Mai megítélés szerint nagyon nehéz pontosan újrajátszani Nicolae Labis halálának közvetlen előzményeit és eseményeinek folyamatát. Minél több idő telik el ama 1956-os decemberi este óta, annál több a fantáziálás, az összeesküvés elmélet, új és még újabb vélemények, elképzelések jelentkezése. Magyarán: annál nagyobb a káosz.
Pedig az alapdokumentumok elérhetők Gheorghe Tomozei könyvében, és bizonyos mértékig megkerülhetetlenek. Tehát, létezik egy rendőri jegyzőkönyv december 10-e 2.40 perces keltezéssel, egy helyszíni rajz a baleset helyéről, egy kórházi bejegyzés és igazolás (Coltea) a Labis behozataláról és a diagnózisról, illetve továbbküldéséről a 9-es kórházhoz, egy-egy tanúvallomás a balesetben érintett jármű villamoskalauzoktól, a rendőrség nyomozati jegyzőkönyve, Maria Polevoj és Schwartzman Isac-Grisa szemtanúk vallomásai és az ügyészségi jegyzőkönyv a villamosvezetővel szembeni eljárás megszüntetéséről. Hogy aztán ezekkel szemben egyre több kétely támadt, az érthető, hiszen már a baleset bekövetkeztekor furcsa hírek terjengtek Labis körül, egyesek szerint az ügy vészesen "rímelt" Jeszenyin titokzatos öngyilkosságára, amiről később kiderült, hogy szabályosan megrendezett, álcázott kivégzés volt.
A különböző vallomások és emlékezések alapján Labis utolsó napjának "filmje" a következő:
- december 9-én délben az írószövetség étkezdéjében ebédel. Egyetemi hallgató huga szerint ott találkoztak, s mikor elváltak, Lae azt mondta neki, az orosz táncosnővel van találkája. (Mindenki más azt állítja: Maria Polevoj, a belügyminisztérium táncegyüttesének tagja és Labis csak a baleset estéjén találkoztak először, Margareta megesküszik, hogy bátyja révén már egy hónapja tudott a kapcsolatukról.)
- Estefelé a költő Aurel Covaci lakására ment, ahol az utóbbi időben lakott, s mert otthon nincs ennivalójuk, telefonon rendel az írószövetségi vendéglőben egy sültet, majd elindul, hogy azt elfogyassza. Tanúsítják: Aurel Covaci és ennek későbbi felesége, Stela.
- 21 óra: Labis a Capsa vendéglőben tartózkodik, Maria Polevoj szerint, aki akkor érkezett a lokálba és amikor belépett, a költő már ott tartózkodott.
- Éjfél tájban Labis, több személy kíséretében (köztük van az orosz táncosnő is) a Capsából az Universitatii vendéglőbe tart, de mert azt zárva találják, a Victoria vendéglőt keresik fel.
- December 10-én 2.30-kor a Coltea kórház előtti villamosmegállónál Labist elüti a villamos, ezt a két kocsiban szolgálatot teljesítő villamoskalauzok egybehangózan tanúsítják.
- Ugyanebben az időben a sérültet a Coltea kórházban megvizsgálják, onnan átküldik a 9-es kórházba, végül a baleseti kórházban köt ki, ahol december 22-én meghal.
A Jurnalul National összeállításában Labis huga sok érdekes, de a dolgokat inkább érzelmi oldalról megvilágító adalékkal szolgál Labis utolsó napjairól. A költőt kezelő orvos, Andrei Firica ma már nem él, de fia jól emlékezett arra, hogy apja többször is mesélt Labis tragédiájáról, s meg volt győződve arról, hogy a beteg menthetetlen: gerincét teljesen szétroncsolta az ütközés, s bár úgy-ahogy összeillesztették, csak fájdalmát voltak képesek enyhíteni és az életét pár nappal meghosszabbítani. Tomozei még meg tudta szólaltatni a doktort, aki elmondta, mennyire ragaszkodtak a költőhöz a barátai és az ismerősei, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy két hétig még kitartson. Éppen akkor jelent meg Labis első kötete, a barátok behozták a kórházba, s Firica doktor is kapott egy példányt: ekkor ismerte meg betegét költői valójában. Az orvos szerint Labis tudta, hogy meg fog halni. Az utolsó napokban 40 fokra szökött a láza, tüdő és veseszövődmények léptek fel, lélegeztetni kellett. Utolsó kívánsága az volt, hogy adjanak neki oxigént...
Firica doktor egyik asszisztense visszaemlékezett, hogy orvosi konzílium vizsgálta Labis sebesüléseit s az volt az általános vélemény, hogy a zúzódások után ítélve az ütközés nagyon erőteljes lehetett, amit vagy a villamos nagy sebessége vagy egy taszító kéz okozhatott...
A "taszító kéz" elmélet különben hamar szárnyra kapott a költő halála után. Aurel Covaci és felesége, Stela bár csak 1962-ben házasodtak össze, még Labis életében összeköltöztek. Stela megírta Labishoz fűződő emlékeit, s ebben azt állítja, hogy a költőt előre kitervelten és szisztematikusan figyelték, üldözték. Később őt és a férjét is zaklatták, lecsukták, ellenforradalmi összeesküvéssel, szervezkedéssel vádolták. Emiatt aztán évtizedekig hallgattak azokról a dolgokról, amikot most már nem lehet tovább titkolni.
Stela Covaci meggyőződése, hogy a család - mindenek előtt az édesapja, de néhány közeli barát is - tudta az igazságot, mert Labis elmondta nekik, hogy hátulról erőszakkal a villamos alá lökték s felismerte a merénylőt. De félelmükben a hallgatást választották. szerinte Margareta is tudta az igazságot, amit aztán Labis egyik legjobb barátja és kollégája, a magyar Portik Imre meg is írt emlékirataiban. Labist erőteljesen foglalkoztatta a halál gondolata, érezte, hogy hamarosan utoléri a vég. 1956. november 30. és december 2. közötti éjszakákon egész versciklust diktált le Aurel Covaci-nak rémálmairól, arról, hogy meglegyintette a halál szelleme. A többnyire gyorsírással lejegyzett verseket alig egy éve fedezték föl a suceavai múzeum Labis-irattárában, Stela Covaci szerint a titkosrendőrség elkobozta, majd a példány valahogy előkerült. Megfejtésükben két jól képzett gyorsíró is részt vett
"Eram în vis cadavru în raclă şi în groapă..."; "Mă doare totul: visul, cuvântul, somnul, viaţa şi vântul..." - ilyen és ehhez hasonló sorok adják meg a versek alaphangját. Vagyis: "Álmomban hulla voltam sír mélyén, koporsóban..."; "Minden fáj, az álom, a szó, az alvás, az élet és a szél..." Ez a hang nem illett bele abba a költői világba, amely felé a költőt irányítói, a szellemi-ideológiai elvárásokat megfogalmazók taszították volna.
Stela Covaci nem hallgatta el azokat a ravaszul felröppentett meséket sem, amiket a titkosrendőrség készakarva terjesztett Labis haláláról. Van olyan változat, hogy Labis tökrészegen maga ugrott a villamos elé. Egy másik állítás szerint Labis és Covaci együtt ittak, majd ez utóbbi belökte a költőt a kerekek alá. Még "magyarázat" is született rá, egy titkosszolgálati jelentésben például az áll, hogy Covaci "szerette volna megnyerni Labist az ellenforradalmi tevékenységnek, és mivel ez nem sikerült, megölte". Másik elmélet szerint Labis és Covaci ugyanazt a lányt szerették és Covaci tettét a féltékenység váltotta ki. Sajnos - állítja Stela Covaci - akadt, aki ezt az elméletet irodalmi formába öntse. Az illető nem más, mint titkosszolgálati kapcsolatairól elhíresült kiadói lektor, majd diplomata, Gabriel Gafita.
Illusztráció: A baleset korabeli helyszíne a magasból. Baloldalt a Coltea kórház. Akkor még arra járt a villamos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése