2010. február 8., hétfő

Work in progress (2)


Tisztelettel jelentem – elsősorban magamnak, azután meg Dan Culcernek s végül a tisztelt olvasónak, aki erre jár és érdeklődik a munkatelepen folyó munkálatok iránt, hogy a Culcer-féle verseskönyv szinte teljesen összeállt kétnyelvű mivoltában. A Google dokumentumszerkesztő platformján végzett négykezes munka - amely egyformán könnyű hozzáférést eredményezett mindkettőnknek a közös feladathoz, s voltak olyan pillanatok, amikor mint két medve, ugyanabban a málnásban egyszerre szüreteltünk, látszott kinek-kinek a hozzájárulása, mert amit ő írt be, az pirossal ugrott a szemünk elé, amit meg én kívántam megjegyezni, ahhoz a kéket hívom segítségül.

Nem állom meg, hogy a még apró simításokra váró kéziratból újabb két versfordítást ne rejtsek ide előzetesként, az eredeti szöveggel együtt, azzal a reménnyel, hogy a verseskönyvet hamarosan a kezünkben tarthatjuk és élvezhetjük a közös munka örömét.

*

Dan Culcer:

NORDUL ŢINUTULUI

Nordul ţinutului izolat. În timpul nopţii vampirii muşcă
pielea vitelor, ling sângele care curge din răni,
turbarea trece de la vampir la vită
care rătăceşte clătinându-se, urmărită
de privirile unui grup de condori (Vultur gryphus)
până când se prăbuşeşte şi moare.

Atunci ei se reped la stârv.
Dar, iată, un condor regal se lasă lin
în zbor dând slugile la o parte.
Regele păsărilor, alb şi semeţ înaintează,
supuşii mărunţi şi negri se dau la o parte.
El se ospătează singur şi uneori îşi înfundă capul atât de adânc
în pântecele vitei încât iese la lumină mânjit de sânge.

Condorul regal văzut prima dată,
uluieşte contrastul dintre penajul alb imaculat
şi jumătatea superioară a trupului,
capul şi gâtlejul cu desăvârşire golaşe,
pe care, cu toate că strălucesc în soare,
se zăresc ghemotoace purpurii
de carne în putrefacţie, o evocare a morţii,
cea mai dezgustătoare privelişte a ţinutului izolat
şi sunteţi, orice aţi face, cuprinşi de greaţă.

A vidék, északon

Távoli vidék, észak. Éjjel a vámpírok átharapják
a marhák bőrét s a seb szivárgó vérét nyalogatják,
vérszívóból a veszettség marhába költözik
s az szédelegve kóvályog, kondorkeselyűk
(Vultur gryphus) tekintetétől kísérve,
míg összeroskadva kimúlik.

És akkor ők a dögre rontanak,
de ím egy királykeselyű köröz könnyedén
földet érve szétzavarja őket,
a madarak tündöklő, délceg királya közelít,
az apró, gyászos alattvalók félreszorulnak.
Egyedül lakmározik s néha oly mélyen fúrja fejét
a marha belsejébe, hogy kiemelkedvén vértől iszamos.

A királykondor első látásra
lenyűgöz makulátlanul fényes tollazata
és felső teste kontrasztjával,
teljesen csupasz nyakával-fejével,
amelyek bár a nap fényében tündökölnek,
rajtuk apró színbejátszó cafatok tapadnak,
a rothadó hús a halált idézi,
legundorítóbb látványát a távoli vidéknek,
és bármit tennél, a hányinger az úr.


CARCERE
(Pe marginea gravurilor lui Piranesi, cu gândul la zarca Aiud)

La marginea cerului - găuri, spaţii murdare, slabă lumină-n orbite
gheare par, lângă ochii albi, degetele.
Privilegii pe priciuri, cei puternici peste cei bicisnici
(feriţi-vă de podelele umede)

Saci cu paie putrede, vase ruginite, roase praguri, moarte lentă.
Iar mai adânc, tot mai mari, carcere d'invenzione, infernuri subpuse
Scări uriaşe, ceruri zidite, ziduri cercuite şi ceruri.

În gol, din tavan, lanţuri groase atârnă, în scârnă,
fără rost, în carcere pentru ciclopi, pentru Titani.
umbră adâncă pluteşte - întunecată ceremonie,
trape se deschid devorând sub bolţile grele, ani,
ca nişte zdrenţe - urme de cer, trepte late, festive,
totul abrupt, lunecos, lutos, canceros.

Ghemuit, la picioarele scării, apa te spală,
topit ca în peşteri un calcar molatic,
mâzgă scursă lent spre adânc, ţine minte,
printre vechi crăpături ale pietrei, morminte.
paşii cu ţinte trec şi te-mprăştie
încet încet încet încet în ceaţă în cerc să aflu ieşirea.

Zárkák
(Piranesi metszetei margójára, miközben a nagyenyedi zárkára gondolok)

Lékek az ég peremén, beszennyezett terek, pisla fény a szemgödör fenekén
szemek fehérje mellett karmoknak tűnő ujjak.
Kiváltságok a priccseken, erősek a nyomorultak nyakán
(a nedves padlóktól óvakodjatok)

Szalmazsákokban rothadó törek, edényen rozsda, elvásott küszöbök, lassú halál.
S tovább a mélyben, mind tágasabb, iszonyúbb zárkák, egymás alatti poklok
Hatalmas lépcsők, befalazott egek, körbekerített falak és egek.

A mennyezetről a mélybe, vastag láncok lógnak a szarba,
Csak úgy, az egyszeműek, a titánok zárkáiban.
Vastag árnyék lebeg - gyászos szertartás
nyíló csapóajtók tátognak a súlyos boltozat alatt
rongyok gyanánt - égi nyomok, tágas, méltóságos lépcsőfokok
minden töredezett, csuszamlós

A lépcső tövén meggyűlt, nyaldosó vizek
puhítanak akárha barlangban az omló mészkövet,
nyirkosság levedzik lassan a mélybe, vésd eszedbe,
a kövek ódon repedésein.
A bakancsszeges léptek távolodnak és szétesel
lassan lassan lassan lassan a ködben a körben a menekvést keresve

Cseke Gábor fordításai

Nincsenek megjegyzések: