2010. február 17., szerda

A Str. Braviilortól a Vígszínház utcáig és vissza (3)


3. Munkás hétköznapok itt is, ott is

Beköszöntött 1937 ősze. Vili megkezdte tanárkodását abban az iskolában, ahová egykor maga is járt. Hogy az életkezdés mit jelentett számára, Erzsike előtt nem rejti véka alá:

"Most látom csak, hogy mikor már kenyérre megy a dolog, akkor milyen kevesen állnak az ember mellett, illetőleg hogy milyen kevesen maradnak mellette... Az iskolában a fél titkárságot is én látom el, a másik felét egy másik kollégám. Szept. 1-jén volt az alakuló konferencia, 9-én pedig meg is kezdődött a tanítás. A IV. a-ban, IV. b-ben és a VII-ben tanítok, 3-3, ill. 4 órában. Azért van csak 10 órám, hogy a titkárság miatt ne legyek túlterhelve. Boga állítólag azért ragaszkodott az én titkári működésemhez, hogy jól megismerjen és gyakorlatot nyerjek az iskolai adminisztrációban, mert 6-8 esztendő múlva igazgatóságot szánt nekem.

Nagyon érdekes és egyben kellemes érzés is, hogy ugyanazokat az osztályokat járom, amelyekben egykor (nem is olyan régen) jómagam is csak a padban ültem, a különbség csak annyi, hogy most több figyelemre van szükségem, mint akkor... Azt is megírhatom, hogy 4000 L. havi fizetésem van, azonkívül heti 2 óráért, amit a VIII-os konviktisták részére érettségire való készítésképpen adok, még 500 L-t."

Igaz, hogy ezek még csak az első iskolai napok tapasztalatai és Vili további egy hónap eltelte után újabb élményekről, problémákról számolhat be önálló életével kapcsolatban.

"Most kezdem látni, hogy haladtak-e valamit a fiúk a kezem alatt, s hál'Istennek elmondhatom, hogy igen... Én számot vetettem azzal, hogy mit lehet és mit nem, de amit lehet, azt szeretném nagyon jól csinálni... A gimnáziumban megalakítottam egy iskolai szövetkezetet, amelynek a tagjai és a vezetősége csak a fiúkból kerül ki. Ez nagyon szépen él és virágzik és most Puskással egyetemben ennek a keretén belül próbáljuk folytatni a megszüntetett, illetőleg a Straja Ţării-be beolvasztott cserkészetet. Egyenruha, minden külső máz nélkül, csak a lelket szeretnénk megtartani. A fiúknak és nekünk is nagyon fájna, ha nem lehetne tovább is a régi, megszokott és ideális szellemben élni..."

Itt kell szólnom arról, hogy apám még diákkorában intenzíven tanult hegedülni s amíg egyetemre járt, tevékenyen bekapcsolódott a kolozsvári zenei életbe. Erzsike zongora tanulmányokat folytatott, a zenei téma felbukkanása levelezésükben ezért ugyanolyan természetes, mint amikor hivatásukról vallanak.

"Úgy látom az idén kamarazenét fogok inkább játszani - írja 1937. október 17-én Vili. - Zsizsmann megint készül egy szimfonikus zenekari koncertre, azon kívül épp ma kaptam meghívást egy quartettbe, a prímhegedűs Creţu, az Első Erdélyi Biztosító vezérigazgatóhelyettese... Egy másik quartettel, amelyet mi, fiatalok hoztunk össze, november elején Bethlen Györgyné egyik zeneestélyén kell játszanunk s mivel Schubertet játszunk, az ő korabeli ruházatban kell kiállnunk..."

Leveleiben Erzsike is lelkesen hajtogatja a magáét, és ezen nincs miért megütköznünk, hiszen mindketten ugyanazt a dolgot bizonyítják egymás előtt, anélkül, hogy nyíltan kimondanák: helyzetük és munkához való hozzáállásuk feljogosítja őket az önálló életre.

"Még mindig többet kell dolgoznom, hogy azt a produkciómat teljesítsem, mint azt szeretném, de azért összehasonlíthatatlanul jobban és gyorsabban megy a munka, mint az első időben. Most már a tiszta jövedelmem napi 4-5 P-re is felmegy... Sok mindenhez hozzájuthatok így, amiről másképpen le kell mondanom. Most is vettem éppen néhány kottát, rémes, hogy milyen drága itt a francia kiadású...

Flóra nénivel kölcsönösen jól megértjük egymást. Terveztem neki most néhány új figurát. Pont ma délután hozta haza az esztergályos az új bohócfejű dugót. Holnap az lesz az első dolgom, hogy a mintapéldányokat megfessem.

Óriási a forgalmunk most, hogy közeledünk a téli ünnepekhez, de hát ennek örvendünk. Éppen a múlt hét szerdáján kaptunk rendelést Egyiptomból. Nagyon mulatunk rajta, mert helyi érdekű holmikat kell gyártanunk a számukra, mégpedig kis könyvjelző múmiákat, piramisokat, skarabeusz bogarakat... Küldtünk Párizsba egy 500 P értékű kollekciót: olyan fejetlenség uralkodott az üzletben, mikor estefelé benéztem, hogy jobbnak láttam mielőbb kereket oldani."

November elején Vili örömmel számolhat be arról - miközben arról áradozik, hogy a katonaság letöltése után a férfiembert nagy megnyugvás és a kiszolgáltatottságtól való menekvés fogja el -, hogy bakasága napjai leperegtek, és bár majd egy évet robotolt a haza védelmében, mégis csak "neinstruit" vagyis képzetlen bejegyzés került a katonakönyvébe. Erzsike mindjárt meg is vigasztalja: majd kerül számára tehetségéhez mérten olyan tudományos fokozat, ami egy civilhez illik. Megjegyzése telibe talált, ugyanis Vili éppen azokban a napokban - miközben tanárkollégáinál vizitelt le egy pontos kimutatás alapján, amelyről rendre kihúzta a felkeresettek nevét, nehogy harag legyen egy véletlen mulasztásból - volt professzoránál (Angheluţă) járt, hogy nála doktorálhasson.

"Először is be kellett iratkoznom (2500 L), aztán holmi könyvekre volt szükségem (3000 L), egyszóval mint minden, költséggel kezdődött. Adott egy német matematikai folyóiratot, abból kell tanulmányoznom egy kutatás-beszámolót (Zür Interpolation Theorie),s ha tetszik a téma, úgy e tárgykörben kell továbbra is maradnom."

A professzor viszont nem méri ingyen kegyeit: Vilit elkötelezi, hogy keddenként segítsen neki a negyedéveseknek egy-egy előadás témáját kidolgozni.

"Mit szól különben... a Szent-Györgyi Albert Nobel díjához? Kimondhatatlanul boldogok voltunk mi itt, egy ilyen díj elnyerése igazán világmárkát jelent az illető tudósnak. Hiába, mindig is szerettem a zöldpaprikát, most még jobban szeretem."

A válasz hamarosan megérkezik a Vígszínház utcából:

"Elhiheti, hogy felénk is mekkora örömet és óvációt váltott ki a Szent Györgyi Albert kitüntetése. Bizony, nagy dolog ez, de meg is érdemelte, rengeteget dolgozott már életében..." És ugyanott, egy restelkedő vallomás: "November 11-én volt itt a Zeneakadémián a Kintses Kolozsvár-i est, szégyen bizony, de nem voltam; csak utána hallottam a dologról... Mindenesetre, ha előbb tudom, mégis elmentem volna, illendőségből is." Újabb termékekkel is megismerkedhetünk Erzsike műhelyéből, köztük az ú.n. cigaretta oltókról, "amelyek ugyanolyan magyar forma alakocskák, mint a dugók, csak kis réztalpra vannak szerelve... Már pár 100 darabot elkészítettünk, de mindig új kell, mert sok a rendelés... Észak-Amerika számára készítettünk ismét egy aranyos újdonságot, mégpedig dugókat - Pierette és Pierot fejek... Ugyancsak ezekhez a fejekhez terveztem egy dugótartót, amelyen a kirakatba helyezhetik őket. Ennek oldalait cirkuszjelenetekkel és motívumokkal díszítettem."

Kezdem azt hinni, hogy itt már burkolt udvarlás forog fenn, méghozzá a javából, mert Vili egy következő levélben többször is elmondja: nagyon szeretné már látni azokat az aranyos kis tárgyakat, amelyek Erzsike keze alól kikerülnek. Ugyanakkor Erzsike is egyetért azzal, hogy ez az óhaj teljesen természetes, és mi sem lenne jobb egy budapesti találkozásnál...

Illusztráció: cigaretta oltó és dugótartó Erzsike (anyám) leveléből

Jegyzetek:

Boga (Alajos): sz. Csíkkozmás, 1886. február 18. – Máramarossziget, 1954. szeptember 14.) magyar kanonok. Teológiát a bécsi egyetemen tanult, mint a Pázmáneum növendéke. 1910. július 14-én szentelték pappá Bécsben, 1914-ben Kolozsváron szerzett filozófiából doktori fokozatot. Az első világháború alatt tábori lelkész, majd a kézdivásárhelyi gimnázium tanára és igazgatója volt. 1931-ben kinevezik az Erdélyi Római Katolikus Státus referensévé. 1945-től Márton Áron püspök általános helynöke, a püspök letartóztatását követően a főpásztor titkos megbízásából ő irányította az egyházmegyét. Mártírhalált hal a börtönben. Szülőfaluja iskolája 2000-től az ő nevét viseli.

Puskás (Lajos): 1925-től a kolozsvári piarista főgimnázium tanára, történelem szakot végzett. Az iskolai szövetkezeti mozgalom, a katolikus cserkészcsapatok parancsnoka 1937-ig, amikor is napiparancsával II. Károly király beolvasztotta a cserkészetet a három évvel korábban létrehozott Straja Ţării — “Országőr” szervezetbe .

Zsizsmann (Rezső): jeles kolozsvári karnagy és orgonaművész, a helyi zenei élet animátora. 1940-ben az anyaországból érkezett "ejtőernyős" zenészek kedvéért félreállítják, mellőzik. Ma értékes zenei díjat neveztek el róla.

Gróf Bethlen Györgyné: A Romániai Magyar Kisebbségi Nők Központi Titkársága központi vezetőségének tagja, az erdélyi magyar nőmozgalom egyik megteremtője

Angheluţă (Theodor): Galac megyében született neves matematika professzor, a Román Tudományos Akadémia tagja, a kolozsvári egyetem tanára, a modern matematikai tudományok jeles művelője.

1 megjegyzés:

Elekes Ferenc írta...

"Úgy látom az idén kamarazenét fogok inkább játszani - írja 1937. október 17-én Vili.

Na, egyszer az én apám is játszott kamarazenét, mert a sötét kamrában leverte a polcról a borosüveget...

Ez a megjegyzés a régi dolgok folytatása és roppant békességes.