Erdélyi szinészek
1929 június
Janovichék négy napja az Új Színházban
A kolozsvári Magyar Szinház - amelyik négy napon át vendégszerepelt az Új Színházban - elsősorban bizonyára együttesének kvalitásáról kivánt beszámolni. Állapítsuk meg mindjárt, hogy e törekvését teljes siker koronázta: a szinészek játéka igazi művészi öröm volt a szemlélőnek.
(...)
Janovich Jenő szívig ható szavakkal vezette be a négynapos vendégjátékot. Beszélt valakiről, ki apró lángocskát őriz, - véd, de babusgat is? - s ha útra kél, viszi magával, bércen át, völgyön át, tengereken át, a művészet szent lángját... amelyik csak pislog olykor... de soha ki nem alszik. Lángol, mint a máglya, az ön művészi hite, nagy, jó lovag Janovich doktor! s a közjátékok előtt remekbe faragott, bő és nagyon érdekes irodalmi tanulmányt kaptunk Janovich Jenőtől, hogy végül Biró Lajos darabjában egyszeriben legénynek álljon be a társulat mestere. Az "Asszonylelkek"-ben - a "Boszorkánytánc"-nak az erdélyiek szerint való címe - a vizsgálóbírót alakította s a színész nem maradt a költő meg a tudós megett.
Szentgyörgyi István napja a vasárnap volt. Talán szabad ez alkalommal ily módon írni “kritikát”: boldog vagyok, hogy láttam Szentgyörgyit, úgyis mint csizmadiát, úgyis mint kisértetet s legfőképp, mint nyolcvannyolc esztendőst...
Szentgyörgyi István akkor is megbámulni való istencsodája lenne, ha nem volna egyébként nyolcvannyolc esztendős korában is még mindíg aktív szinművész. Így a csoda persze még nagyobb: három órán át nem tévedni meg a szövegben, dalolni teljes tüdővel - "földiekkel játszó égi tünemény..."
S ékköve a "gazdag" társulatnak Laczkó Aranka. A négynapos vendégjáték keretében hat szerepben is láttuk: Örzse asszony - Sas István csizmadiamester hites és méltó felesége - volt a népszinműben, de elragadott az Ossip Dymov darabban is, amelynek pedig a játékstílusa homlokegyenest ellenkezik a népszinműével.
Nemes érzésektől finom, tiszta szívű úriasszony, mint Liszt Ferenc anyja. A "Husvét hete" című darabban pedig, egy pókhálós lelkü javasasszony szerepében, szinte megfélemlített: ahogy csendesen pergette a bűvös babszemeket, amelyekből túlvilági hangon olvasta ki a javasasszony hamis igazságait. Drámai volt a Biró-darabban, mint anya, nagyon mulatságos szomszédasszony az "Omnia vincit Amor"-ban: ime egyetlen, de igen nagy művésznő valóban széles skálája. Holott mindez csak "mutató" volt.
A szép beszédű, szép alakú Poór Lili, Erdély hires drámai művésznője, három szerepben lépett fel a vendégjáték alatt. A Biró darabban mint Harriet Rudolf felesége szerepelt, báró Kemény Simonnét alakította Tabéry alkalmi játékában és az asszonyt, a Saulescu darabban. Drámai ereje kétségtelen, de nekem kissé hidegnek tünt.
Mondják Erdély egyik kedvence Miklóssy Margit. Teljes joggal. Egészségesebb humoru komikát alig ismerek, mégis teljességgel finom. Ez különösen a közjátékokban való szerepléséből ütközött ki s hogy azok vaskos tréfái oly kedvesen hatottak, talán éppen az ő érdeme. Tömör tréfák, ősgroteszk helyzetek s Miklóssy Margit termete sem emlékeztet a tündérkékre, mégis csupa - szószerint vett báj volt, ahogy tett, vett, beszélt...
A társulat két egészen ifjú tagját - az egyik leányka, a másik fiú - egy kalap alá kell venni. Hisz olyan kedvesek voltak együtt, a "Csizmadia mint kisértet"-ben: Marsi Gizi, meg Hoyko Ferenc. A Zsuzsi leány, meg a Miska csizmadiainas... Csupa élet, messze a népszínműbeli élet felett. Nagyon kellett örülni nekik, ahogy megfeledkeztek a ravatalon fekvő Sas Istvánról - tetszhalott? - s lassan ellopakodtak testben és lélekben is a "halál"-tól. S találkoztak az életben, amit olykor szerelemnek is neveznek, ha jól emlékszem... Nagyon jók voltak a "Szomoruságának énekesé"-ben is, az első, mint Rozale, a második, mint kéményseprő, ki csak percekre száll alá a kéményből: az az ő otthona, természetesen. Finom Alojzia nővér volt az "Asszonylelkek"-ben Marsi Gizi, mint jó dalos lepett meg Haykó Ferenc, Tordai cigányprimás szerepében, a "Kolozsvári bál"-ban. Ketten együtt: a biztató - jövő...
Kitünő összjáték dicséri az erdélyieket. Ebben bizonyára igen nagy része van a rendezőnek, Imre Sándornak. Teljesítménye annál figyelemre méltóbb, mert a társulat a székhelyén sem adhat többször egy darabot, mint háromszor, négyszer. Tehát örökös próba, mindig más-más darabból. E rendező Janovich társulatához Budapestről került: itt nem tudott megfelelően elhelyezkedni. A társulat - a maga szempontjából - örülhet ennek.
(...)
A vendégjáték utolsó estéjét bankett zárta le.
Táblás ház volt.
A bankett alkalmából.
Azért meg kell mondani, hogy például Szentgyörgyi István vasárnapján, a színházban, nem volt táblás ház.
Úgy látszik, a túróscsuszát azért kicsikét még mindig jobban kedveljük, mint a művészetet. Nem sokkal jobban, de valamicskével.
S a nagy, jó lovag hozza-viszi, hordja a lángot tenyerén, agyában, szívében: igaz művészet szent lángját.
Csütörtökön kezdődik tizennyolc ország magyarságának világkongresszusa
1929 augusztus
Vasárnap délben 150 bolgár és bulgáriai magyar zárt sorokban vonult föl az Andrássy uton a Városliget felé, a hősök emlékkövéhez. A menethez csatlakozott a diákkongresszuson résztvevő bolgár diákok csoportja is. Az emlékmü előtt Ivanov bolgár országgyülési képviselő kifejtette a magyar és a bolgár barátság jelentőségét, dr. Burmfell a diákság nevében beszélt a magyarság és bolgárság barátságának elmélyitéséről. A beszédek elhangzása után koszorut helyeztek az emlékköre. A bolgár küldöttség tagjai résztvesznek a Magyarok Világkongresszusának csütörtökön kezdődő ülésein, melyre tizennyolc ország magyarsága jelentette be részvételét.
Ez a kongresszus egy ujabb vérszerződés az egész világba szétszórt magyarok között, mert le akar rombolni minden válaszfalat, amely a magyart a magyartól elkülönitheti.
Csütörtökön reggel minden vallásfelekezet templomában fohászkodó istentiszteletet tartanak, azután a delegátusok és a hozzájuk csatlakozó közönség a Muzeum-kertben gyülekezik össze. Erről a helyről fogják megkapni a világ minden részében szétszórt magyarok a szülőföld fölhivását: Egyesüljön egy tömör szövetségbe minden magyar. Éljen a világ bármelyik zugában!
Báró Perény Zsigmond mondja a megnyitót, több hazai magyar nem is szólal föl, utána pedig tizennyolc országból egy-egy magyar fog hitet tenni Magyarország mellett. A legtöbb magyar Amerikában él, az amerikai magyarok képviseltetik magukat legimpozánsabban. Amerikai magyar fogja a kormányzót is üdvözölni, akinek üzenetét nemcsak a külföld magyarjai várják, de amelynek biztosan visszhangja lesz a világ minden részében.
A kongresszus anyagát egy kis könyvben foglalják össze, melyet elküldenek a világ minden részébe, s amelyből látni fogja minden külföldi magyar, aki nem lehetett jelen a kongresszuson, hogy milyen kérdések érdeklik a világ magyarságát. A kongresszus záróülését az Akadémia disztermében tartják meg, ezen indul meg a világ magyarságának egytáborban való megszervezése.
Forrás: www.huszadikszazad.hu
Illusztráció: az egykori kolozsvári Nemzeti Színház (ma román színház és opera)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése