Eső után a világ
"Az őszinteség a nincstelen emberek egyetlen kincse."
(Alexandre Dumas)
"Igazat szólj, s akkor nem kell észben tartanod semmit."
(Mark Twain)
Az igazmondás addig nehéz s gyötrelmes, amíg csak ábrándozik róla az ember, de még nem gyakorolja. Miként az úszás tudománya, amíg nem hullámzik előttünk a víztükör, amit majd széles karcsapásokkal át kell szelnünk. Pedig... egy pillanat az egész, zuhanó testünk kétfelé csapja a csattanó vizet, s attól kezdve mi már az őszinteség habjain hánykolódunk, és meglepődve tapasztalhatjuk, hogy nem is olyan kellemetlen állapot, amiben leledzünk, mintha mindig is nyakig merültünk volna az igazmondás medencéjébe, amely tiszta, akár egy tavaszi reggel, amikor eső mosta le a világot; minden a maga telt, természetes színében ragyog, a fény az fény, az árnyék az árnyék, sehol semmi tekintetet zavaró pára- vagy ködfolt, a lehető legtávolabbra látni... és a biztonságnak az az érzése, ami semmihez se mérhető! Egyszerűen: át kell élni!
(Megjelent az Előre Vasárnap c. mellékletében, a nyolcvanas évek vége felé)
Fotó: Nagy P. Zoltán / Szaltó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése