(Folytatom Pilisi Lajos dokumentum kötetének bemutatását a 2005-ben megszűnt Romániai Magyar Szó alapján.)
*
Háromszék - Csík - Udvarhely eleste
A román hadüzenet után a következő vármegyék kiürítését rendelte el a magyar kormány: Csík, Háromszék, Brassó, Fogaras, Szeben, Krassó-Szörény, Maros-Torda, Nagy-Küküllő, Kis- Küküllő és Torda-Aranyos. Ezeknek a vármegyéknek nagyobb városai és helységei: Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Székelykeresztúr, Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy, Kovászna, Brassó, Kőhalom, Segesvár, Nagyszeben, Fogaras, Maroshévíz és a két bányaváros, Lupény és Petrozsény.
A románok a hadüzenet éjszakáján a következő védtelen szorosokat szállották meg: a gyimesi, tölgyesi, ojtozi, törcsvári, tömösi, vöröstoronyi és Krassó-Szörényben a vulkáni és a szurduki szorost. A határszélek készületlenségét bizonyítja, hogy a legtöbb helyen még a megrohanás órájában is barátságosan érintkezett a magyar közönség a közéjük rendelt román tisztviselőkkel és katonákkal. Kézdivásárhelyen a román vámtisztek vasárnap még együtt ozsonnáztak a magyarokkal és éjfél után már megérkezett dr. Betegh Miklós erdélyi kormánybiztos sürgönye, hogy Románia hadat üzent. A hadüzenet estéjén a román vámtisztek tüntetést rendeztek a városháza előtt és meglövöldözték az épület ablakait. A csendőrök harcba keveredtek a támadókkal és rövid félórás tusában el is nyomták a tüntetést. Az orvtámadásnak hat halottja, több sebesültje és négy foglya lett. Ezek voltak az első román hadifoglyok Erdélyben.
Kézdivásárhely kiürítése hétfőn hajnalban kezdődött. Dr. Török Andor polgármester először a hatóságok iratait, a közvagyont mentette és azután a város polgárságát. Kézdivásárhelyen csak a lakosság fele maradt vissza. Kora reggel megérkezett Kézdivásárhelyre a környékről szakadt első kocsitábor is, akik hírt hoztak a szorosokban esett harcokról. A menekülők között nagyon sok román is akadt. Csupa középosztálybeliek, akik jajszóval tiltakoztak a felszabadítókkal való minden közösség ellen. Kedden hajnalban egészen elhalkult a város és a kevés visszamaradt magyarok szorongva lesték, hogyan végződik a falak előtt tomboló harc. A katonaság szerdáig tartotta a várost és nemcsak leverte, de meg is futamította a román csapatokat. A győzelemre visszavonulási parancs következett. A rendben visszavonuló katonaság magával vitte a városban maradt tisztviselőket. Az utóvédharcok elcsillapultával, lassan és tapogatózva csúszott előre a román katonaság és csak harmadnap szállta meg Kézdivásárhelyt.
A Kézdivásárhelyre bevonult román csapatok parancsnoka mindjárt az első napon levétette a magyar címert az összes középületekről és kitűzette a városházára a román lobogót. A lakosságnak dobszó adta hírül, hogy Kézdivásárhely román terület. Másnap figyelmeztetést adott ki a parancsnok, hogy különösen a román ajkú lakosság tartózkodjék minden veszélyes híradási kísérlettől, egyben azt is elrendelte, hogy a magyar és német mellőzésével a hivatalos nyelv a román vagy a francia. A tizenhét éven aluli és ötven éven felüli férfiaknak szabad választást adott a maradás és a menekülés között. Sokan a menekülést választották, de ezekre mind rálövöldöztek a városon kívül álló őrszemek.
A csíkgyimesi vonal határállomására vasárnap reggel kilenc órakor a Palánkáról várt személyvonat helyett sürgöny érkezett. A drótértesítést Borsos Béla határrendőrtiszt vette át és nyomban elgyalogolt vele a két kilométerre fekvő határkapuhoz. Ott a román határőrök barátságosan fogadták és azzal magyarázták a vonatkésést, hogy egy híd megrongálódott. A délután nyugodtan telt el, sőt este hét órakor megérkezett a személyvonat is. Este kilenckor hirtelen sortűz riasztotta fel Gyimesbükk lakóit. Először mindenki azt hitte, hogy határincidens történt. Borsos Béla határrendőrtiszt és Gödri állomásfőnök a határkapuhoz futottak. Ott a határőrök rájuk kiáltottak: Opreste! És mindjárt tüzelni kezdtek. A két tisztviselő sortűz között futotta meg visszafelé az utat és azonnal fellármázta, talpraállította és még azon éjszakán útnak is indította a község menekülő lakosságát.
A gyergyóbékási szoros felől este tizenegykor érkezett meg a román hadüzenet híre. Rüll Gottlieb határrendőrtiszt jelentette telefonon, hogy a románok megtámadták a határt. A megtámadottak megerősítésére Zareczky Jenő főhadnagy sietett elő Tölgyesből, de csapatát már nem tudta a határra vetni, mert a román katonák a gyenge határerők legázolása után Tölgyes felé nyomultak előre. A szorosokon való keresztülgázolás után a románok aug. 29-én Csík vármegye székvárosa, Csíkszereda előtt állanak, szeptember 2-án elesik Borszék; 3-án Sepsiszentgyörgy, Háromszék vármegye fővárosa.
Háromszék megrohant falvai és Sepsiszentgyörgy teljesen üresen jutottak román kézre. Sepsiszentgyörgyön alig tudott a román parancsnok kabátos embert fogni, hogy hivatalba ültesse. A tizenegyezer lakosú város egészen kiürült. A Sepsiszentgyörgy felé nyomuló román csapatok a Kommandó fatelepen nemcsak a fegyveresen ellenálló csendőröket és népfelkelőket koncolták fel, de halomra gyilkolták a székely asszonyokat is, akik a csendőrségi épület közelében laktak. A kommandói fatelep több milliós készlete, amely az iparvasúton útra készen állott, a románok kezébe jutott, mert Sepsiszentgyörgy már nem tudott segítséget indítani az elszállításhoz. A musai csendőrőrsöt éjjel lepték meg a román katonák és az egész őrsöt lemészárolták, Musáról csak Gondos pénzügyi fővigyázó menekült meg. Egyetlen szál ember. A sepsiszentgyörgyi székely szövőgyár munkásai és munkásnői a Klinger-cég pozsonyi ipartelepén kaptak foglalkozást. A pozsonyi menekülők ellátásáról Brolly Tivadar polgármester gondoskodott.
Székelyudvarhely elfoglalását már szeptember 20-án jelentették a románok, de ezzel szemben a mi hadvezetőségünk még október elsején is erősen hangsúlyozta, hogy Székelyudvarhely a kezünkben van. Székelyudvarhely is teljesen kiürült és lakatlan.
A székely vármegyék megmentett marhaállománya eddig ötszázezer darab. A lakatlanná lett vármegyék teljes kiüresedését az alábbi kimutatás jobban megmagyarázza, minden írott szónál:
Magyar 112 755, román 19 469 – Háromszék megye lakosaiból
Magyar 110 963, román 15 986 – Csík megye lakosaiból
Magyar 113 407, román 2 838 – Udvarhely megye lakosaiból
Összesen: magyar 538 293, román 33 712
Illusztráció: a csíkszeredai Mikó vár (archív felvétel)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése