2009. május 1., péntek

Spanyolviasz helyett (11)


Zene, füldugóval

"Szabad csak az, akiben van erő lemondani összes többi vágyáról, hogy egyetlen egyben testet öltsön."
(Makszim Gorkij)

"Szabadságunk a hasznosság mélységes meggyőződéséből fakad."
(Frédéric Joliot-Curie)


Hányan és hányan ábrándoznak - gyermeki együgyűségükben - a szabadságról úgy, mintha az a teljes gyeplőtlenség, a zabolátlanság állapota lenne, amelyben, miként a hírhedt londoni Hyde Parkban, mindenki azt csinál, amihez éppen kedve szottyan, s ezen nem botránkozik meg senki.

Engem az ilyen szabadság a karmester nélküli zenekari muzsikára emlékeztet, amikor minden egyes zenész más-más partitúrából játszik, és úgy, ahogy neki tetszik, fittyet hányva az elviselhetetlenségig fokozódó kakofóniának, a zűrzavarnak, amit legfeljebb ha füldugóval képes az ember túlélni; ám miféle zene az, amit még az is átall hallani, aki produkálja?!

Az értelmetlen lehetőségek barázdáiba kár az akarat és tehetség magvait elpazarolni. Úgy sem hajt ki belőle semmi, vagy ha olykor mégis, hát szörnyű, torz virágait látva egy percnyi kételyünk sem lehet a termést illetően.

(Megjelent az Előre Vasárnap c. mellékletében, a nyolcvanas évek vége felé)

Keller Emese karikatúrája

Nincsenek megjegyzések: