Nicolae Labis élete rövid lefutásához a háború utáni időszak erőteljes társadalmi felhajtóereje adja a hátteret. Költőnk genetikailag is olyan alkat, aki gyorsan be kíván érni. Anyja alig tudja visszafogni, hogy ötéves korára ne tanuljon meg írni-olvasni. Pedig az érdeklődése, az ambíciója megvan hozzá.
1948-ban Labis 13 éves, s lelkesen csapódik, legfiatalabbként az iskola ifjúmunkás csapatához. Egy volt csapattársa, akiből tanítónő lett, így emlékezett Laéra: "Ő volt a legkisebb közöttünk és a legfiatalabb. Vasárnaponként ifjúmunkásokként a falvakat jártuk. Előadásokat, felolvasásokat tartottunk. Nelu sose hiányzott és mindig a saját verseit szavalta. A pártról szóló, háborúellenes versek voltak."
1949-ben a bukaresti Viata Romaneasca című irodalmi folyóirattól, Labis Nicolae elvtársnak címezve, megkapja az első hivatalos választ beküldött versére.
"Tisztelt elvtárs!
Megkaptuk A hegy dalol (Muntele canta) című versét és örvendünk versíró szándékának. Csakhogy e vers alapján nem tudtunk véleményt alkotni az ön lehetőségeiről, ezért arra kérjük, küldjön még. Kérjük, tájékoztasson életkoráról és társadalmi származásáról. Javasoljuk, hogy versei tükrözzén annak a közegnek a valóságát, amelyben dolgozik.
Elvtársi üdvözlettel
a verskollektíva:
Cristian Sarbu, Mihu Dragomir, Eugen Jebeleanu"
(George Badarau a Nicolae Labis: Viata si opera. Editura Timpul. Iasi, 2001. c könyvében idézi is az "elegánsan" elutasított írást, s azon csodálkozik, hogy a költő 14 éves korához képest meglehetősen érett és formagazdag verset miért jegelte a szerkesztőség, hogy aztán a Iasul nou c. napilap legyen az, aki Labis költői indítását vállalja - igaz, egy jóval gyengébb versével: Fii darz si lupta, Nicolae! / Légy elszánt és harcolj, Nicolae!)
Lucian Raicu, Labis kollégája a főiskolán, elmeséli, hogy a moldvai fiatal írók 1950-es értekezletén az alig 15 éves költő magabiztosan és halálkomolyan viselkedett. Úgy mutatták be előttük, mint valami kuriózumot, s az egyik szünetben az írószövetség jelenlévő vezetősége közvetlenül is szóba akart állni vele. Labis valósággal megtáltosodott és szellemdús párbeszédet folytatott a bukaresti írókkal. Szereplése mindenkit elkápráztatott, különösen, amikor értően és kifejezően Rimbaud-, Verlaine- és Jeszenyin-verseket kezdett felmondani. Abban a történelmi körülményben maga volt a Csoda.
Radu Cosasu prózaíró, egy másik főiskolai kolléga egy 1970-es visszaemlékezésben figyelmezteti az utókort: Labis távolról sem volt angyalian ártatlan, "és mi sem voltunk csecsemők". Labisnak volt mondani-, pontosabban írnivalója. Ennél pusztítóbb erőre nincs is szükség. Az értelem, a valódi líra ereje mindig veszélyes - hangsúlyozta Cosasu -, aki e területen "vétkezik", bármikor megvádolható. Labis nem úgy volt eretnek, hogy fütyölt a templomban vagy kiszólásokat engedett meg magának a verseiben, hanem minduntalan kétségbe vont a a dogmát, azt, amely az ateista marxizmust képmutató vallássá változtatta. Labist nem lehetett konkréten tetten érni, ezért az ellene mind gyakrabban fellépő erők erkölcsileg próbálták kikezdeni: hogy mulatozik, hogy tiszteletlen az idősekkel szemben, hogy a reakció malmára hajtja a vizet... Cosasu szerint Labis a legnagyobb terrmészetességgel gyakorolta a kételyhez való jogát és önkéntelenül erre ösztönözte a környtezetét is. Valósággal megfiatalodtak mellette...
A főiskolai lap (sokszorosítógépen, belső használatra készült) szerkesztőjeként, komolyan vette a kritika mint fegyver használatát s nem átalt a kor egyik tehetséges, vezető lírikusát, A. E. Baconskyt kipellengérező paródiákat közölni az Anii de ucenicie / Inasévek c. közlönyben. Akkor figyelmeztették: jó lesz, ha az irodalmi karikatúrák alá odaírja, hogy amúgy tiszteli Baconsky költészetét, csupán bizonyos dogmatikus vadhajtásait teszi nevetségessé...
Feszültség feszültség után keletkezett körülötte. Al. Hoaja, az írófőiskola igazgatója s egyben filozófia tanára elmondja, hogy az intézményben az ún. "feldolgozó" gyűlések, amelyeken egyik-másik hallgatónak megmosták a fejét, hogy jó útra tereljék, egymást érték, s előfordult, hogy több napon át tartottak. Egy ilyen gyűlésen Labis is terítékre került, mint olyan, aki nem tud beilleszkedni a főiskola és a bentlakás szigorú szabályzatába. De meg az is szemet szúrt, hogy olyan, a fiatal írók fejlődésére ártalmasnak vélt szerzőket olvas, s még csak nem is rejti véka alá, mint Lucian Blaga, Ion Barbu, George Bacovia vagy Malarmé, Rimbaud, Baudelaire, Valéry stb. Kérdések és kritikák egész özönével árasztották el akkor a gyermekköltőt, a közösségi átnevelés intézménye javában működött, úgyhogy Labis részben maga is meghajolt az észrevételek előtt, ami az intézeti fegyelmet illeti, de kikérte magának, hogy beleszóljanak olvasmányaiba, gondolataiba. Még dacosabban, ellenségesebben viselkedett, miután megtudta, hogy "kihágásaiért" két hétre megvonták tőle a színházi előadásokra vagy koncertekre járás jogát.
Ezekből az időkből maradt fenn egy fogalmazása, ami el nem küldött levélnek tűnik (de lehet, hogy elküldte, s annak az első fogalmazványa) egy meg nem nevezett, volt barátjához, aki magatartásával úgymond átállt a Labis ellenségei oldalára. Labis emiatt megtagad vele minden ismeretséget, nem fogad el tőle semmiféle kioktatást, de hangsúlyozza, hogy nem kérdőjelezi meg tehetségét és költői értékét.
"Nem ismerjük többé egymást.
Ez elszomorít, de láthatod, hogy e levél soraiból nem szomorúság árad, mert most erőseknek kell lennünk. Viszontlátásra, te, akinek a nevét elfelejtettem."
Színpadias a sértődése? A szakítás gesztusa? A közösséggel szembeni dacossága? Meglehet, de azt láthatóan jelzik, hogy Labist mélyen foglalkoztatják a személyét ért támadások, a méltánytalanságként elkönyvelt konfliktusok, amelyek 1954-től kezdve egyre szaporodnak. Eltávolítják az Ifjúmunkás Szövetségből (IMSZ) s bár a legfelsőbb szinten nem hagyják jóvá e lépést, törlik az 1954 nyarán esedékes varsói világifjúsági találkozó küldöttségének listájáról, bár egy időre azért tartózkodik többedmagával Sztálinvárosban (Brassó), később meg Szinaján, hogy kimondottan a fesztiválnak szánt verseket és dalszövegeket írjon.
A Jurnalul National 2009. november 31-i mellékletében Stela Covaci, Labis egykori barátjának özvegye, akit rendszerellenes tevékenységéért üldöztek 1989 előtt, súlyos vádakat fogalmaz meg a költő környezetével kapcsolatban. Szerinte a költő intelligenciája, kimagasló tehetsége sok iskolatársa irigységét és gyűlöletét kiváltotta, a főiskolán tanító személyiségek (M. Beniuc, Marcel Breslaşu, Gogu Rădulescu, Mihai Gafiţa stb.) pedig azért fordultak ellene, mert egyikük tekintélyét sem ismerte el, nem fogadta el irányításukat, atyai szavaikat. A főiskola vezetője úgy véli, Labis tévelygő, akit meg kell menteni s valóságos informátori hálózatot szervez az iskolatársak közül a költő körül, rendszeresen jelentéseket iratott viselkedéséről. Egymást érték az internátusi szobában tartott házkutatások, majd belekeverték egy nőógybe is: azzal vádolták, hogy egyik kolléganőjét meg akarta erőszakolni.
Labis egyetlen mentsvára Mihail Sadoveanu volt. Ion Gheorghe költő, maga is a főiskola növendéke emlékszik rá, hogy az öreg, impozáns prózaíró, aki előtt akkoriban mindenki hajlongott - ami nem elsősorban a tehetségének, hanem a viselt magas társadalmi tisztségeknek szólt -, hetente megjelent a főiskolán és megkérdezte: "Labiş i-aişi?" Vagyis, hogy Labis itt van-e. Mire Labis felállt, az idős Mester végignézett rajta, majd leülhetett. Ez így ment egy éven át.Az ő kitartó érdeklődése tartotta vissza az iskola vezetőségét, hogy radikálisan lépjenek fel a költővel szemben.
Alexandru Hoajă most azt állítja, hogy a trükköt Mihai Beniuckal és Sadoveanuval együtt eszelték ki, mert az IMSZ-től mind türelmetlenebbül sürgették őket, mikor dobják már ki Labist a főiskoláról. Mindig azzal mentegetőztek, hogy Sadoveanu hetente beállít és megkérdezi, mi van Labissal... A Mesterhez, úgy látszik, senki nem mert nyúlni.
Utólag többen hangoztatják: Labisról titkos megfigyelési ügycsomót állítottak össze, ez azonban mind a mai napig nem került elő...
Illusztráció: Labis rajongott a fotózásért, kísérletező kedvéről vall ez a trükkös önarckép, amelyen több példányban és pozícióban is megjeleníti saját magát
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése