2009. május 8., péntek

Múltidéző: Amikor Trianon beintett (18)


A huszadik
szazad.hu portál advent első hetében archív közlemé-
nyeiben elért az első világháborút lezáró párizsi békekon-
ferenciához, illetve Trianonhoz. E történelmi pillanat gyökerestől megváltoztatta Magyarország és az elcsatolt területek, köztük Erdély életét. Rovatunk a honlap anyagaiból készült lényegi válogatásban, hétről hétre, lépésről lépésre korabeli lapok alapján igyekszik nyomon követni, mi minden történt velünk Trianon óta. A roma-kérdés akkor is nyomta a társadalom és a sajtó lelkiismeretét...


Grönland
1922 augusztus

Felfedezték Grönland ismeretlen részét. Mióta Kolombusz Kristóf 1412. augusztus 3-án a Santa Maria vitorláson, még két vitorlástól kisérve, nekivágott a nagy Óceánnak és 69 napi viszontagságteljes hányattatás után sikerült Amerikát, illetőleg ennek egy szigetét elérnie, azóta a vakmerő, tudnivágyó férfiak hosszu sora vállalkozott arra, hogy a föld egy-egy ismeretlen részét felfedezze.
És mégis Európán kívül mind a négy világrészen vannak még nagy területek, ahova még felfedező utas nem juthatott el. Ilyen jórészt ismeretlen földrész Grönland is. A történelem ugyan felemlíti, hogy a X. században normannok - ez a germán fajhoz tartozó vitéz és kalandvágyó hajósnép - ismerte Grönlandot, melyet zöldelő pázsitjairól Grönlandnak, azaz zöld országnak nevezett el és tengerpartján gyarmatokat alapított.
Ámde a XV. század óta, mely időtájban Grönland keleti partjait óriási jégtömegek boritották el, mitsem hallottunk erről a hozzáférhetetlen országról. III. Keresztély dán király (1534-1559) volt az első, aki hajókat küldött Grönland felfedezésére, de eredménytelenül; 1789-ben Mackenzie angol felfedező utazó bebizonyította, hogy Grönland nem függ össze az amerikai szárazfölddel. 1847-ben Franklin János angol sarkvidéki utazó 158 főből álló kiséretével együtt odaveszett.
Utána még sokan vállalkoztak e zordon földrész kipuhatolására, de eredménytelenül. Egyes helyein találtak az évezredek multán megkövesedett vagy megszenesedett olyan növényzetet, amely arra vall, hogy Grönlandban az őskorban 30°-nyi melegnek kellett lennie.
Nansen megállapította, hogy a sziget belsejében - már amennyire ugyanis oda behatolhatott - a téli hideg és a nyári meleg közti véglet -40 és +15°, sőt olykor -40 és +30° fokot is leolvasott a hőmérőről, csakhogy a nyár ott nagyon rövid ideig tart és ez az oka annak, hogy Grönland 2 millió négyszög kilométernyi területe mindeddig ismeretlen; még a parjain lakó eszkimók sem képesek a gletserekkel borított belső részekbe behatolni.
Mindezt tudva nagy sikert jelent tehát az a napokban érkezett hír, hogy Laugne Koch dán tudósnak sikerült Grönland északi részét bejárnia, ugy hogy e felfedezés folytán Grönland földrajzi térképe teljes lett. Persze a belsejében még óriási területek vannak, hová ember még nem tette be a lábát.

Cigányok utcája
1922 augusztus

Este félnyolc tájban megelevenedik a kihalt Madách utca. A földbenyomott házak kapuin itt is ott is sötét férfialakok bujnak elő, körülnéznek, várnak. Csaknem mindegyik hegedűt, vagy más zeneszerszámot szorongat a hóna alatt. Egy perc alatt megtelik velük a kis utcácska.
Állnak a kapuk előtt és várnak. Van, amelyik unja az álldogálást, zsebkendőt vesz elő, leteríti a földre, ráül összekuporodva, mint a törökök. De a legtöbbje nem ilyen finnyás, egyszerűen a kövezetre telepszik és nem törődik vele, hogy poros lesz a frissen kefélt frakknadrág. Mert a Madách utca lakóinál kötelező viselet a frakk, meg a szmoking. Ez a frakk ugyan csak a nevében rokon az előkelő angol klubok megszokott eventag dress-ével, de mégis estélyi öltözet, és mint ilyen bizonyos méltóságteljes és komoly külsővel ruházza fel a szegény külvárosi cigányzenészeket, akik itt várakoznak egymásra, hogy együtt menjenek be a városba muzsikálni.
Pontban félnyolckor mindenki a helyén áll, helyesebben üldögél a kapuja előtt. A bandavezetők sorba járnak, vizitálják az embereiket, aztán összeverődnek a megszokott csoportok és egymásután indulnak el a Kálvária-tér, ki meg a Mátyás- tér irányában. És ekkor egyszerre benépesül az utca. Mintha a földből bujtak volna elő, apró kis purdék nyüzsögnek mindenfelé. Nem a játékos, boldog, vidám gyermeksereg ez, komoly a nézésük, mintha már tekintélyes életkor és tapasztalat és csalódottság volna a hátuk mögött. Vajon ki tanítja meg a kis cigánygyerekeket ilyen fájdalmas komolysággal nézni?..
Az ő barna kis kezük is a hegedű nyakát szorongatja, akárcsak az apjuké. Mennek szótlanul az utca közepén, követik a városba vonuló zenészcsoportokat, aztán egymásután rákezdik a nyekergő húrokon:
„Legszebb tánc a shymmi…”
Az apák elégedetten hallgatják az ifjabb nemzedék zenei produkcióit. A menet megy szótlanul tovább, a gyerekek játsszák fáradhatatlanul a divatos nótát, aztán rátérnek a Rezgő nyárfa levelére és már az utca végén járnak, amikor a közismert Salome-ra rázendítenek. Egy öreg cigány ugy hallgatja, mintha hájjal kenegetnék.
Már csak néhány ház a Mátyás-térig. De most mind elhallgat, a Salome kellős közepén, mintha elvágták volna a húrokat. A nagyok is, meg a purdék is lábujjhegyen tipegnek el egy földszintes kis viskó előtt. A nyomorult kis házikó egyik ablakában gyászkeretes pappendekli-tábla fityeg egy zsinegre erősítve. A táblán mindössze ez a felirás:
„Kolompár Mihály, élt 42 évet, kisbőgős”
De az élet hív és a menet megy tovább. Végre elérkeznek a Madách utca végére. A rajkók leeresztik a vonót, megfordulnak és indul kiki hazafelé.
Vége a zenész kíséretnek. Az apákat elnyelte a város.
És ahogy mennek vissza a komoly kis apróságok az elárvult utca során, az egyik észrevétlenül elmarad a csapattól. Nagy ravaszul úgy tesz, mintha a hegedűje húrján igazgatna valamit. Közben óvatosan pislog, elmentek e már a többiek. Aztán amikor látja, hogy biztonságban van, senki nem figyeli, gyorsan besurran Kolompár Mihály kisbőgős elcsendesült kapualján. Az udvaron megáll, nyakába illeszti a hegedűjét és lassan, simogatva ráereszti a vonót. Az ócska négy húr csikorogva siratja. Rácsos kapu, rácsos ablak. Feketekendős, kisírt szemű asszony dugja ki fejét az egyik ajtón, nézi a gyermeket, nem tud szólni, csak hallgatja fel-felcsukló sírással a Kolompár Mihály kisbőgős legkedvesebb nótáját…
A gyerek befejezi. A feketekendős, kisírt szemű asszony odaint neki, hogy jöjjön be, kap egy kis kenyeret, de a gyerek megrázza a fejét, hóna alá csapja a hegedűjét, és ahogy jött, halkan kisurran a kapun.

Illusztráció: A népszinházban versengő czigányzenészek

Nincsenek megjegyzések: