Pár napja dicsekedtem el, hogy a MEK-be felkerült Révkalauz című, szigorúan megrostált verseim gyűjteménye az 1967-2008 közötti évek terméséből. Nem vastag, de nem is az bolt a cél, hanem hogy mindabból, amit összefirkáltam egy élet során, kiválogassam azokat, amelyek még ma is tetszenek nekem.
Sokféle változata lett így a válogatásnak, míg a MEK-be kerültnél megállapodtam.
Csakhogy a kisördög nem hagyott nyugodni, s ma reggel megtaláltam azt a változatot is, amit a legvégsőnek szántam, de valahová elbújt a számítógép feneketlen zsákjában. Abban pedig két olyan vers is volt, amit a válogatás napjaiban írtam - azok zárták volna a kötetet. Akik e blogot látogatják, azok bónuszkánt most elolvashatják őket, illetve láthatják azt a Pusztai Péter-féle fotót, amit a kötet fedőlapjára szántam.
Vers a negyediken
Bölöni Domokosnak, barátsággal
hallom valaki verset ír a negyediken
ütemét kipegő-kopogó hű kalapácsára bízta
úgy kovácsolja bús szonettjét sorról sorra
hogy mindjárt értsük is: kurvául nehéz ez az élet
kis kopogások fúróvisongás neszezések
ide-oda tologatott nyikorgó bútorok
megannyi munkazaj a vers zsibbadt zenéje
ríme az elfulladó ritmus az ellopott csönd maga
írjad csak írjad bősz ismeretlen
a világ csupa fül most végre rád figyel némán
mondd el bátran hogy kipi-kopi-kopp-kopp-kipi-kopp
kopp-kipi-kopp de nehéz de nehéz
2008. január 13.
*
Nyugati ablak
1.
Nyugatra nyíló ablakom
kitárom kora hajnalon
mégsem láthatom a napot
ide csak visszfénye ragyog
De mert a föld forog velem
végül a nap is megjelen'
bágyadtan bölcsen mint aki
tudja már nem lesz valaki
Naponta egy-egy tűzhalál
búcsúcsóvája mélybe száll
és soha semmit nem ígér
de mint egy macska visszatér
2.
ahogy a nap még egyszer visszapillant
a végső bukás előtt
és vérbetolult arccal látja
mi mindent mulasztott míg az ég ura volt
utolsó kétségbeesett üzenetét küldi a világnak
langyos esti fellobbanását
a megváltó a megbocsátó szelíd mosolyt
a magára ébredő derűt
mely nem perzsel már nem kínoz
nem tikkaszt csak sajdít mert
játékos és tünékeny volt nincs
önző és csalárd
megsimogatlak
mint aki minden sóvárgó mozdulattal
visszaveszi önmagát
2008. február 7.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése