. Utána már csak a halálhírét hallottam. 

Akkor, a kegyelet hangulatában sikerült is írásai közül kiválasztani egy füzetnyit, amit elküldtem Székelyudvarhelyen élő özvegyének. Ha jól tudom, saját költségen kívánta megjelentetni őket, de amennyire a Litera tevékenységét figyeltem, a versek azóta is kéziratban vannak. Szerencsére, egy másolatot megőriztem belőlük a magam részére, abból küldök most szűkmarkú válogatást - mementóként és igazságtételként egy tehetséges emberrel szemben, akinek a sorsa biztosan másként alakul, ha akkor létezik a Székely Útkereső.

Cseke Gábor 

*****

Tódor Domokos

T.D. LEÍRJA

T.D. leírja világfájdalmát 
együtt sír együtt nevet mindenkivel 
és boldog hogy együtt él mindenkivel 
a földön a földön ahol született
1980 


ZÁRÓRA

sokszor a hallgatással a jajszó felér 
motyogja a lebujból kilökött polgár 
ő már mindenhová idejében elér 
nem kérdi senki kit keres hol jár
1981


MINTHA VENDÉG

kapu nyílik mintha vendég jönne 
a szél, mondják, s csak én tudom
emléked ami beköszönget 
kutyám vonít az udvaron
1984 


UTAZÁS KÖZBEN

a mosoly országán túl
egy autóbuszjegy
társaságában
próbálom
eldönteni:
vers vagy-e vagy
kegyetlen
valóság?
1982 


BÉKE

Békéről beszélsz, de azért
kilököd testvéred a sorból
- a tejnél, a kenyérnél, az autóbusznál. 

*

Csak a halálban hiszek, mert tudom, hogy 
eljön.
1983


FINÁLÉ

megnéztem a tüzet ég-e 
így lett a versemnek vége
1984

(Megjelent a Székely Útkereső Antológiában, Székelyudvarhely, 1994)

Nincsenek megjegyzések: