A Maniu-kormánynak örül a francia közvélemény
1928 november
Páris, november 11.
Az uj román kormánnyal szemben a francia sajtó - beleértve a radikális szocialista lapokat, amelyek pedig árnyalat tekintetében elég közel állnak a Maniu-kormányhoz - meglehetősen tartózkodó álláspontot foglal el. Nem vonják kétségbe, hogy az uj választások Maniuéknak adnak majd többséget és hogy Bratianu, valamint Jorga és Avarescu pártjai megtizedelve kerülnek ki.
Annál nagyobb az aggodalom a Londonban és Párisban megkezdett kölcsöntárgyalások várható sikerét illetően, viszont Maniuék javára irja a párisi sajtó a nemzeti kisebbségekkel szemben beigért barátságos, a jogok egyenlőségén alapuló politikát.
Az a körülmény, hogy az uj kormányban öt erdélyi miniszter van, akikről föltehető, hogy a régi bukaresti kormánynál jobban ismerik a magyar mentalitást és inkább tekintettel lesznek a magyar szempontokra, legfőbb szószólója ma Maniuéknak a francia közvélemény előtt. Bukarest vasárnap tovább ünnepelte Maniut.
Bukarest, november 11.
Az uj kormánynak az országhoz intézendő kiáltványát vasárnap még nem hozták nyilvánosságra, hanem ujból átdolgozzák és kedden fogják közzétenni. Beavatott forrásból származó értesülések szerint a kiáltvány nem fog többet mondani, mint Maniu eddigi nyilatkozatai. Bukarestben vasárnap is folytatódtak a lelkes tüntetések Manius és a parasztpárti kormány mellett. Egész nap óriási fölvonulásokat rendeztek a város utcáin és éltették az uj kormányt.
A román stabilizációs kölcsönt másfél évi tárgyalás után aláirták Párisban
1929 február
Páris, február 2.
A román stabilizációs kölcsönszerződést szombaton este irták alá Popovici román és Chéron francia pénzügyminiszterek, valamint a kölcsön kibocsátásában résztvevő bankok meghatalmazottai.
A kölcsönt február 11-én bocsátják jegyzésre. 72 millió dollár átvétele biztositva van. A Kreuger-féle svéd gyufatröszt 30 millió dollárt vesz át ezenfölül, azonban a svédekkel folyó tárgyalások még nem fejeződtek be. 22 1/2 millió dollárt francia, körülbelül 10 millió dollárt angol és a hátralevő mintegy 40 millió dollárt amerikai bankok veszik át. A stabilizációs kölcsön 30 éven belül törlesztendő 7%-os kamat mellett. A kibocsátási árfolyamot egyelőre még titokban tartják.
Popovici román pénzügyminiszter a kölcsön aláirása után kijelentette az ujságiróknak, hogy a tárgyalások másfél évig huzódtak. A román parlament a szerződést egy hét mulva ratifikálja. A kölcsönt a román kormány a lei stabilizációjára és a háboruban teljesen leromlott államvasutak rendbehozására kivánja forditani.
Páris, február 3.
A „Matin" szerint a román stabilizációs kölcsön kibocsátási árfolyama Franciaországban 92%, Angliában és Amerikában 88% lesz. Németország a kölcsönből 12 millió dollárt jegyez majd, Olaszország 8 milliót, Svájc, Hollandia, Belgium és Románia maga 3-3 millió dollárt vesznek át, ugy, hogy Amerikára csupán 10 millió dollár esik. A 22 1/2 millió dolláros francia tranche-ot február 5-én bocsátják jegyzésre. Berlinben és Newyorkban a jegyzés két nappal később kezdődik.
Az „Excelsior" jelenti, hogy Rist, a Francia Bank kormányzója körülbelül két hét mulva Bukarestbe utazik és ott átveszi a Román Nemzeti Banknál tanácsadói hivatalát. Popovici román pénzügyminiszter a jövő héten részt vesz a román szenátusban folyó pénzügyi vitában és beszámol majd párisi tanácskozásainak eredményéről.
Vasszöges korbácsot
1929 április
Ezen a hűs áprilisvégi vasárnapi éjszakán, amikor a főváros és az ország fölött a gondok zord, sötét felhői tornyosulnak, szálljunk magunkba és tisztuljunk meg a pártoskodás, az elfogultság, a politikai szenvedély salakjaitól. A jogos elkeseredés, az elbúsult gyűlölet, a véresszemü általánosítás, a huhogó gyanúsítás adjon helyt néhány órára az emberiességnek, az irgalomnak és a végtelen szomorúságnak.
Nézzük az országot, amely idegsokkos rokkanthoz hasonlit, akiben irtózatos operációk után agyroncsoló és idegölő narkotikumok tartották a lelket és most egyszerre a kórházi ágyból a hideg utcakőre került. A mérgek hatása, amely kínjait enyhítette, elmult, a mankók elkorhadtak, az emberi öntudat szárnyai most röpítik a könyörtelen valóság utjaira és tíz év után most eszmél arra, hogy nyomorult koldussá lett. A hideg verejték kiüt a homlokunkon, lidércesek az álmaink és a jövő kiismerhetetlen sötét arccal virraszt az éjszakában.
Így kellett ennek elkövetkezni? Nincs hát kegyelem a mi tragikus nemzedékünk számára? És ha tíz év előtt mégis akadt volna magyar, aki egyetlen öleléssel szívéhez szorítja az ország népét szegényt és gazdagot, a kitagadottakat és a kiváltságosakat és hanyatló erkölcsi, gazdasági és szellemi erőinket egyetlen cél elérésére egyesít?
Ha akadt volna kurzus, amely nem a hatalom szeretetével, de a szeretet hatalmával jön és kiégeti a háborgó lelkekből, a tajtékzó indulatokból, a megingott társadalomból a bosszú libegését, a dölyföt, a léhaságot, az önzést, a hazugságot és irányt mutat a közös munkának? Ha azok, akik az állami gazdálkodás sáfárjai, mélységesebben érezték volna át, hogy minden adófillérnek vonagló szíve és könnyes szeme van.
Ha meghallották volna az állam pénztárába gyűjtött papir- és aranyhegyek zokogását, ha meddő tékozlás, gyeplővesztett pazarlás és oly hivságos alkotásvágy helyett előljártak volna egyszerűségben, igénytelenségben, takarékosságban?
Ha nem szédültek volna a maharadzsák elbizakodott szellemébe, amelyet márványpaloták fénye, pávatollak csiklandozása, szolgaság szégyene és éhezők nyöszörgése jellemez?
Ha leszállnak a lágyan ringó hintók bakjáról a nép közé, hogy lássák a sebeket és hallják a jajszót és leültek volna közénk, a porba? Ennek a csillagfényes tavaszi éjnek világos és világító hangulatában is szentül hisszük, hogy égbekiáltó bűn megadni magunkat sorsunknak és reménytvesztetten vonaglani a világ országútján.
Európa spartakuszaivá süllyedjünk, akikről följegyezte a történelem, hogy boldogok csak akkor voltak, amikor aludtak, a szabadságot csak a halál adta meg nekik és egyedüli megváltásokat az öngyilkosságban keresték?
Az egész világ vacog a gazdásági válságban és nincs más menekvés az özönvíz elől, mint fölszabadítani minden energiát, fölébreszteni minden munkakedvet, fölépíteni a köztisztesség és közfelelősségérzet ledöntött a régi magyar tisztesség és puritánizmus törvényeit vasszöges korbáccsal érvényesíteni. Ne mondhassa többé soha senki büntetlenül, hogy ez a porhanyós, jóízü, fekete föld néhánytizezer jóllakott és nyolcmillió kiéhezett ember hazája.
Némuljon el az istenkáromlás és tanuljunk meg magyarul imádkozni!
Forrás: www.huszadikszazad.hu
Illusztráció: A jóvátételi bizottság pénzügyi szakértőinek tanácskozása a párizsi V. George szálló nagytermében
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése