2010. február 19., péntek

Könyvböngészde - "blogos" kiadás


Amióta az Új Magyar Szó Színkép melléklete összement a mosásban és kénytelen voltam felhagyni annak egyetlen miniatűr rovatával - amely hetente legalább 4-5 friss megjelenésű könyvre eresztette rá, ha csak pillanatra is, a reflektort -, úgy érzem, hogy a szerzők és kiadók, akik a korábbi úzus tudatában továbra is ellátnak kiadványaikkal, megérdemelnek annyit, hogy valahol (s mintsem hogy sehol, miért nem itt?!) néhány szót ejtsek róluk. A felgyűlt adósságot mostantól kezdve időről időre igyekszem törleszteni.

*

A Korondon élő költő, az ott megjelenő Hazanéző szerkesztője összegyűjtött verseit publikálta ebben a grafikailag is irigylést kiváltó kötetben. Kitartó költői munkálkodásának asztagát Láng Eszter bensőséges, színekbe oltott képvallomásai adagolják a ciklusok mentén, s külön öröm, hogy az időben nekem is volt némi közöm ahhoz, hogy ez a költészet nyilvánosan is kibontakozhassék. Kis versajándék a könyvből (Őrjárat):

"Micsoda nesz a percek percenése,
éj van, és az ébredés bizonytalan.
Felettünk felrobbanhat egy csillag,
megalszik a vér, a gépek égre fagynak."

Balázs Imre József: Avangarda in literatura maghiara din Romania (Editura Bastion Timisoara, 2009, Colectia Telos). * Kocsis Franciskotól, a mű románra fordítójától tudok erről az ízig-vérig úttörő nagytanulmányról, mely a most Korunk-főszerkesztő szerző doktorátusi dolgozatából sarjadt és nyerte el mai, végleges formáját. Hogy milyen kiemelt fontossága van e kérdéskörnek a román irodalom viszonylatában, elég megemlíteni, hogy az avangárd művészetek bölcsőjénél egyként ott álltak jeles román és magyar alkotók, s hagytak kitörölhetetlen, jellegzetes nyomot irodalmi közízlésünkön, korszerűsítő törekvéseinken. Az elemzésekből kiderül, hogy a párhuzamosságoknak tűnő jelenségek sokszor tényleges érintkezések, kölcsönös egymásra hatások eredményei.

Berecz Edgár: Pincértörténetek; Partiskönyv kezdőknek (Székelyudvarhely, 2009 - szerzői kiadás). * A magát gasztronómiai szakírónak és szaktanácsadónak besorozó székelyudvarhelyi fiatalember, aki az utóbbi években gyors egymásutánban jelenteti meg magánkiadásban gazdag kül- és belföldi szakmai és élettapasztalatának tanulságait, érdekesebbnél érdekesebb történeteit, japáni útirajzával van jelen a hivatásos könyvpiacon. Ami nem gátolja meg abban, hogy boszniai, moldáviai, törökországi, deltai bolyongásairól saját szerkesztésű, fotókkal illusztrált élménybeszámolóit is közönség elé vigye, sőt, az itt említett Partiskönyv például remek összefoglalója mindannak a gasztronómiai és felszolgálói tudásnak, amit egy jól sikerült parti rendezésénél szinte kötelező figyelembe venni. És közben megtanuljuk, miben különbözik a koktélparti a sajtparitól, a borkóstoló a svédasztalos állófogadástól, a grillparti a desszert svédasztalos állófogadástól.

Bölöni Domokos: Micsobur reinkarnációja (Juventus Kiadó Marosvásárhely, 2010). * Ha azt írom, hogy Mákföldi történetek, akkor már biztosabban körülhatároltam a szerző mindig személyes ihletésű, groteszk, nevetve síró és sírva nevető kisprózáját. Ahogyan én, személyesen nem tudok eléggé betelni a Bölöni-féle történetekkel, ugyanúgy mintha ő sem tudná teljesen kiírni magából azokat a sztorikat, melyek újrarendezik ezt a változásokra nehezen mozduló világot.

Cs. Gyimesi Éva: Szem a láncban. Bevezetés a szekusdossziék hermeneutikájába (Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2009) * Ritka tisztességes, csöppet sem hivalkodó, kellően mély és szűkszavú vallomás-elemzés-dokumentumgyűjtemény és mindez együtt arról, ami a szerzőt cselekvésre késztette 1989 előtt a rendszer eltorzult, menthetetlen, mindenre szétterjedt metasztázisa láttán. Hiányos szekusdossziéjának anyaga alapján is rádöbbenünk, hogy a társadalmi játékszabályoknak a nyolcvanas években már egyáltalán nem volt semmilyen becsületük, és egyaránt nacionalista skatulyába gyömöszölték azt is, aki arra biztatta környezetét, hogy igenis, maradni kell, mert ez az egyedül értelmes ellenállás, és azt is, aki az országból távozásra szólította embertársait. Évát mégis lelkiismereti aggodalmak gyötrik. vajon azzal, hogy saját magatartását másokra kényszerítette, nem járult-e hozzá ahhoz, hogy volt tanítványai egy része, nem tudván ellenállni a fokozódó nyomásnak, a könnyebb utat választották és disszidáltak? A könyv az erkölcsi vergődés és megtisztulás közti átjáróházból szól hozzánk, anélkül, hogy kioktatna és példabeszéddel élne. Egyszerűen csak bemutatja és elmeséli, hogy miként faragtak a körülmények, buzgó gondolatolvasók és -kufárok erkölcsi példát egy ember tetteiből, akinek a félelem adta a legnagyobb erőt; igaz, nem önmagát féltette, annál inkább gyermekeit, tanítványait s a bennük remélt holnapot.

Egyed Emese: Szabadító versek (Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2009) * Emlékezéskötetem kolozsvári bemutatóján ajándékozott meg a szerző legújabb verseskönyvével, amelyben sokszor nagyon takarékosan bánik a szavakkal, költői eszközeivel, és olyasmit ígér, amit még nem ért el, de amiről már látni, hogy feltáratlan vidék (Képek):

"az utca neve idegen betűk
idegen szempillantás mindenütt
szempillantás alatt a könny tava
könnyek sikálta cifra palota"

Hermann Gusztáv Mihály: Secuii. Istorie, cultura, identitate (Editura Pro-Print, Miercurea Ciuc, 2009). * Több mint hézagpótló (bár az is) - egyenesen merész szerzői tett előállni egy olyan témával, amit sokszor még a magyar nyelvterületen sem értenek igazán. A székelység gyökérzetére, történelmi hagyományaira, csudabogárságuk és egyfábólfaragottságuk mibenlétére csak annak adatik meg ráérezni, aki közöttük él valamennyi ideig és aki nem rest elmélyülni abban a gazdag forrásanyagban, ami a kutató rendelkezésére áll - de amit épp úgy veszélyeztet a délibábos mítoszteremtés, mint minden, kellően ki nem érlelt népöntudatot. (Azon töprengek, talán a szerzőnek így, tabula rasa módjára egyszerűbb volt a dolga a román közönséggel, aki ha elolvassa a művet, mégis csak inkább hisz neki, mint bármely tévhites magyar...)

Posch Dániel: Csángómagyarok Moldvában (Lénia 2 Reklám- és Médiaügynökség Kft, Székesfehérvár, 2010). * Tipikusan egy olyan kiadvány, ami szép is, könnyű helyen elfér, a szívhez kíván szólni a csángók ügyében, és mellesleg még igaz is. Hegedűs Dóra és Ádám Gyula hiteles, igaz szépséget árasztó csángóföldi képi világával illusztrált könyvecske népszerű kis trakta a csángókról és arról, hogy miként érdemes cselekedni az érdekükben anélkül, hogy megsértenénk sajátos önérzetüket. A könyv hátlapján szerény figyelmeztetés: "A könyv megvásárlásával ön a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének Oktatási Programját támogatta." Adja az ég...

Philip Ó Ceallaigh: Insemnari dintr-un bordel turcesc (Polirom, 2007). * Fiatal ír szerző angolból fordított román nyelvű kötete, amely 12 elbeszélést tartalmaz. A fiatal író, aki mellesleg Romániában is élt jópár éven át, balkáni és különösen romániai népéleti tapasztalatait, problémalátását érvényesíti írásaiban s a szigetországi prózairodalom legjobb hagyományain nevelkedve mond újat és eredetit annak is, aki a Kárpát-medencében vagy a Balkánon él.

*** Nyelv és kommunikáció. Média szakos doktori hallgatók VI. konferenciája (Medea Egyesület - Művelődés, Kolozsvár, 2009). * A füzet több, mint egy brosúra, mert olyan izgalmas tanulmányok és részkutatások eredményeit rögzíti, hozza olvasóközelbe, amelyek gyakorlatilag csak zártkörű rendezvényeken hangzanak el, félig kikapcsolt, szakmailag behatárolt közönség előtt. Pedig, ha elolvassuk ezeket a leírt, egy témára hangolt, mégis sokfelé ágazó szövegeket, rájövünk arra, hogy a haladás, a korszerű gondolkodás mifelénk sem hiánycikk, éppen csak utat kell neki vágni a nyilvánosság felé.

Illusztráció: Láng Eszter illusztrációja Ambrus Lajos verseskötetéből

Nincsenek megjegyzések: