Újabb kiadványok a polcomon. Egyesek egészen frissen, mások pár hónapja, ámde máig elfelejtve vártak sorukra, hogy alaposabban kézbe vegyem őket.
Kiss János: Négyoldalú igazság. Naplójegyzetek 1978–1980. (Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2009) Nehéz évek voltak ezek a jeles kolozsvári író életében: ki-kiújuló asztmája mellett a kolozsvári pártlap, az Igazság főszerkesztő helyetteseként mosta számtalanszor főnöke "szennyesét", végezte, amit a legszívesebben elpanamázott volna, de nem lehetett - szerkesztett egy hamis újságot, és közben maradék egészségét is kockára tette. Utolsó bejegyzése, amivel végetér a könyv, sorbanállás kávéért (persze betegszabadsága idején, gyógyulás helyett!). Azon töpreng, hogy vajon 4 tasakkal vegyen-e (amennyit adnak), vagy elég lesz kettő is. Mire döntene, elfogy előtte a sor, de a kávé is, s a dilemmája egy pillanat alatt füstbe megy...
Árkossy István–Bágyoni Szabó István: Világ árnya, világ fénye. Beszélgetőkönyv. (Kriterion, 2009) Egy Kolozsvárról elszármazott grafikus, illetve költő-regényíró mai közös lakhelyükön, Budapesten nekiálltak s drótpostán levelezgetve egymással, felidézték maguk előtt, mintegy feleselve, de élményeikkel ki is egészítve egymást, hogy mit jelentett számukra az a világ, amit odahagytak, és ami már csak emlékként él bennük. A szülőhely második, kései - de talán a legigazabb felfedezése ez a mélybe ásó párbeszéd közös ismerősökről, munkahelyről, célokról, a grafikus rajzaival illusztrálva.
Vatra, 1 - 2010. Targu Mures. A marosvásárhelyi folyóirat legfrissebb számának gerincét Benjamin Fundoianu költészetének szentelték a szerkesztők, de itt láttak napvilágot Dan Culcer új versei is. Gyorsan fellapozom őket: a nemrégen lefordított, ismert költemények mellett kettőt is találok, amit Dan kifelejtett nemrég összeállított és általam alig egy hónap leforgása alatt magyarul tolmácsolt verseskönyvéből. A Párizsban élő költő éppen úton van, Bukarest és Marosvásárhely között, hogy Utopie c. kétnyelvű kötetét végleges formában leadja a kiadónak. Ma délelőtt még utolértem és eljuttattam hozzá a két vers szövegét, a fordítással együtt, így azok is bekerülhetnek a Culcer-összesbe. Egyiküket ide illesztem:
A víz ölelése
În braţele apei
A könny sós hullámverése
Csobog lábainknál,
Az Óceán szintje emelkedőben,
Észak és Dél jégsipkája
Olvadóban. Globális felmelegedés.
És mégis, mind jobban fázunk.
A víz térdünkig, már a szívünkig ér.
Nincs már időnk csak felbugyborogni
A sós víz, a könny
Zöld üvegén át bámulva egymást.
Valurile sărate ale lacrimei
Clipocesc la picioarele noastre,
Nivelul Oceanului creşte,
Gheţurile de la Nord şi de la Sud
Se topesc. Încălzire globală.
Şi totuşi ne este tot mai frig.
Apa ne cuprinde genunchii, inima.
Mai avem doar timpul să bolborosim
Privindu-ne prin sticla verde
A apei sărate, a lacrimei.
Bapsi Sidhawa: Víz. Regény. (Európa Könyvkiadó Budapest, 2009.) Egyszuszra olvasandó, 1936-ban a dzsungel szélén játszódó indiai regény, s egy zsenge lánysorsot kísér végig a gondtalan gyerekkortól a gyorsan kibomló tragédiáig: megélhetési szempontokból férjhez adják egy idősebb, gazdag férfihoz, aki pár év alatt elpatkol. A hindu szokás szerint a megözvegyült nő vagy elevenen elégetteti ilyenkor magát, vagy nyomorúságos körülmények között menhelyen tengeti tovább az életét, a kisemmizettek szigorú rabszolgatársadalmába taszítva. A hagyományokkal szembeszállni próbáló fiatalok tragikus sorsát meséli el ez a pergő, mélyen érző és megrendítő olvasmány. Szerzője Amerikában él, pakisztáni születésű és művei több filmben is testet öltöttek. Úgy mondják, a Víz fordított utat járt be: előbb lett film, s később írt belőle regényt a szerző. Így is lehet, méghozzá jól...
Illusztráció: Árkossy István rajza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése