A magyar tudományosság - az Akadémia - részéről dr. Harsányi Lászlónak jutott az a megtiszteltetés (kellemetlen feladat? - sose tudjuk már meg, a professzor ennek titkát örökre magával vitte halálával...), hogy egy megbízott, szakértői Petőfi Bizottság élén a szovjet tudományos élet képviselőivel közösen, illetve a Megamorv Petőfi Bizottság expedíciós résztvevőivel megvizsgálják az 1989-i barguzini lelet valós tudományos értékét.
Utólagos meggyőződésem, visszapillantva azoknak az időknek a bonyolult feszültséghálójára, csöppet sem lehetett hálás feladat igazságot tenni ebben az ügyben még egy olyan szakembernek sem, mint dr. Harsányi, aki akkoriban a Pécsi Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetének vezetője volt. Szakmai hátterének jellemzésére szolgáljon az a tény, hogy ugyancsak ő irányította az 1956-os mártírok földi maradványainak azonosítását.
A barguzini expedíció résztvevői érthetően, nagy reményeket fűztek e tudományos "szembesítéshez", amelyre végül 1990 januárjában került sor. A számukra kiábrándító eredmény ismeretes, hivatalos változata alább olvasható - a Magyar Tudomány 1990/9. száma alapján:
A Természettudományi Szakértő Bizottság összefoglaló jelentése
Az MTA Elnöksége 1989. november 6-án kelt 44/1989. sz. határozatával szakértő bizottságot küldött ki a Barguzinban 1989. július 17-én feltárt- és Petőfi Sándornak vélelmezett csontvázlelet igazságügyi orvosszakértői és antropológiai vizsgálatára. A bizottság négy tagja 1990. január 6-án a „MEGAMORV Petőfi Bizottság" (Morvai-féle magánbizottság) társaságában Ulan-Udéban megszemlélte a leletet.
Január 8-án MTA és SZUTA igazságügyi orvosszakértőkből, antropológusokból, régészekből, helytörténészekből, levéltárosokból V. P. Alekszejev akadémikus és prof. dr. Harsányi László elnökletével vegyesbizottság alakult, amely január 11-ig tartó vizsgálattal egybekötött ülést tartott Moszkvában. Mindezen jelen voltak a „MEGAMORV Petőfi Bizottság" tagjai is. Az ülésről és az eseményekről videó- és magnetofon felvételek készültek.
Az együttes üléseken a Magyar —Szovjet Vegyesbizottság megvitatta a leletre vonatkozó eddigi és újonnan benyújtott dokumentumokat és a szovjet fél részéről előterjesztett történettudományi adatokat.
Alulírottak csak a csontvázlelet feltárásával és a vizsgálatával kapcsolatos munkálatokban lehetnek illetékesek. A benyújtott előzetes összefoglaló véleményünk, az igazságügyi orvosszakértői gyakorlatban, az antropológiai eljárások körében nemzetközileg elfogadott normák alapján, párhuzamos vizsgálatokon és az összehasonlító anatómiai szabályok alkalmazásán alapul.
1. Jelenleg sem ismeretes egyetlen hiteles dokumentum arra a feltevésre, hogy Petőfi Sándor 1856-ban Szibériában halt meg és Barguzinban temették el. Ilyet a „MEGAMORV Petőfi Bizottság" sem mutatott fel. Az ásatási helyet egy jelenkori szemtanú segítségével jelölték ki. A föltárt 7. sz. csontvázat a „MEGAMORV Petőfi Bizottság" Petőfi Sándor földi maradványainak nyilvánította.
Az azonosság ellen szól: a feltárt 27 sír közül csak a 7. és a 28. csontváz egy sírgödörbe való kettős temetésének ténye; a többi feltárt sír koporsó típusainak időrendjéből következő ellentmondások.
A feltárások dokumentációja (anyagbiztosítása) nem volt kielégítő; a feltárt fejbőr és hajmaradványok sorsa bizonytalan, elpusztult egy tárgyi lelet és apró, textilnek vélt maradványok vizsgálata elmaradt.
2. Az 1989 júliusában feltárt 7. sz. csontváz részeit szakszerűtlenül — párazáróan
— csomagolták, ennélfogva az állaguk jelentősebben romlott. Ennek ellenére a lelet vizsgálatra alkalmas.
3. A feltárás helyéről csupán ezt az egyetlen csontvázleletet emelték ki. A kiásott számos csontváz egyikéből sem biztosítottak kontroll vizsgálatok céljára mintát, így összehasonlító vizsgálatokra nincs mód. A laboratóriumi leletek értékelhetősége ebből eredően korlátozott.
4. A magunkkal hozott csontmintákból az eltemetés idejének vélelméhez szolgál, hogy:
— a szöveti szétesés jelei fénymikroszkóposan nem láthatók;
— felszíni korhadás által előidézett repedések mutathatók ki mind fénymikroszkóposan, mind pásztázó elektronmikroszkópos eljárással;
— a tömött, száraz csontanyag össznitrogéntartalma 4,3 g%;
— a tömött, száraz csontanyag éterrel kivonható összzsírtartalma 300 mg%;
— a középerős, kékes, elmosódó, halvány foltokkal mutatkozó UV fluorescentia,
— a tömött csont Nílus-kékkel való gyengén festődése;
— az emberi fehérjék kimutatását célzó Uhlenhuth- és Ouehterlony-próba negatív volta. Mindezek azt a következtetést engedik meg, hogy a csontvázlelet — hazai kontrollanyaghoz viszonyítva — 40 évnél biztosan régebbi eredetű, de 100 évnél nem régebben eltemetett.
5. A nemre és biológiai korra utaló sajátosságok:
— A csontvázon összesen 59 metrikus és 23 morfológiai jelleget, ebből a koponyán 13 metrikus és 14 morfológiai jelleget vizsgáltunk. Ezekből 45 nőies, 22 indifferens és 15 férfias. A csontváz összes megfigyelt jellege alapján a szexualizáltsági jelző: —0,71, azaz határozottan nő.
— A csigolyatestben a citrát-tartalom 0,92 g súly %, amely (Barguzinból származó kontrollanyag nélkül) a felnőtt életkorú recens csontban a női nemnek megfelelő.
— A csontvázlelet biológiai életkorára (a röntgenfelvételek hiányában) jelenleg csupán annyi állítható, hogy 23 — 25 évnél idősebb, de fiatal életkorú felnőtt leletről van szó.
6. Az agy- és arckoponyán mutatkozó kóros elváltozások részletesebb vizsgálata indokolt. A csontváz koponyán kívüli részein makromorfológiailag bizonyíthatóan érdemleges kóros elváltozás nem volt található.
Összefoglalva, az eddigi vizsgálatok eredménye alapján állítható: a lelet származási — eltemetési ideje, továbbá a csontváz női neme ellene szól, hogy a barguzini 7. sz. csontváz azonosítható volna Petőfi Sándor holttestének maradványával.
Javasoljuk a megkezdett vizsgálatok továbbfolytatását, és ennek keretében a Moszkvában elhatározott és tervbe vett összes vizsgálatok befejezését, valamint a magyar és szovjet Akadémia bizottságai véleményének összegzését.
Megjegyezzük, hogy vizsgálatainkban az alulírottakon kívül az Akadémia Elnöksége által elfogadott konzultánsok köréből többen részt vettek.
Pécs, 1990. március 27.
Az eljáró bizottság nevében*
Dr. Harsányi László egyetemi tanár
* Az eljáró bizottság tagjai voltak: Farkas Gyula egyetemi tanár, Szabó Árpád főigazgató, Dezső Gyula antropológus, Kovács László régész
*
A fenti dokumentum nemhogy lezárta, hanem újabb ellenvetésekre sarkallta a barguzini leletben Petőfi-ereklyét látó expedíciós bizottságot, hiszen a szövegből is az derül ki, hogy a vegyesbizottság igazából csak félmunkát végzett, a sietség miatt végre nem hajtott vizsgálatokat átultalták a bizonytalan jövő időbe. A nyitva maradt kérdésekkel 1991-ben az expedíción részt vevő újságíró, Borzák Tibor próbálta meg szembesíteni dr. Harsányi Lászlót, s magnóra vett beszélgetésük négy részben látott napvilágot a Reggeli, majd az Esti Kurír 1991. március 13-i és 14-i számaiban. Ebből többek között kiderült, hogy a barguzini sírban talált lelet meghatározásához szükséges kontrollminták azért maradtak el – bár az MTA-bizottság többször hangsúlyozta fontosságukat, mert 1. januárban, amikor a bizottság kiutazott, a fagyos szibériai talajban még nem lehetett ásni; 2. májusban ideális lett volna a mintavétel, s azzal összekapcsolni a tárgyalásokat, de a Megamorv siettette a szembesítést; 3. nyáron meg már azért nem hozták be a vizsgálati anyagokat, mert a holttest nemére, az eltemetés idejére kijött eredmények - vagyis, hogy a lelet nem a Petőfié - szükségtelenné tették azt.
A továbbiakban az is kiderült, hogy az MTA-PB úgy látja, a barguzini ásatás törvényelen volt, mert csak azt kérték a szovjet akadémiától, legyenek jelen az ásatáson, nem pedig azt, hogy engedélyezzék az ásatást!
Dr. Harsányi különben is, több ízben hangoztatta a beszélgetés során, hogy minden további kétkedő kérdést és pénzkidobással járó vizsgálatot fölöslegessé tesz az a tény, hogy női leletről van szó. A női lelet mint "varázsszó" és makacs refrén, többször is visszatér a párbeszédben, és útját állja bármely tisztázásnak. Harsányi professzor a szakmaiság szemszögéből joggal bírálta a barguzini antropológusok rögtönzött munkamódszereit, amelyek nyomán oly hamar kimondták a szentenciát, még mielőtt biztos levéltári dokumentáció állt volna rendelkezésükre. Különben is, a Barguzinban dolgozó amerikai antropológusok egy pillanatra se állították, hogy Petőfié a lelet, hanem csak azt, hogy ez nem kizárható s további vizsgálatok fontosságát hangsúlyozták.
A vita tehát az MTA részéről lezárult azzal, hogy a lelet nőé, a kérdésben pedig tanulmánykötet mond árnyalt tudományos szentenciát. Az akadémiai vizsgálóbizottság könyve, a Nem Petőfi! 1992-ben jelent meg, amelyben Harsányi László A barguzini 7. sz. csontvázlelet korának, származási idejének becslése című tanulmányával van jelen.
Kovács László régész, a könyv szerkesztője úgy látja, hogy a Magyar Tudományos Akadémia annak ellenére, hogy nem igazolta be a barguzini expedíciós csoport elvárásait, nagyvonalú gesztust tett akkor, amikor Harsányi professzor halálával nem oszlatta fel az MTI Petőfi Bizottságát, hanem "Bökönyi Sándor akadémikus vezetésével felállította az MTA–(2.) P B-át, s az ő elhunyta után Hanák Péter akadémikus elnökségével az MTA–(3.) PB-át, amelynek kizárólagos feladata az volt, hogy az MPB által pótlólag megszerezhető dokumentumokat minősítse. Erre összesen egyetlen kísérlet történt, s a még 1991-ben Szibériából hozott új bizonyítékokat Hermann Róbert hadtörténész-kandidátus részesítette megsemmisítő bírálatban."
A Magyar Tudományos Akadémia azóta is tartja magát ahhoz, hogy a történeti források hiányában a barguzini elmélet egyszerűen: zsákutca. Emiatt aztán kész megfeledkezni az első állásfoglalás végső kitételéről, mely kimondja: "Javasoljuk a megkezdett vizsgálatok továbbfolytatását, és ennek keretében a Moszkvában elhatározott és tervbe vett összes vizsgálatok befejezését." Ezekre tudtommal mindmáig nem került sor...
Illusztráció: Az 1990. januári moszkvai vizsgálat orosz elnöke: V. P. Alekszejev (balra), és a magyar elnök, dr. Harsányi László (jobbra) * Forrás: Kiszely István: Mégis Petőfi? 1993.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése