Fél élet
"Ha mindenem megvan, amire vágyok, mindjárt az az érzésem, hogy semmim sincsen."
(Jules Renard)
Eszembe jut megboldogult matematika tanárom, amikor a középiskolássá válásunk előtti években irigylésre méltó türelemmel próbálta megértetni velünk, miben is áll a plusz-mínusz végtelen; hogy a semmi tulajdonképpen ugyanazt jelenti, akár a minden, mert mindkettő a beláthatatlanság tartományát jelöli. Becsületére legyen mondva, a jó öreg mindent megpróbált, de nem sokra jutott velünk.
Nem fért ugyanis a fejünkbe, hogy létező dolgok végtelen halmaza hogyan lehessen azonos hiányzó dolgok végtelen sorával?!
Tegyük föl, hogy igaza van, akkor viszont mivel magyarázható, hogy a legtöbb ember mégis inkább a mindent igyekszik megszerezni magának, s nem a semmi érdekében buzgólkodik?
Egyazon minőség két pólusa, színe és visszája, nappala és fehér éjszakája, szerelme és gyűlölete, keserédes íze fér meg s tételezi egymást benned, titokzatos plusz-mínusz végtelen!
Tanár úr, ha kissé későn is, de megértettem a leckét! Csak egy a baj: ehhez el kellett telnie több mint egy fél életnek.
Rivalda
"Ahhoz, hogy becsületesnek tűnj, annak kell lenned."
(Francia közmondás)
Megismerkedek valakivel. Kezet fogunk. Méregetjük egymást. Szeretnénk megfejteni a másik lényegét. Az arc, a külső burok sok mindent takar: vágyakat, ösztönöket, csapongó gondolatfoszlányokat, életfolyamatokat, gyülemlő gyarlóságokat.
Az eleven, vidám ember természetesen, nehezen rejti el önmagát, képtelen hosszú távon álmos savanyújóskaként viselkedni. De a búvalbélelt lélek se fegyverez le több sikerrel, kölcsönvett vigyorával.
Amilyen szerepet egy életen át zokszó nélkül el tudunk játszani - azok vagyunk. Ezért fölösleges színlapot írni életünkhöz, és fölösleges a szereposztás is. Nincs szükség se maszkmesterrem se öltöztetőre, de kellékes, függönyhúzó, súgó se kell. Színpad sincsen és szünet sincs.
Az élet színjátékát csak utólag lehet megírni.
Cseke Gábor
Illusztráció: Mutatvány a Szent Anna-tónál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése