Képtelen francia terv a Saar-vidékkel kapcso-
latban
1930 november
Páris, november 16.
A francia politikai világban a szenzáció erejével hat az az ötlet, amelyet gróf De Fels seine-et-oise-megyei képviselő vetett föl a Revue de Paris cimü folyóiratban. Beavatott körükben tudni vélik, hogy Fels, aki baloldali képviselő, gondolatát megbeszélte Briand-al is, mielőtt nyilvánosságra hozta volna.
A Saar-vidék, mint ismeretes, a versaillesi békeszerződés értelmében népszövetségi bizottság igazgatása alatt áll és 1935-ben népszavazás lesz hivatott dönteni, hogy ez a terület Németországhoz kerül-e vagy Franciaországé legyen. De a saarvidéki gazdag szén- és ércbányák mindkét esetben francia igazgatás alatt maradnak jóvátétel fejében, kivéve, ha Németország készpénzben megváltja őket. Már régebb idő óta tárgyalások vannak folyamatban a Saar-vidék időelőtti barátságos visszaadása érdekében és Stresemann politikájának is ez volt a lényege.
Most Fels azt javasolja, hogy a Saar-vidék maradjon a jövőben autonóm terület a Népszövetség igazgatása alatt, sőt a Népszövetség hagyja el Genfet, ahol tulsok intrika érvényesül, ahol nincs igazán szuverén jellege és költözzék át Saarbrückenbe. Igy a Népszövetség állandóan Németország és Franciaország közé lenne beékelve és ütköző lévén a két állam között, a béke megértés eszközévé válnék közöttük. Igy a népszavazás izgalmait is elkerülnék, amely annál veszedelmesebb, mert a német illúziók ellenér, Franciaországunk sok barátja van a Saar-vidéken.
A Saar-vidék jelenleg katonai kötelezettségtől mentes lakossága a Népszövetség fölállítandó katonaságának lenne a magja és a Saar-vidék a kiindulópontja egy jövendő neutralizált Európának.
Mit szól a tervhez Németország?
Berlin, november 16.
Berlinben Fels francia képviselő ötletét nagy meglepetéssel fogadták. A hivatalos körök még nem foglalkoztak a tervvel és nem tudják, mennyiben teszik azt a francia illetékes körök magukévá.
Értesülésünk szerint azonban a hivatalos körük első válasza az, hogy a dologról csak abban az esetben lehet beszélni, ha Elszász-Lotharingiát is hozzáveszik és az egyesített területből alakítanak ütköző államot Franciaország és Németország között.
Holnap kezdődik Moszkvában kétezer mérnök politikai bünpörének főtárgyalása
1930 november
Berlin, november 23.
Péntek óta minden telefonösszeköttetés megszűnt Moszkvával és Leningráddal. Az Oroszországból érkező táviratok még „code” alakjában sem jelentenek semmit arról, hogy mi történik a szovjet birodalmában, cenzúra a legszigorubban őrködik afölött, hogy semmi hir ne juthasson a külföldre. A rádió is elnémult, az orosz leadóállomások egyáltalán nem működnek. Mindebből szinte százszázalékos biztonsággal le lehet vonni azt a következtetést, hogy: nagy baj van Oroszországban!
Kedden kezdi tárgyalni a moszkvai törvényszék azt a monstre politikai pört, amelyben kétezer mérnök ül a vádlottak padján. Minden jel arra mutat, hogy e nagy bünpör és az orosz forrongás összefügg egymással. A vádirat szerint a fantasztikus méretü összeesküvés arra irányult, hogy megdöntse a szovjetet és visszaállítsa a monarchiát.
Az összeesküvők sorában ott voltak az orosz technika legkiválóbb reprezentánsai, mérnökök, tudósok és külföldiek is, akik céljaikat egy nagyhatalom segítségével akarták megvalósítani. Ez a nagyhatalom az orosz államügyészség szerint Franciaország. Herbette francia nagykövet emiatt tiltakozó jegyzéket nyujtott át az orosz kormánynak, de az ügyészség ezt nem vette tudomásul és változatlanul föntartja vádiratát, amelyben az összeesküvés előzményeit így adja elő: A vádlottak összeköttetésben állottak a párisi orosz kereskedelmi képviselettel s ennek utján a francia vezérkarral, a kormánnyal és a legkiválóbb francia államférfiakkal.
Franciaország azért készült háborura a szovjet ellen, hogy visszaszerezze azokat a tőkéket, amelyeket a cári Oroszországnak hitelezett.
A háborut 1930-ra tervezték, majd 1931-re halasztották. Maga Franciaország nem küldött volna hadsereget, hanem csak vezérkarát állítja annak az államkoaliciónak a rendelkezésére, amely megtámadja Oroszországot. A támadást Lengyelország kezdte volna azzal, hogy megszállja az orosz szovjettel barátságban álló Litvániát. Azután Románia, Finnország, Eszt- és Lettország csatlakoznak és később kelet felöl Kina támadta volna meg Szovjetoroszországot.
Ez a nagy pör vádja a kétezer mérnök ellen, a vád az ő vallomásukon alapszik, a vallomást pedig a cseka börtöneiben tették. Ennyi elég annak megitélésére, hogy mi igaz ebből a fantasztikus rémregényből. A megvádolt mérnökök vezére Ransin professzor, aki tiz év óta vezető szerepet játszik az orosz gyáriparban és mindig nyíltan hangoztatta, hogy a szovjet politikai rendszerét rossznak tartja.
Egy másik fővádlottal, Palcsinszki mérnököt, egy év előtt agyonlövetett a cseka, Chrennikov mérnök pedig „meghalt” a vizsgálati fogságban… A többiek, hogy életben maradjanak, bizonyára azt fogják vallani a főtárgyaláson, amit a cseka parancsol.
A felfedezett Munkácsy
1930 november
Valamelyik napilapunk legutóbb elragadtatott tudósítást közölt arról, hogy Amerikában Kiss Emil hagyatékával kapcsolatban végre ismét felfedezték Munkácsyt, mert egy odavaló művészeti író lelkes tanulmányt írt róla. Milyen boldogság ez, hogy a külföld végre igazságot kezd szolgáltatni a hosszú ideig skartba tett magyar festőnek, akivel az impresszionista ízlésű kritika és a művészettörténetírás annyira kegyetlenül bánt el!
De akármilyen jóleső is ez, még inkább elénk idézi elképzelhetetlen és semmivel sem menthető gyámolatlanságunkat, amellyel mi magunk a Munkácsy-kérdésben viselkedünk. Mi még az impresszionizmus legviharosabb diadalai között is nagyon jól tudtuk, hogy a 19. századbeli európai festészetben Munkácsyt miféle hely illeti meg, bár állandóan óvatosan hallgattunk erről a büszkeségünkről.
Csak úgy a magunk számára örültünk a Munkácsy alakos képeiben és képterveiben megnyilvánuló éles, szinte brutálisan megnyilvánuló kifejezőerőnek, mely meghökkentően kap belé a lélek legmélyebb húrjaiba. Ünnepelgettük magunkban nagyszerű tájképeit is, melyek Paál László egyenlő értékű versenytársává avatják, de erről is óvatosan hallgattunk.
Tevékenységünk kifelé abban merült ki, hogy egy-egy német művészeti írónak néhanapján helyreigazító leveleket küldözgettünk, hogy Munkácsy nem volt zsidó, de még csak meg sem kíséreltük azt, hogy a külföld számára ismét felfedezzük, hogy egy kifogástalanul illusztrált és európai színvonalon álló művészeti kiadványban tetemre hívjuk a külföld kritikai irodalmát azért a gyilkosságért, melyet Munkácsy Mihályon elkövetett.
Levelezése, feljegyzései és rajzhagyatéka, melyet egy német hölgy évekkel ezelőtt a magyar államnak ajándékozott, feldolgozatlanul hevernek a Szépművészeti Múzeumban. Sem kimerítő, sem rövid életrajza nincs, fejlődésének és munkásságának kritikai feldolgozása hiányzik, úgyhogy még a mi közönségünk sem talál Munkácsyhoz vezérfonalat, hiszen Malonyay Dezsőnek bőbeszédű könyve legfeljebb naiv adathalmaz és megbízhatatlan anekdotagyűjtemény, Feleky Géza kis essayje pedig a szó szoros értelmében csak kísérlet.
A Munkácsy-ügy helyett közben sokkal sürgősebb feladataink akadtak. Hivatalos műtörténetíróink jóval izgatóbb témára bukkantak: a magyarországi, XVIII. századbeli, negyedrangú, osztrák barokkfestők sokkal inkább érdekelték őket, mint a magyar Munkácsy Mihály. A műtörténeti tudományunalom összes kis és nagy ágyúinak ropogtatásával ismertették a zseniális Maulpertschet és a pompás Trogert és a többi Trogereket.
Közölték a püspöki levéltárak legnagyobb gonddal lemásolt és valóban meghatóan érdekes megrendelő leveleit és elszámolásait ama kis kör szórakoztatására, mely a munkára fordított szorgalom és pontosság mértékével méri az eredményt, de a lehető legtávolabb esik az igazi művészet ismeretétől.
Éppen így megfeledkezett Munkácsyról hivatalos neonacionalista propagandánk is, pedig Munkácsy ma már eléggé konzervatív és talán eléggé nemzeti is. A magyar művészet támogatására fordított milliókból, amelyekből annyi rossz freskó készült, talán néhány ezer pengőt lehetett volna arra szánni, hogy az előbb említet módon odaálljunk a külföld elé és bizonyítékokkal igazoljuk nagy festőnk kiválóságát. A neonacionalizmusnak nemcsak irodalmunkat gyatrán és elferdítve ismertető idegennyelvű irodalomtörténetekkel, hanem nagy festőink külföldi ismertetésével is lehetne törődnie, akik nemzeti szempontból talán vannak olyan jellegzetesek, mint Troger és társai.
Jogászok nagygyülése Trianon ellen
1931 január
Vasárnap délelőtt impozáns nagygyülést tartott a budapesti Ügyvédi Kamara disztermében Magyarország jogászvilága. A nagygyülésen, amelynek elnöki székét gróf Apponyi Albert, a budapesti Ügyvédi Kamara és a Magyar Jogászegylet disztagja foglalta el, jelen voltak az ország összes jogászterületei: képviseltették magukat az ügyvédi kamarák, az egyetemek, a jogakadémiák, a bírák, az ügyészek és ügyvédek társadalmi egyesületei.
A termet zsufolásig megtöltő díszes közönség sorában ott volt Juhász Andor, a Kuria, Degré Miklós, a budapesti Tábla elnöke, báró Wlassics Gyula, Berzeviczy Albert, dr. Balogh Jenő, Szászy Béla államtitkár, dr. Fodor Ármin ny. kuriai tanácselnök, Márffy-Maninano Rezső meghatalmazott miniszter, Eöttevényi Olivér udv. Tanácsos és Balás, Tomcsányi, Egyed, Bozóky, Teghze, Nizsalovszky, Pázmány, Menyhárt, Kérész, Krisztics, Dambovszky, Rácz, Jaé egyetemi tanárok.
Apponyi a következő beszéddel nyitotta meg a nagygyülést:
- Ami jogi tudás és hivatás van Magyarországon, a jogi lelkiismeret szózatát akarja intézni a világ jogországának lelkiismeretéhez, kimutatva azt, hogy durván megsértették nemzetünkkel szemben a jog lényegére szerződést irattak vele alá, amelyből hiányzik az egyik félnek szabad akaratnyilvánítása. Formai jogot létesítettek, amely ellentétben áll a jog szükségszerű tartalmával: az igazságossággal. Nagy valótlanságról akarja lerántani a leplet a magyar jogászközönség, valótlanságról és ellentmondásról, amely lerombolja a tételes jog tekintélyét és veszélyeztetni a világ békéjét. Ez a valótlanság és ellentmondás a trianoni szerződés.
Ha ezt a szerződést kellő időben meg nem semmisitik, a tartalom előbb-utóbb széttöri a formát. Ez pedig a nemzetek belső életében forradalmat, a nemzetközi viszonylatokban pedig háborut jelent. A veszélyt csak ugy lehet kikerülni, ha a formai jog alkotására hivatott tényezők a jog által kijelölt uton küszöbölik ki az ellentmondást, állítják helyre a forma és a tartalom összhangját a jogi értelemben. A magyar jogászközönség erre az egyetlen járható utra akarja terelni a világfeszültség megoldását. Nemzeti önvédelmünk harcában magasra emeli a jogi etika zászlaját és bizik annak gyözelmes erejében.
Küzdelmünk vezéreszményét kitünően összefoglalta a világ összes jogi testületeihez irányítandó emlékirat, amelyet dr. Székács Aladár közigazgatási biró, a francia-magyar vagyonbiróság tagja irt és amelyet méltónak tartunk a nagynevü iró tudományos hirnevéhez, köztiszteletben álló birót lelkületéhez és az ügy komolyságához.
A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Székács dr. ismertette a memorandumot. Azt mondta ismertető beszédében, hogy a győzők a legyőzöttek közé sorozták a világ jogrendjét is. Beszéde végén köszönetet mondott Apponyinak, aki segítségére volt és Hómann Bálintnak, aki a történelmi részt fölülvizsgálta. Pap József dr., udvari tanácsos, a budapesti Kamara elnöke Apponyit és Szekácsot köszöntötte, Östör József képviselő a nyugatmagyarországi országcsonkitásról beszélt. Krisztics Sándor dr. egyetemi tanár azt inditványozta, hogy szólítsák föl Auszria, Németország, Bulgária és Törökország jogásztársadalmait, hogy hasonló irányu memorandummal forduljanak a világ jogászaihoz.
A nagygyülsé egyhangu lelkesedéssel fogadta el a memorandumot és köszönetet mondott a szerzőnek. Végül Németh Gyula dr. beszélt a szombathelyi ügyvédi kamara nevében, amelynek köréből indult ki a memorandum megszerkesztésének gondolata.
Venizelosz a békeszerződések reviziójáról szenzációs kijelentéseket tett
1931 január
Bécs, január 4.
Venizelosz görög miniszterelnök vasárnap délután a görög követségen fogadta a bécsi és külföldi sajtó képviselőit. A sajtófogadáson hosszabb nyilatkozatot tett a görög-bolgár és görög-olasz kapcsolatokról, a Balkán-konferencia eredményeiről és a görögországi kisebbségi kérdésről. A sajtófogadást uzsonna követte, amelynek folyamán fesztelen társalgás folyt Venizelosz és a vendégek között.
- Hogyan ítéli meg, kegyelmes uram, Magyarország nemzetközi helyzetét? - kérdezte tudósítónk.
- Görögország mindig a legnagyobb rokonszenvvel viseltetett Magyarország iránt - felelte az ősz államférfi - a két állam között régi történelmi kapcsolat van és ezt a barátságot századok érlelték meg.
- Mi Görögország álláspontja a békerevizió kérdésében?
- Görögország egyszer már kénytelen volt belemenni egy revizióba, amikor a sévresi békeszerződést a lausannei egyezmény váltotta föl. Görögországot csak a neuilly-i béke érdekelheti közvetlenül, a magyar békerevizió azonban teljes más lapra tartozik. Görögország természetesen nem játszhatik döntő szerepet ebben a kérdésben, ehhez tulságosan kis állam vagyunk. Ez az, amit minden alkalommal, ha a revizióról van szó, szeretek különös nyomatékkal hangsulyozni. Görögország nem lehet kezdeményező ebben az ügyben. Egészen más kérdés, hogy szimpátiája hová fordulna. Biztosithatom, hogy ez a szimpátia Magyarországé!
- És ha a revizió esetleg háborus konfliktushoz vezetne?
- Mindenkinek joga van hozzá, hogy védekezzék, ha megtámadják, akármilyen békeszerető ember is különben. Ha valaki most elém áll és azt mondja: „Venizelosz, add ide az ingedet, mert különben baj lesz”, - jogom, sőt kötelességem szembeszállani vele. Egyetlen nemzet sem türheti, hogy megcsonkítsák!
- Van valami különös jelentősége annak, hogy kegyelmes uram Ankarában gróf Bethlennel talákozott?
- Tudom, hogy a középeurópai sajtó mindig gyanakszik, valahányszor valakivel találkozom - felelte nevetve Venizelosz - pláne, ha ez a valaki Bethlen gróf. De nem kell mindenben mellékgondolatokat keresni. Nagyon fontos, hogy barátok néha minden különösebb cél nélkül is találkozzanak egymással és kicseréljék gondolataikat.
A miniszterelnök a görög-bolgár viszonyról a következőket mondotta:
- Bulgária és Görögország között már három éve folynak tárgyalások a fönnálló ellentétek elsimitása érdekében, eddig azonban még nem vezettek eredményre. A legnagyobb ellentéteket a bolgároknak az a követelése okozza, hogy a szerződésben megállapított dedeagaesi szabadkikötő helyett. Szalonikian kapjanak kijáratot a tengerhez. A bulgár királyság ma az egyetlen szomszédja Görögországnak, akivel még nem kötött barátsági szerződést. Néhány hónappal ezelőtt a görög-bolgár kereskedelmi szerződést is föl kellett mondani, mert Bulgária valamennyi Görögországból jövő árucikkre a régieknél jóval magasabb vámot vetett ki.
Egy bolgár ujságirónőnek arra a kérdésre, mi az álláspontja a macedóniai probléma és az önálló macedon állam megteremtése ügyében. Venizelosz föltünően erélyes hangon válaszolt, mondván, hogy macedon nemzet nincsen, a macedon állam tehát abszurdum lenne.
- Macedónia csak területi fogalom, macedon nemzet nincs és csak jugoszláv, bolgár és görög macedónok vannak. Aki mégis megkisérelné az önálló macedon állam megteremtését, az csak ujabb háborut idézne elő.
Marinkovics jugoszláv külügyminiszter legutóbb athéni látogatásáról Venizelosz azt mondotta, hogy ennek a látogatásnak ugyanaz volt a jelentősége, mint az ő régebbi belgrádi látogatásának. Udvariassági aktus volt, épp ugy, mint gróf Bethlen István legutóbbi ankarai utja, amely véletlenül összeesett az ő ankarai utjával és ezért különböző téves kommentárokra adott alkalmat. Mindezeken a miniszteri találkozókon csak folyó ügyekről tárgyaltak és folyó ügyek késztették őt most is arra, hogy Varsóba és Bécsbe utazzék.
Folyó ügyekről fog majd tárgyalni Mussolinival is, akivel Brindisiben találkozik.
A balkáni államszövetség kérdéséről Venizelosz ugy nyilatkozott, hogy valamennyi balkánállamban megvan a hajlandóság a szorosabb együttmüködésre, a balkánszövetség megvalósításának utján azonban még igen sulyos akadályok állanak.
Az európai államszövetség megteremtésére irányuló mozgalmat Görögország szimpátiával kiséri, de a maga részéről azt hiszi, hogy előbb alakul meg a nehezen összekovácsolható balkánszövetség, mint Páneurópa.
A görög miniszterelnök azzal fejezte be nyilatkozatát, hogy manapság mindenkinek a nemzetközi béke érdekében kell dolgoznia, mert ha nem sikerül megakadályozni a háborut, akkor egész Európa a polgárháboru martalékává válik.
Dr. Juhász Andor
Venizelosz abban a pillanatban sikraszáll az általános revizióért, mihelyt ez Európának meghozza az általános békét
Bécs, január 4.
(A “Magyar Távirati Iroda” jelentése.) Venizelosz görög miniszterelnök ma a görög követségen fogadta a bel- és külföldi sajtó képviselőit és a görög külpolitika főproblémáiról beható fölvilágosításokat adott. A hozzáintézett kérdésekre a görög miniszterelnök az ő temperamentumos és tréfás módján válaszolt.
Nyilatkozatainak veleje annak hangoztatása volt, hogy Görögország mint kis ország semmi egyebet nem kiván, mint azt, hogy nyugalomban és békében éljen s függetlenségét megőrizze. Ezért a fantázia birodalmába tartoznak azok a különféle kombinációk, amelyek Görögországgal kapcsolatban fölmerülnek. Mi mindent beszéltek például az ankarai találkozó alkalmával, amikor ő a magyar miniszterelnökkel egyidőben járt ott a török külügyminiszter meglátogatására!? Arról akartak tudni, hogy ott komplott van készülőben.
A békeszerződések reviziójának kérdései is fölvetették, amire Venizelos kijelentette, hogy ő abban a pillanatban sikra száll az általános revizió érdekében, mihelyt ez Európának meghozza az általános békét.
Ami Görögországot illeti, emlékeztetett a miniszterelnök arra, hogy ő annak idején elfogadta még a lausannei békét is, amely a sévresi békéhez képest rosszabbodást jelentett, de határozottan szembehelyezkednék azzal, ha meg akarnák változtatni a nenillyi békét, amely Görögország és Bulgária viszonyát rendezte.
Vasárnap virradóra a román kormány föloszlatta a szélsőséges szervezeteket
1931 január
Bukarest, január 4.
Vasárnap virradó éjszaka házkutatást tartottak a „Vasgárda” nevű antiszemita szervezet helyiségeiben és bezárták azt. A szervezet több tagját letartóztatták. A kormány hasonló intézkedéseket tett minden szélsőséges szervezet ellen, Bukarestben és a vidéken is.
Forrás: www.huszadikszazad.hu
Illusztráció: Venizelosz portréja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése