Levelek egyvelege (4.)

1. 

Az első, amit említésre méltónak találtam, s mindjárt a bejegyzés élére sorolom be (többek között a kép miatt is) Nagy József alias Nándi kedves ajándéka, ez az általa "ősjogsinak" nevezett kerékpárforgalmi igazolvány 1941-ből, bizonyos Nagy Zoltán névre kiállítva (Felsőgagy község). A kétkerekű jármű márkája: Csepel Rapid, gyártási száma 133.477. Tulajdonosának foglalkozása fm.napsz. (feltételezem, hogy ez földműves napszámost jelent). Úgy tűnik, a község területén ez volt a kilencedik jogosítvány, amit abban az évben kitöltöttek az elöljáróságon. Csodáljuk meg az azonosító képpel együtt. 

Ha jól meggondolom, nem is volt olyan rég: talán épp akkor mozdulhattam meg anyám méhében...

2. 

Most, hogy végre a piacra került az Ádám Gyulával együtt készített fotóalbumunk, a kiadóval együtt úgy döntöttünk, hogy mindazon élő szerzők, akiktől a könyvben malomra vonatkozó írásokat idéztünk, kapjanak honorárium fejében egy-egy tiszteletpéldányt.  Hogy a kiadó, személyesen Burus Endre igazgató mennyire komolyan vette ígéretét, bizonyítja a tény, hogy december 9-én adtam át az illetők névsorát, s szombaton már megérkezett az első visszajelzés, Nyárádszentmártonból:

"Kedves Cseke Gábor,

   

Tegnap (dec. 12-én) kaptam meg az Önök méltán díjazott könyvét a Pro-Print kiadótól (Ádám Gyula / Cseke Gábor: Székelyföldi vízikerekek nyomában). Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy egy versem része lehet ennek a könyvnek (Elhagyott malmok). Ez az egyetlen versem, amiben apai nagyapám is "bújkál". Nem ismertem én sem, és Apám is alig. A Makfalva és Kibéd közötti vízimalom bérlője volt a múlt század elején. Roskadozó állapotában még láttam (gyermekként). Működött, de már alig ... Nagyapámat a "székely virtus" vitte el.  A "ki bír többet"-fogadás csábító lehetett. Nem tudom, hány zsák gabona súlya alatt roppant meg a gerince. Tény, hogy négy gyermeke maradt apa nélkül. Annakidején a "székely virtus" csak molnár nélkül hagyta a malmot, de a szocializmus víz és gabona nélkül. Nyugodjanak békében a (Küküllő melletti földben nyugvó) cölöpök maradékai!

       

Önök a megmaradtaknak állítanak örök emléket. Láttatják a még láthatókat, emberestől. Könyvükben a malmok lelke él.  

Köszönöm (a fentiek miatt is) ezt a nagyszerű könyvet!

Tisztelettel: Székely-Benczédi Endre

2008 december 13, Nyárádszentmárton"

Álljon akkor itt a Székely-Benczédi Endre verse, ahogy az az albumban megjelent.

Elhagyott malmok

hagyjátok a malmot a faluvégen

átőrölt már mindent amit lehetett

búzát embert szemrefagyott verítéket

rostáján nem akadt fenn határ

kopott a kő megbolondult a rosta

fölötte maradt ami alája hullna

s a molnár pokolra miatta járt

adjátok vissza a földet

adjátok vissza a folyót

adjátok vissza ha lehet

a megszokott gravitációt

és hagyjátok békén a malmokat

ne számláljátok hány gerinc roppant

megrakott zsák alatt

őröltek mindent amit lehetett

búzát embert verítéket

a kerék nem pihent

de ott feküdt már alatta

a molnár mikor elvették

a folyót elvették a földet

s a korpa égre hullt

3. 

November elsejei bejegyzésemben dr. Szőcs András Vácott élő, székelyföldi származású orvos könyvét ismertettem egy vele folytatott internetes "párbeszéd" formájában. A Lármafák öröksége Csíkszentmihály * Őrhelyen a huszonnegyedik órában (Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008) című monográfia várható utóéletéről is szót ejtettünk, s most, hogy eltelt az idő, levélben tudósított könyve anyaországi visszhangjáról:

"Túl vagyok a váci nagy sikerű könyvbemutatón. Mintegy 200-an jelentek meg, nagy volt az érdeklődés, melynek alapját  a 20 perces könyvből kiemelt idézetekre épített fényképes összellítás képezte. A könyvet Dr. Selmeczi Kovács Attila etnográfus a Budapersti Népművészeti Múzeum igazgatóhelyettese méltatta. 

Ezt megelőző napokban a Váci Polgár helyi lapban egész oldalas beszámoló készült a könyvről, a bemutatón Tv riport készült, majd a bemutatót követően a helyi kábel Tv levetítette az említett szöveges képes összeállítást. Végezetül pedig egyben jó és rossz hír is, hogy az összes könyv elkelt és továbbra is van igény.

Örömteljes szakmai hír, hogy  a könyv  felkeltette érdeklődését  Benkő Elek budapesti régésznek, akivel jövő évben fogok találkozni. A Pálos szerzetes rend  könyvet kér dokumentációs könyvtárába. Hasonlóan kapcsolatba kerültem Herein Gyulával, a gyimesi vasúti őrház felújítójával, akivel további együttműködést tervezünk.

Leplezetlenül örvendek a váci sikernek, és egyáltalán a könyv utóéletének, hiszen ezzel megvalósult egyik álmom: hegyek közt megbúvó távoli szülőfalum jó hírének keltésével egyszerre, sikerült  átlépni sokértelemben vett határokon és az együvétartozásra  újra emlékeztetni.

Áldott békés ünnepeket és boldog új évet kívánva, üdvözlettel:   

Szőcs András

2008. december 13."

Amihez hasonlókat én is kívánok mindenkinrek, aki ide benéz.

4.

"Szervusz Gábor!

Verzár Csongor vagyok, ha még emlékszel rám.Véletlenül ma kaptam meg a címedet egyik barátomtól, így bátorkodom felvenni veled a kapcsolatot.

Hallom, hogy Csíkszeredában vagy, ami nekem közel van, hisz én Székelyudvarhelyen élek. Remélem ha sikerül fel is foglak keresni, hiszen olyan régóta nem találkoztunk! 

Most búcsúzom is, kivánok jó éjszakát, és ha véletlenül erre jársz, hívj fel, hogy itt is találkozhassunk!

A régi baráti üdvözletemmel, Csongor.

2008. december 9."

Kis fejtörés után aztán beugrott: hiszen ez a hajdani Folk Group 5 gitárosa! Ifjúmunkás koromban, az Ifjúmunkás Matinék és könnyűzene fesztiválok fellépőiként kerültek közel hozzám testvérével és kollégáival együtt. Ahogy eltávolodott az az idő s megszűnt a fiatalságunk, úgy temetkezett bele ki-ki a maga mesterségébe. Interneten láttam, hogy Csongor, bár még nosztalgiazenél, de tulajdonképpen bio-tevékenységgel foglalkozik. Egyszer talán összefutunk az új esztendőben...