2009. május 31., vasárnap

Kölcsönsorok 2/1.


Másfél-két éve dédelgetem a gondolatot, hogy ne álljak le a román irodalom tolmácsolá-
sában, már csak azért sem, mert a gyér, de annál tartalmasabb jelzések szerint nem haszontalan ez a munka, még akkor sem, ha pillanatnyilag alig-alig akad olvasója (nem beszélve azokról, akik fizetnek is azért, hogy román írókat fordításban olvashassanak).

Meg aztán magam sem tudtam leállni, s mire észrevettem magam, máris összegyűlt egy sokkal komolyabb anyag, mint amiből a Pont Kiadónál 2004-ben megjelent Kölcsönsorok. 36 modern és kortárs költő versei magyarul c. kötetem építkezett. Igaz, azt bevezette egy közel száz oldalas esszé, Én és a románok címmel, ami önmagában is alkotásként értelmezhető, ez utóbbit viszont interjúk, kritikák, a fordításról szóló elméleti és gyakorlati eszmecserék tarkítják s költői spektruma is sokkal színesebb, jóval maibb a korábbinál.

Ahogy haladok előre az időben, egyre bonyolultabb és szerteágazóbb lesz a könyv struktúrája, a kínálata. Mind több és több költőt, lefordításra érdemes művet találok a különböző kiadványokban, a könyvpiacon, amelyekbe érdemesnek találom belekóstolni.

Ez idő alatt sikerült bő válogatású, külön kötetet fordítani az azóta is nagy nemzetközi népszerűséget szerzett Ioan Es. Pop költészetéből, Dan Culcer verseinek fordításával sikerült betörnöm a budapesti Nagyvilághoz, továbbá a vajdasági Muzslában megjelenő Sikoly című folyóirathoz, bő válogatással sikerült imponálóvá tenni a Mircea Florin Şandru, Kocsis Francisko, Sorin Stoica, Petre Cimpoeşu, Teodor Borz, Octavian Soviany, Claudiu Komartin, Mircea Ivănescu, Daniel Silvian Petre, Alexandru Muşina, Ilinca Bernea, Letiţia Ilea, Andrei Fischof, Ioan Vieru, Ion Mureşan költészetét bemutató válogatásokat, s mivel az év hátralévő részét még a kötet véglegesítésének szántam, minden bizonnyal e kör tovább bővül majd.

A blogon belül a következő hetekben a kötet eddigi anyagából és a folyamatosan készülő újabb fordításokból állírtok majd össze friss olvasnivalót mindazoknak, akiket ez érdekel. Amíg ugyanis könyv formájában viszontláthatom majd az anyagot, nem valószínű, hogy kibírom cérnával. Dabi István barátomhoz hasonlóan - aki úgy magyarázta önzetlen ajándékozó gesztusát a világháló olvasóinak, hogy "szeretném minden fordításomat, írásomat úgy elhelyezni (akár ingyen!), hogy ne kallódjon el, a gyerekek ne dobhassák ki a halálom után. Ezt nevezem én így: VERSENYFUTÁS AZ IDŐVEL..." -, magam sem tartok igényt se fizetségre, se elismerésre. Egyszerű az egész: ha valamit elkezdtünk, akkor a legtisztességesebb dolog azt be is fejezni.

Holnaptól bemutatom az antológia tervezett felépítését, majd nekilátok egy-egy költő bemutatásának.


Nincsenek megjegyzések: