Hídon történt
"Az igazsághoz kevés szó is elég, de egy hazug mesének nagy feneket kell keríteni."
(Angol közmondás)
Mintha csak ma lett volna...
Otthonról kenyérért küldtek. Útban a bolthoz, az egyik Szamos-hídon kellett átkelnem Kolozsváron. Mivel szerettem a korlát fölé hajolva elnézni a tova sodródó, a magasból sekélynek tetsző folyóvizet, alig vártam, hogy a hídhoz érjek.
A boltba friss kenyér érkezett, biztosan dicséret jár érte odahaza. Futva értem a hídra, hogy visszaúton még egy pillantást vethessek a sétatéri színház irányába bukdácsoló habokra.
Mintha belső sugallatra, hirtelen a mélység fölé lógattam a kenyeres neccet. Szinte észrevétlenül csúszott ki a kezemből, akár egy akaratlan sóhajtás, s hangos csobbanással merült el a Szamosban (a halak nagy örömére...).
Tehetetlenül álltam: mihez is kezdhetnék? Legjobb volna haza se térni. Ám ha ezt teszem, biztosan fölkeltem az otthoniak gyanakvását... Üsse kő, hazáig csak kitalálok valami jó kifogást!
- ...biciklivel a járdán száguldott felém egy nagy fiú - újságoltam buzgón, miközben üres kézzel besompolyogtam lakásunk ajtaján. - A kenyeret elejtettem, és akkor a folyóba esett...
Anyám vigasztalni próbált, de apám félretolta az útból.
- Nagy fiú, bicikli... hm... Csak azt tudnám, hogy ugrott át a kenyér a korláton?
- Nem ugrott át! - csattantam fel sértetten. - A kenyér a földre esett. De arra jött egy bácsi is, akinek a lábába ütközve, a háló lepotyyant a hídról... 'gy volt!
- A korlát alatti résen nem férhetett át a kenyér - szögezte le apám, s magam elé képzelve a hidat, nekem is rá kellett jönnöm, hogy igaza van. De azért kitartottam:
- Pontosan nem láttam, mert engem is fellökött az a barom, és mire újra talpon voltam, a kenyér már a vízben ázott...
- Ez így képtelenség - hangzott apám szentenciája, s minél több kérdést intézett hozzám, annál jobban belegabalyodtam hevenyészett beszámolóm részleteibe. Eldöntöttem: legjobb lesz kivallani az igazat nyíltan, őszintén. Ahogy történt. "Hülyéskedtem, nem vigyáztam, ez lett a vége!"
Magam is meglepődtem, milyen egyszerűvé vált minden az igazság elfúló hangú pillanatában. Utána az atyai pofon már úgy csattant el az arcomon, mint egy nagylelkű bocsánat.
Cseke Gábor
Illusztráció: A híd * Berecz Edgár fotója
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése