Tizenketten álltak vizsgára május 28-án délelőtt 10 órakor a Hargita Megyei Kulturális Központban, hogy az április elején indított fotóiskola végeztével hivatalos képesítést szerezzenek. Az írásbeli tesztkérdések (öt darab volt belőlük s a fotótörténet néhány főbb mozzanatára irányították a figyelmet) kiosztása után egy órányi írásbeli következett. A dolgozatírókat időnként megszemlélte a vizsgabizottság három tagja: Csíki Zsolt elnök (a Hargita Népe fotóriportere), Balázs Attila (az Udvarhelyi Híradó fotóriportere) és Ádám Gyula (HMKK), bátorítván a drukkosabbakat.
Alulírott mindvégig megmaradt a krónikás szerepében, s mialatt a bizottság egyenként terembe szólította a hallgatókat, hogy megvédjék a vizsgára előkészített portfóliójukat - ebben egyaránt voltak kötelezően elvégzendő fotósleckék és szabadon választott tanulmányok -, rendre elbeszélgettem mindegyikükkel.
Czire Alpár székelykeresztúri tanár jóideje fotózik sikerrel, a HMKK-fotótáborok egyik alaptagja, néhány egyéni és közös lárlattal a háta mögött, tulajdonképpen a képesítés végett iratkozott be a tanfolyamra, de menet közben ráébredt, hogy rengeteg érdekes információt kapott a 4 fiatal előadótól a modellfotózásról és a képfeldolgozásról, de a fotótörténetről is. A kurzus nem rengette meg korábban kialakult önképét, viszont nyitottabbá tette az új tudnivalók befogadására. (Madonnák c. képe itt látható)
Bartha Zsuzsa Sepsiszentgyörgyről járt fel a hétvégeken, ahol szülei vállalkozásában játszik igen hasznos, mindenesi szerepet. Tizenöt éves kora óta kedveli a fotózást, s ehhez kívánt szerezni biztos alapokat. Nagyon drukkol, de ezt úgy lehetett észrevenni rajta, hogy a szokottnál is nyugodtabbnak tűnt. (Tunéziai kávézó c. képe itt látható)
Balázs Ödön a székelyudvarhelyi kultúrközpont fotós referense, magánemberként érdeklődött a fotósuli iránt. Kellemes tapasztalatokkal hagyja itt a tanfolyamot, s a továbbiakban igyekszik a maga munkakörében is hasznosítani az ott tanultakat. Tisztelettel hallgatta a fotótáborokból már jól ismert kollégákat, s több kiállításos fotóművészként sem szégyelt iskolapadba ülni, majd vizsgára készülni. Csak azt sajnálja, hogy hivatali megbizatásai miatt nem mindig lehetett jelen a kurzuson. (Búzaszentelés c. képriportja itt látható)
Péter Boglárka a HMKK munkatársa, szintén magánemberként kívánta valóraváltani régi elképzelését: a gyakorlatban megtapasztalni, mi minden szükséges ahhoz, hogy az ember jó fotót készítsen? A csapatban kezdőnek számított, aki szinte a nulláról indult. Tanárai, akik amúgy jó ismerősei és kollégái, meggyőzték arról, hogy a fotográfia igen bonyolult mesterség, s még bonyolultabb művészet. Úgy látta, hogy az első tanfolyam a lehető legjobb körülmények között zajlott le. (Lantosok c. képe itt látható)
Imets Károly csíkszenttamási származású, 18 éven át dolgozott a balánbányai bányaiparban, elektrotechnikai szaklíceumot végzett, majd sofőrvizsgát is tett. 1979-ben kezdett fotózni a balánbányai klubban, most szerette volna kiegészíteni a jobbára tapasztalati úton szerzett tudását. (Tüntetés c. képe itt látható)
Kuthi Lázár az ACIS Petrol Service Szentegyháza műszaki igazgatója, a több mint száz embernek munkát adó cég második embere. Még a pionírházban kezdett fotózni a szakkörben, természetjárás közben, szenvedélye a természetfotózás. Képfeldolgozás terén kapott jelentékeny segítséget a tanfolyamtól. (Nádas c. képe itt látható)
Szőcs Lehel egy biztonságtechnikai cég alkalmazottja, másfél éve fotózik, rendszeresen igyekszik beleásni magát a szaktudásba. Szórakozásból űzi a fotográfiát, hasznosnak tartja a fotósulit. (Kinga c. képe itt látható)
Kibédi Sándor székelyudvarhelyi, asztalosműhelyben dolgozik. Több mint tíz éve fotózik, Balázs Ödöntől hallott a tanfolyam beindulásáról, s mert a jövőben szeretne esküvői fényképezéssel és természetfotózással komolyabban is foglalkozni, beiratkozott. Utána autodidaktaként folytatja majd a további felkészülést. (Sáfrány c. képe itt látható)
Szabó Attila önkormányzati alkalmazott Csíkszeredában, a Prisma fotóklub elnöke. 1971-ben megkezdett fotóművészi tevékenységét kívánta kiegészíteni fotófeldolgozási és esztétikai, valamint stúdióismeretekkel. Sok ötletet kapott és ösztönzést, hogy olvasással pótolja az elméleti tudásbeli hézagokat. (Műhelyben c. képe itt látható)
Horváth Tas a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes táncosa. Igazából analóg géppel kezdte, s szeretett volna felvételizni a bukaresti művészeti akadémia fotó szakára. A fotó rabja lett, szeretné minden lehetséges úton tökéletesíteni a tudását, s ezért bármilyen áldozatot meghozna. (Kunyhó c. képe itt látható)
Csíki Csaba csíkszentdomokosi, de főállásban a csíkszeredai Soothers fotólaborjában dolgozik, annak beindulása óta. Emellett Domokoson is működtet egy fotó-videó stúdiót. Nagy örömmel dolgozott együtt a kollégákkal, akiket labormunkája révén korábbról is ismert, hiszen sokan járnak hozzájuk kidolgoztatni papírképeiket. (Albert bá c. képe itt látható)
Székely Levente a BRD ügyfélszolgálatánál dolgozik. Hobbiból vásárolt egy komoly, professzionális gépet és sokat olvasott volna utána, hogy miként tudná maximálisan kihasználni. Magától nem talált forrásmunkákat, a tanfolyam most kitágította a horizontját: megtanulta, hol és milyen módszerekkel nézzen utána a szakirodalomnak. (Erdő c. képe itt látható)
Miután a vizsgabiztosok szívélyesen és egyenként elbeszélgettek a hallgatókkal, megvitatták a bemutatott egyéni munkákat és megfogalmazták jövőre szóló, személyre szabott tanácsaikat, majd az adott jegyeket összeadták az írásbeli eredményekkel, kihirdették az eredményeket: mindenki jó és jeles osztályzattal végzett.
A fotósuli a helybeli Korona vendéglő teraszán elköltött közös munkaebéddel tette föl a tanfolyamra a... koronát.
Cseke Gábor
Illusztráció: a fotósuli a csíkszentdomokosi fotótáborban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése