2009. május 30., szombat

Múltidéző: Amikor Trianon beintett (21)


Kertész Manó - Szólás-
mondások.
Nyelvünk művelődés-
történeti emlékei
1922 december

Csodálatos magyar nyelv! Rejtelmes varázs-kert, melyből zengő virágok buja illata árad. Kevés a kertésze, sok a kapása. A tősgyökér-rágók és a zamat-szaglászók szánalmas napszámosai, az ál-magyarok, hemzsegnek benne s kapájuk nyomán fölburjánzik az ölő gaz: az ál-magyarság.
Előtoppan a kertész - Móricz Zsigmond, Ady Endre -, rácsap a rágcsáló és szaglászó hadra, "áldva-átkozva" irtja a gazt és gyűlöletet arat. Hull a kertész vére, termékenyül a talaj és új virulásnak lendül a kert: új csodák teremnek, az ősi magyarság új csodái.
A tehetetlen kapások félretolják a kertészek tudósát is: Kertész Manót. Ennyi istenáldotta magyarságot el nem viselhetnek az ál-magyarok. Ő pedig dolgozik, míg a többiek rontó ordítással akasztják a munkát.
Azok a csodálatos virágok, melyeket a magyar nép termékeny agya évszázadokon át termett, Kertész Manó könyvében bódító csokorrá fonódnak. Leteszem a könyvet és fölujjongok: mily gyönyörűség magyarul beszélni! Mily gyönyörűség tudni a hungarizmusok páratlan emberi mélységét, tudni, hogy nincs még egy nyelv, amelynek mindennapi fordulatai ily mélyen örökítenék meg a legősibb emberi megnyilatkozásokat és természeti tüneményeket.
A polihisztor szédítő tudásával kutatja föl Kertész Manó a magyar mondások eredetét. És azonkívül, hogy megtudjuk könyvéből a lépten-nyomon használt, dugába dől-féle kifejezések soha nem sejtett eredetét, magunk is a polihisztor tudásának örömét élvezzük. Ismereteink oly mértékben növekednek, mintha éveken át különböző mesterségekben inaskodtunk volna.
És épp azokat a dolgokat ismerjük meg e könyvből, amelyekre folyton hivatkozunk s amelyekről semmit sem tudunk. És mi művelt embereknek nevezzük magunkat! Ki tudja például közülünk, hogy mire céloz, amikor azt mondja: körmömre égett a dolog?!
Kertész Manó tudja. Ő tudja, hogy a középkorban, a hajnali misén, a barát úgy olvasta a kiszabott imádságot, hogy körmére apró viaszgyertyát ragasztott. Sietnie kellett az olvasással, nehogy a körmére égjen a gyertya. - És én azt hittem, hogy jó magyar és jó keresztény vagyok. Most már nem hiszem. Sok még a tanulnivalóm.
Kertész Manó stílusában megvan a dunántúli magyarság minden nemes egyszerűsége és kőbe véshető tömörsége. Így csak az írhat, aki nem Pesten tanult magyarul, akinek magyarsága oly mélyen gyökerezik, mint a magyar paraszté: a magyar lélekben.
Lehel István


Budapesten elfogták az aradi bankrablókat
Menekülés közben milliós betöréseket követtek el.
1922 december

Annak idején nagy feltünést keltett egy Aradon fényes nappal elkövetett bankrablás, amelyet a vakmerő tettesek amerikai stilusban követtek el. Egy délelőtt Aradon a Komlós Testvérek-féle bankház előtt egy auto állott meg, amelyből öt jól öltözött férfi szállott ki.
Az öt férfi bement a bankba és a egyik az igazgató után érdeklődött. Addig ketten a bank ajtajában helyezkedtek el, majd hirtelen mind az öt egyén revolvert rántott elő és a megrémült banktisztviselőkre céloztak.
- Aki megmozdul, a halál fia! - kiáltották a hivatalnokokra, akik fölemelt kezekkel adták meg magukat, minthogy gondolni sem lehetett arra, hogy a revolveres banditáknak ellent tudjanak állani.
A betörők ezután nekiestek a páncélszekrénynek, amelyet teljesen kifosztottak. A páncélszekrényből elvittek 600.000 leit és több millió korona értékű idegen valutát. A támadók egyikénél kézikoffer volt, amelyben a rablott értékeket sietve elhelyezték. Aztán hirtelen kiugrottak az ajtón, beültek az autóba, amely sebes iramban elszáguldott velük.
A román hatóságok erélyes nyomozást indítottak a vakmerő tettesek után, akik ellen köröző-levelet adtak ki. Az aradi rendőrség értesítése nyomán a budapesti főkapitányság is nyomozott a bankrablók után és az egyiket Lunczer Béla rovott multu egyén, hires kasszafuró személyében sikerült Budapesten elfognia.
Lunczer elfogatása alkalmával tizenhat kasszafurást ismert be és több belvárosi üzletben követett el kasszafurásos betörést. Vallomásai során elmondotta, hogy része volt az aradi bankrablásban is, amelyet négy társával követett el.
Ugyanekkor megnevezte a társait is Menyhárt Gyula, Tállai Gergely, Bodnár Lajos és Gallovics Miklós személyében. Ezeket azonban a rendőrség nem tudta felkutatni a legszorgosabb vizsgálat dacára.
Ez év március havában Lunczer társai visszamentek Aradra. Ott felismerték és elfogták őket. A biróság sulyos büntetést mért ki a vakmerő bankrablókra, akik közül Menyhártot, Tállait és Bodnárt 12 évi, Gallovicsot pedig 4 évi fegyházra ítélte.
Az elítéltek közül Menyhárt és Tállai megszöktek a fegyházból és állítólag Budapestre menekültek. A budapesti rendőrség ismét nyomozásba kezdett, még pedig sikerrel.
A két szökött rabot vasárnap éjszaka a detektivek fölismerték és nyomban előállították őket a főkapitányságra. Menyhárt és Tállai részletesen elmondották a szökésük körülményeit és bevallották, hogy Budapesten való tartózkodásuk alatt számos kasszafurást követtek el.
Kihallgatásuk után mindkettőjüket ismét letartóztatták és ma délelőtt átkisérték őket az ügyészség fogházába, ahol további sorsuk felett dönteni fognak.


Kolduskongresszus Varsóban
1923 február

A lengyel lapok szerint az elmult héten Varsóban kongresszust tartottak a hivatásos koldusok. A koldusok egyesületet akartak alakítani a rendes jóváhagyott alapszabályokkal. A varsói koldusoknak főleg az ellen volt kifogásuk, hogy a várost idegen illetőségű koldusok is látogatják. Ezenkívül kimondották, hogy csak 20 lengyel márkát fogadnak el alamizsnaként, ennél kisebb összeget azonban nem.


Illusztráció: féllábú koldus, munka közben

2 megjegyzés:

kövi sára írta...

Nagyon jót mulattam a Kolduskogresszus-híren! Kétszer is elolvastam, de még mindig kételkedem :)

világosító írta...

Na ja, hát a kamu intézménye már akkor is létezett. Valamit kellett írni a b. olvasónak is, és ez olyan jól hangzott!