Milyen foltot hagy a golyó?
Egy hónappal később, vagyis 1937 februárjának végén Vili egy másik levelében már azt latolgatja, hogy sajnos, az év novemberéig nem tud Budapestre utazni - föltehetően találkozás céljából -, mert köti a katonaság, ahol ráadásul még beteg is lett s a katonakórházba került. Ott viszont olyan tisztaság fogadta, hogy 5 nap teltével mindent elkövetett, csak kikerülhessen onnan.
"Annyi hasznom azért lett belőle, hogy "serviciu auxiliar"-ra (segédszolgálat) osztottak be, s azóta nem járok kiképzésre. Most különben a tiszti étkezde könyvelője és raktárosa vagyok... Előnye, hogy egyedül vagyok az irodában és kedvemre tanulhatok. Hátránya viszont, hogy bent kell legyek reggel 7-től déli 2 óráig és délután fél 5-től fél 9-ig. "
E levélben most már egymást követik a társasági hírek: ki kit vett el, ki kinek udvarol a régebbi ismerősek közül, sőt részletesen azt is megírja, hogy a volt egyetemi kollégák közül kit merre vezetett az útja.
Beköszönt a húsvét, Vilit hazaengedik három napra, de előtte még megjárja Bukarestet, ahová a kapitánya küldte: két éjszakát virrasztott át, annyian voltak a vonaton.
Erzsikét , miközben köszöni az információkat, egy tudományos kérdés köti le, amire szakszerű véleményt vár a végzős matematikustól:
"A múltkor társaságban egy érdekes dolgot hallottam, amit nem hiszek, és mindjárt arra gondoltam, h. megkérdezem magától. Egy fizikai kísérletről van szó, t.i. valaki azt állítja, h. ha egy biliárd golyót bekenünk korommal s azt egy asztalra ejtjük, akkor az nem egy foltot fog hagyni maga után, hanem egy kört, mégpedig ennek a körnek az átmérője a golyó átmérőjével lesz egyenlő (?). Ezt azzal magyarázza, hogy a biliárd golyó annyira rugalmas, hogy eséskor szemmel nem láthatólag összelapul. Nagyon kíváncsi vagyok, mit szól ehhez és mennyi lehet ebben a valóság?"
A szakszerű válasz csak egy hónap múlva, május végén születik meg, amikor Vili tanulmányi szabadságot kap a katonaságtól, hogy a képesítő vizsgájára készülhessen, amit a fiúk részére Iasi-ban tartanak , a lányoknak viszont Kolozsváron.
"A korommal bekent biliárd golyó valóban nem egy foltot fog maga után hagyni, hanem egy ugyanakkora átmérőjű körgyűrűt. Idáig még minden stimmel. Hanem a megokolás az nem állja a helyét. Ha úgy volna, mint ahogy azt az illető mondta, akkor egy ugyanakkora átmérőjű nem kört, hanem kör alakú foltot hagyna maga után..
A golyó ugyanis rugalmas, azonnal visszapattan az asztalról és ezért nem hagy foltot, és az ütközés következtében csak a mellékelt ábrán rajzolt "egyenlítőkörről" és a felette levő párhuzamos körökről hullanak le a koromszemcsék, mivel legkönnyebben érintő irányban hagyják el a gömbfelületet. Így magyarázható tehát, hogy az asztalon ilyen foltot hagy a golyó. "
Erzsikéék még ekkor sem laknak Pesten, de Vili úgy tudja, Pipi éppen ott tartózkodik, ezért oda szánja hajszás vizsgahangulatban írt levelezőlapját. Csak hogy ó jaj! - ahelyett, hogy a lap célhoz érne, mindenféle megjegyzéssel (Cím elégtelen; Insuffisance d'adresse; Posta hol?; Retour; A se inapoia Dlui Cseke Vili, Kaiser) visszatér a feladóhoz. Nézem a levelezőlapot: a cím helyén csak a név szerepel és annyi, hogy Ungaria, ráadásul Vili csak annyit árul el, hogy Kolozsváron írta a lapot, de a saját címét már nem tünteti fel.
Még egy hónapnak kell eltelnie, amíg Vili eljuttatja a kalandos sorsú levlapot Erzsikének, az alábbi magyarázattal:
"Pár nappal a capacitate vizsga előtt írtam, a sok tanulástól egész zavart voltam, és a mai napig nem tudom magamnak megmagyarázni, miként történt a dolog, de a címet elfelejtettem odaírni. Mikor aztán Iasi-ból hazajöttem, nagy meglepetésemre otthon találtam a lapot, visszaküldték...
Kolozsvári postabélyegző rajta lévén a lapon, odaátról egyenesen ide küldték vissza. Itt a postán törték egy darabig a fejüket, hogy vajon ki lehet a feladó. Mivel nem tudták megállapítani, sorba adták a tisztviselőknek, hátha valaki ráismer az írásképre. Ez a Kaiser, aki az apámnak tanítványa volt, az Ő (már mint az apám) írását vélte felismerni és el is ment azonnal a lappal a nagynénémhez, ki szintén a postán van, megkérdezni, hogy igaz-e. Ő világosította fel aztán Kaisert, hogy az én írásom és így került vissza hozzám a Kaiser utasítására..."
A postai "rémregénynél" azonban fontosabb volt beszámolni arról, miként zajlott a képesítő vizsga Iasi-ban.
"Csak most, hogy túl vagyok rajta, tudok számot adni magamnak arról, milyen sokat is jelent ez. Lehetséges, hogy erre fel a kolozsvári kath. gimnáziumhoz neveznek ki az ősszel. Ez volna számomra a legideálisabb megoldás, mégis otthon maradnék, az élet nem kerülne olyan sokba.
A vizsga május 5-én orvosi vizsgálattal kezdődött, aztán három írásbelin kellett keresztülesnünk... 170 jelölt közül csak 42 ment át. Akkor kezdődött aztán a szóbeli. A mélyen tisztelt bizottság még mindig nem találta eléggé ritkának a sorainkat, s a szóbelin még 9-et elmarasztalt. Így a pedagógiai vizsgára már csak 33-an állhattunk. A pedagógiai vizsga állott egy kollokviumból és három mintaleckéből. Végső eredményképpen 25-nek sikerült teljesen. Magyar csak egyedül én voltam... Most, hogy újra visszakerültem az én rég nem látott kaszárnyámba, még az élet is elviselhetőbbnek tűnik..."
Ez az az időszak, amikor a Békéscsabán élő Füzessy család Budapestre költözik. Anyám levelei hiányoznak a nyári periódusból, csak apám soraiból lehet következtetni rá, hogy a levélváltás nem szakad meg. Ősszel pedig, amikor Erzsike első részletes leveléből megtudjuk, hogy fővárosi lakos lett, már önálló kenyérkereső is, s büszkén számol be arról, hogy iparművészeti műhelyt nyitott.
"Megismerkedtem egy nagyon szimpatikus, idősebb hölggyel, s beszélgetés közben kiderült, hogy ő maz a bizonyos Tolnai Flóra, akinek Budapesten, sőt Magyarországon a legnagyobb iparművészeti üzeme van. Nem tudom, figyelte-e maga is, Vili, amikor Pesten járt, azokat a tündéri magyaros stílusú tányérkákat, dobozokat, amellyel már a pályaudvar környéke el van árasztva, s azután végig mindenütt a Váci utcáig találkozhatni velük. Nos hát az én nénim az, aki ezeket az árukat TF jelzéssel forgalomba hozza.
Szóval, hamarosan összemelegedtünk, másnap eljött, megnézte a rajzaimat s meghívott, nézzem meg az ő üzemét. Örömmel mentem, bár terveiről nem volt tudomásom... Flóra néni megmutatta a minta szobáját. Apró kis helyiség, telizsúfolva mindenféle szépséggel. Ekkor következett az a váratlan ajánlata, hogy dolgozzunk együtt... Hírből tudom, hogy hozzá bejutni nem kicsinység. 15 éves a cége és állandó iramban termeli ezeket a famunkákat...
Flóra néni kijelentette, hogy ő teljesen elfoglal munkával egész évben, nála folyton saison van, de ezzel szemben az a kívánsága, hogy minden egyébbel csak mellesleg foglalkozzam... Természetesen az én zongora tanulmányaim képezték az első bökkenőt... Azt nézve, hogy most egy olyan ritka és szerencsés alkalom adódott, amely egy állandó összeköttetés és kereseti forrás lehetőségét nyújtja: elfogadtam az ajánlatot. A muzsika pedig marad nekem - mint magának is - a legkellemesebb szórakozásom és egyben pihenőm..."
Álmok és valóság - mind Kolozsváron, mind Budapesten konfliktusban állnak egymással. Erzsike a vállalkozás kedvéért egyúttal felhagyott képzőművészeti ambícióival is,s tervezett festészeti kiállításától búcsúzva egy majdani iparművészeti tárlat gondolatát dédelgeti, amiből később majd meglátjuk, hogy megint csak illúzióvesztéssel kerül ki.
De addig is mind Vili, mind Erzsike reménységgörbéje meredeken ível fölfelé, s ennek megfelelően lelkesen számolnak be egymásnak terveikről. Vilinek például eszébe jut, hogy egy korábbi vistai kiránduláson nagyon szép kalotaszegi népviseletet fotózott, s a képeket elküldi a Vígszínház utcába, hátha megihleti majd Erzsikét, aki kevésbé szokványos népi motívumok után kutat.
"Első szállítmányomban apró kis tányérkák voltak különböző kis állatkákkal, kutyák, cicák stb. A köv. feladatom nagyon kedvemre való volt: díszdugók festése... A dugó maga egy magyar fiú vagy leány fejre van applikálva. Különböző népviseleteket kellett ábrázolni ezeken: matyó, mezőkövesdi, kunszentmiklósi s tudja az ég, mennyi félét... Itt használtam fel azt a bizonyos kacagó vistai menyecskét is..."
Az új munkakör teljesen kitölti Erzsike életét: olyannyira, hogy legtöbbször napi 14-15 órát dolgozik, sokszor fel se áll a festőasztala mellől. Ennek él, no meg annak, hogy mind gyakrabban lesse: jön-e újabb küldemény a Str. Braviilor-ból?
Illusztráció: A megcímzetlen levlap színe és visszája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése