Festő kerestetik (Timár János)

A minap érdekes újságcikkre bukkantam

a huszadikszazad.hu honlapon.

Száraz, kurtácska, inkább

figyelemfelkeltő szöveg volt

a XX. század első negyedéből datálva,

íme:

Egy fiatal festőművész, akinek nagy sikereket jósolnak

1926 október

Marosvásárhely utcáin télen-nyáron sétálgat egy kalapnélküli fiatalember, akiről mindenki tudja, hogy Timár Jánosnak hivják és nagyon tehetséges festőmüvész. Neve Budapesten sem ismeretlen 1917-ben kiállitása volt a Nemzeti Szalonba. Tanulmányait Strobl mesternél kezdte. Bejárta a külföld nagy városait. Kolozsvárott állami kitüntetésben és ösztöndijban részesült, szovátai kiállitását Mária királyné is megtekintette és több festménye a királyi udvar birtokában van. Kompozicióinak különössége ellenére mindenütt a közvetlen életet, a hus és vér hatását érezzük.

A végtelenül leegyszerüsitett formák jellemzik. Kitünő karakterérzéke van és nemcsak a hasonlatosság elérésére, hanem az egyéniségnek és jellemnek reprodukálására is törekszik. A piktura mellett szobrászmüvészettel is intenziven foglalkozik. Timár János valószinüleg rövid időn belül Budapestre költözik és itt kollektiv kiállitást rendez. Szakemberek, akik látták ujabb munkáit, nagy sikereket jósolnak a fiatal festőmüvésznek.

*

Miután ezt elolvastam, keresni kezdtem számos könyvespolcon vagy az interneten elérhető forrásanyagban a marosvásárhelyi csodagyerek nyomát, de sehol nem bukkantam még utalásra sem. Pedig léteznie kell nyomnak, bizonyítéknak arra nézvést, hogy ez az ember itt élt közöttünk, mellettünk, szüleink mellett, s ha nem is Erdélyben, de Magyarországon, hiszen Budapestre készült költözni - a korabeli újságcikk szerint.

Mivel Marosvásárhelyról származott a tudósítás, megkérdeztem Elekes Ferenc barátomat, hallott-e valamit erről a festőemberről. Jól tudtam, hogy Feri kezén számost ismert és ismeretlen, sokszor már félig elfeledett művész alkotása ment keresztül; immár nem működő régiségboltja sokfelé kacsingatott, hozzá bejöttek az információk, még ha nem is akarta, a régi holmik szívesen tapadnak azokhoz, akik kedvvel és szenvedéllyel dédelgetik a múltat, akárha az öregek fejét simogatnák.

Feri akkor vakart egyet a fején, hümmögött, de nem tudott segíteni. Pár napi hallgatás után aztán, pontosabban 2009. április 20-án az alábbi értesítés érkezett tőle, egy reprodukcióval együtt (1. kép):

"Timár János egy képét sikerült azóta fölfedeznem. Olyan 40x40-es kép, szép, fekete rámában. Sárga színek, hegyoldal, fákkal, jó szemmel megcsinálva. Úgy 400 eurót kérnek érette. Nem vettem meg. Hogy a szerzőjük ki volt, nem tudják. Aláírás jobbra, lent, Timár, l935. Akkor születtem. Ennyi az eredmény...

(A felvételt a mobilommal csináltam, üveg van a kép előtt, ezért csíkos egy helyen a kép.)"

Ezalatt még egy próbát tettem az internettel, s egy szűkítettebb szempontú keresés nyomán végre előugrott a Timár János festő neve, sőt egy portrét is találtam róla (2. kép), amit szerelme, Korb Erzsébet festőnő készített róla a huszas években (Alterego, 1920 körül. Olaj, vászon; 111 x 90,5 cm. Magántulajdon.)

Korb festményén a fényben fürdő hegyek előtt szintén két félalak magasodik, az Alterego azonban nem két személy portrészerű megfestése, erre a cím is utal. A képen egy férfi megkettőzött, több síkon dichotomisztikus alakja jelenik meg. A kompozíció nemcsak az egymással szembeforduló két férfi statikus-dinamikus pózának, illetve a felöltözöttség-ruhátlanságnak az ellentétpárjára épül, a lendületes ívben egymásnak feszülő "ikerfigurák" a racionálisan kontrollált felettes én és az elfojtott ösztön-én feszültségét, konfliktusát személyesítik meg. A zaklatott lélekállapotot a Szőnyiével ellentétes, mozgalmas beállítás és az eltérő karakterű táj is tükrözi: a Kettős arckép párába vesző, szelíd lankái helyett felhők felé törő hegyormok húzódnak a háttérben. A kép modellje egyébként beazonosítható személy, Tímár János festő, Korb akkori szerelme, akinek jellegzetes profilja Aba-Novák Vilmos több rajzán is feltűnik. - olvasható a Szőnyi István és köre c. virtuális kiállítás bemutató anyagában.

Tehát akkor mégis igaz! Timár János - munkáival - valahol itt rejtőzik közöttünk. Vajon egyedüli eset, vagy még akadnak hozzá hasonló, rejtőzködő művészeink, akikről majd csak ezután kell lefújjuk a port?