2008. december 1., hétfő

Új nyomda Zsögödön (Gutenberg Műhely)


Az elmúlt hónapokban, amikor a média összehangzó sortüze és vészkórusa szerint meginogni látszott a világ gazdasága, egy csíkszeredai fiatalember abban fáradozott, hogy felépítse és megnyissa régen megálmodott nyomdáját. Nyár közepén fogott neki a zsögödi templommal átellenben fekvő bútorgyártól megvásárolt csarnok kiépítésének és berendezésének, munkatársakat toborzott és tanított be, s most már számos, igen jó minőségben nyomott kiadvány hagyta el a Gutenberg Nyomdának nevezett műhelyt.

Az első könyv, amely októberben látott napvilágot, László-Herbert Márk diplomáciai dokumentumgyűjteménye volt Mihály király trónfosztásáról és elűzéséről. Október 3-i bejegyzésemben (Királyi végjáték) szóltam a könyvről és születése körülményeiről. Akkoriban Tőzsér Laci meghívott, hogy a szerzővel együtt ugornánk le egy hét végén a nyomdába, hadd mutassa meg nekünk, hogyan készül maga a könyv, amit akkor folyamatosan nyomtak és kötöttek. Az ugyancsak fiatal Márknak nagy élménye volt, hogy közvetlenül láthatta, sőt le is fényképezhette, hogyan nyeri el tisztes külsejét első könyve, milyen könnyen áttekinthető egy okosan felépített, korszerű nyomda egész fluxusa és szerkezete.

Számomra is újdonságot, fiatalkori élettapasztalataim felülírását jelentette ez a látogatás, mely újólag megerősített abban, hogy az igazán hatékony és korszerű munkahelyek mindig egyszerűek, átláthatóak, nem hemzsegnek a hulladékoktól és melléktermékektől, nem huzatosak, hanem tiszták, világosak és méreteikben is emberszabásúak. A gépek pedig - hát egy csöppet sem ócskaságok, a szakma mai állásának élvonalából valók, környezetbarát megoldásokkal és szinte a tökéletességgel vetekedő nyomásrajzzal.

Azóta megjelent a Pallas-Akadémia Műterem sorozatának soros albuma, a Vinczeffy László festőművészé, amelyben a művészi reprodukciók egész során láthatjuk mindazt az árnyalatnyi finomságot, amit a nyomdai filmrevitel kiküszöbölésével, közvetlenül alumíniumlemezről történő nyomással ér el a Tőzsér-féle nyomda. És igaz, hogy e sorozatot már évek óta a Gutenber Műhely nyomdai előkészítő szakemberei tervezték és szállították le a nyomdáknak, a valódi eredményt, a szándék százszázalékos megvalósulását csak most tapasztalhatták meg, amikor nem amiatt kell bosszankodniuk, hogy valamely nyomda elrontotta azt, amit a műhelyben magas minőségi igénnyel elképzeltek, előírtak.

Ezzel a merész indulással - ami miatt azért a fiatal tulajdonosnak nem egy álmatlan éjszakája lesz majd, de ez már az üzleti élet természetéhez tartozik - Tőzsér László ha ki is hívta maga ellen a sorsot, amennyiben sikerül bizonyítania és megkapaszkodnia a meglehetősen népes helyi mezőnyben, mércéje s egyben kihívója is lehet az utóbbi időben elfáradni látszó erdélyi tipográfiai erkölcsnek és esztétikának.

*

Két évvel korábban, Ádám Gyula: Arcpoétika című albumát, amelyet magam szerkesztettem, örömmel bíztuk a Gutenberg Műhelyt vezető Tőzsér Lászlóra, aki a helybeli Tipograohic nyomda számára az utolsó dokumentumig előkészítette a nyomdai munkálatokat. Akkor készült vele az alábbi interjú, amelyből kitetszik, honnan is táplálkoznak azok a gyökerek, amelyek ma már nem csak az előkészítő műhely, hanem egy kivitelező nyomda életét is táplálják.


Gutenberg szeme őrködik munkánkon
Tőzsér László hitvallása a szakmai tisztesség
(Új Magyar Szó, Színkép melléklet, 2007)


A Magyar Kultúra Napjának tiszteletére január 19-én mutatták be Csíkszeredában Ádám Gyula fotóművész „Arcpoétika” című, színvonalasan kivitelezett fotóalbumát, amely több mint száz egész oldalas fotóval bizonyítja az örök igazságot, miszerint az arc a lélek tükre. Az album külcsínét, s ezáltal kiválóan érvényesülő esztétikai hatását döntően meghatározta, hogy tervezését és nyomdai előkészítését a Gutenberg Műhely vállalta fel. Ennek kapcsán beszélgettünk el Tőzsér Lászlóval.

- Mennyire kell szeretnie a könyvet annak, aki tervezi?

- Hát nagyon! Én a könyves szakma tövében nőttem fel, apám könyvkereskedő lett, majd kiadót alapított, s aztán amikor 1991-ben nem sikerült bejutnom az ELTE-re, mert geológus szerettem volna lenni, hátat fordítottam a geológiának, elment tőle a kedvem, s beálltam a csíkszeredai antikváriumba dolgozni. Közben a Kriterion Alapítvány az épülő nyomdájához leendő szakembereket toborzott, budapesti kiképzésre, s nagy kiváncsiság támadt bennem, vajon milyen lehet a nyomdász szakma.

- Tehát a legelején kezdted, az ábécével...

- A szakiskolának volt egy igen jól felszerelt tanműhelye, ahol élesben, bár lassabb tempóban, termelés is folyt. Ott végeztük a gyakorlatot, ami a képzés döntő részét tette ki, s az elmélet is inkább abból állt, hogy rendszeresen beszámoltunk arról, mi mindent tanultunk a műhelyben. A szabály az volt, hogy amíg nem tanultuk meg az ólombetűs szedés minden titkát, a fényszedés közelébe se mehettünk. Ez azért jó, mert a kéziszedés értelmezhetővé teszi és megtanítja az embernek a tipográfia minden egyes szabályát. Nekem ez rendkívül teteszett. 

- Nem anakronisztikus mindez a számítógép korában?

- Aki csak a számítógépes tördelést ismeri, felületes és figyelmetlen, a programot tanulja meg kezelni, nem a nyomdai művészet szabályait. A szakma liberalizálódásával fel is hígult, s széles fronton fenyeget általa a közízlésrombolás. Amikor 1998-ban kitaláltam a Gutenberg Műhelyt, még nem tudtam, hogy bírom-e cérnával, de abban bizonyos voltam, hogy a nagy Mestert, aki 1448-ban kitalálta a betűöntést, s ezzel gyakorlatilag megalapozta a nyomdászat máig ható alapszabályait, mentoromul választom. Hidat akartam építeni a két korszak, a klasszikus és a komputeres nyomdászat között, s a névadás is ezt sugallja: Gutenberg szeme őrködik a munkámon!

- A Gutenberg immár érthető, no de miért Műhely?

- A könyvtervezés, kiadványszerkesztés kimondottan kreatív munka. Ha a képzőművész műteremben dolgozik, a könyvtervezőt is megilleti a műhelyben gondolkodás. Kezdetben, amikor beindultam, ugyanakkor elmentem Budapestre, főiskolára is. Levelezőire jártam. Két lovat igen nehéz volt megülni, de azért sikerült a magam javára fordítani a helyzetet, mert végül is a Gutenberg lett a „tanműhelye” mindannak, amit a főiskolán tanultam, mindent kipróbáltam, amivel ott egyszer kapcsolatba kerültem. Minden hónapból egy hetet Pesten töltöttem, a többit idehaza. Lassanként aztán kiléptem a puszta könyvtervezés köréből, s léptem egyet az alkalmazott kiadványok, a webarculat felé.

- Melyik az első könyv, aminek a tervezésére ma is büszke vagy?

- Érdekes módon még szakiskolás voltam, amikor feladatba kaptuk, hogy mi, tanulók szedjük ki Bocskai István Levelek című könyv szövegét, amit az Európa Könyvkiadó a Kriterionnal közösen hozott ki a Téka sorozatban. A könyv az Akadémiai Nyomdánál készült, s engem tettek meg összekötőnek a nyomda és az Európa szerkesztősége között. Így aztán sikerült megismernem az egyik legjobb magyar kiadó belső életét, munkastílusát, el lehetett lesni a könyvtervezés minden apró fogását. A műszaki szerkesztők pedig, dicséretükre legyen mondva, felvállalták a csíkszeredai legény sorsát, s nagy lelkesen tanítottak, oktattak.
- Mekkora az igény Csíkszeredában a kifogástalanul megtervezett kiadványok iránt?
- Kezdetben, mintegy tíz éve, nem sok jóval dicsekedhetett e téren a város, de közben a nagyvilág, a nemzetközi mezőny ide is betört, az emberek szeme kinyílt, s mindinkább elfogadják a szakma javaslatainak létjogosultságát. A vonzó, hatásos látványt épp úgy meg kell tervezni és ki kell vitelezni, mint egy egyedi műtárgyat. És ehhez csapatra van szükség. Hamar rájöttem: önmagamban nem sokra megyek. Így aztán, az évek folyamán, számos együttműködés után sikerült egy kitűnő képzőművészt, Csillag Istvánt megnyernem a Gutenberg számára. Pályáját tanárként kezdte a helybeli művészeti iskolában, majd feltűnt, mint tehetséges könyvillusztrátor, s bevált az alkalmazott grafikában is. Hat esztendeje a munkatársam, s egyre jobban érzi, mi a feladata a csapatban. Alkotó gondolkodású, ugyanakkor megvan benne a feladathoz való alkalmazkodás fegyelme. Illusztrációit, könyvborítóit teljes értékű, önálló alkotásoknak tartom, amelyek szerencsésen illeszkednek a kiadvány iránti elvárásokhoz... Ezen kívül nagy szükségünk van a jó fotóra, ezt külsősökkel oldjuk meg, de mi is sokat fotózunk. Hűséges munkatársaink e téren Ádám Gyula, Szentes Zágon is...

- Milyen élmény volt tavaly év végén, meglehetősen hajszás időszakban az Ádám Gyula albumát megtervezni?

- Érdekes, sok odafigyelést kívánó kihívás volt számunkra, amit csak tetézett, hogy jó barátunkról volt szó, akinek tisztában vagyunk munkásságával, annak értékeivel. Mikor meghallottam, hogy bennünket bíznak meg az előkészítés feladatával, nagyon örvendtem. Nem mindennapi élmény ennyi jó képet összehangolni, oldalakba helyezni, nyomdakésszé tenni. Úgy érzem, év végi leterheltségünk ellenére is sikerült olyan „alaphangot” leütni, amit aztán a végrehajtó nyomda, a Tipographic, illetve a kötészetet vállaló Pro-Print következetesen tartani tudott. Örvendetes csapatmunkában született meg ez az album, amit büszkén teszünk föl az általunk tervezett kiadványok polcára, miközben már egy teljesen más szakmai kihívást jelentő munka kivitelezésével foglalkozunk. De bármi is a feladat, s készüljön akár barátnak, akár ismeretlennek, a szakmai tisztesség olyan követelmény, amit nem lehet mellőzni.

(Beszélgetésünk egész ideje alatt Tőzsér László a jobbja mellett, íróasztalán heverő két könyvet babusgatta. Az egyik a már említett Bocskai-féle Levelek, a másik Deák Ferenc grafikus Betű és rajz című három nyelvű – magyar, német, angol – albuma. Kétezerben történt, hogy közösen dolgozott ez utóbbi szerzőjével Domokos Géza Igevár című, a Kriterionról szóló munkájának kivitelezésén. Akkor dedikálta neki a jeles könyvtervező mester a szakmai körökben is nagy becsben álló albumot, fiatalkori önmagát vélvén fölfedezni a pályája elején álló könyves szakemberben. A bizalom, a megelőlegezett nagyrabecsülés pedig – kötelez.)

Cseke Gábor

Névjegy
Tőzsér László (sz. 1971, Gyergyószentmiklós) kiadványtervező. Általános iskoláit Csíkszeredában járta ki. A rendszerváltás után elvégezte a budapesti Tótfalusi Kis Miklós Nyomdaipari Műszaki Szakiskolát, majd a Budapesti Műszaki Főiskola Rejtő Sándor Könnyűipari Mérnöki Karát. A Gutenberg Műhely, illetve Nyomda vezetője.

Illusztráció: az Inczeffy-album fedőlapja és kolofónja

1 megjegyzés:

Gábor írta...

Erőt, és kitartást!