2009. március 28., szombat

Múltidéző: Amikor Trianon beintett (12)


A huszadik
szazad.hu portál advent első hetében archív közlemé-
nyeiben elért az első világháborút lezáró párizsi béke-
konferenciához, illetve Trianonhoz. E történelmi pillanat gyökerestől megváltoztatta Magyarország és az elcsatolt területek, köztük Erdély életét. Rovatunk a honlap anyagaiból készült lényegi válogatásban, hétről hétre, lépésről lépésre korabeli lapok alapján igyekszik nyomon követni, mi minden történt velünk Trianon óta. Egyre jobban elterjedt szólammá válik Csonka-Magyarországot emlegetni...


Elhalasztják a gyulafehérvári koronázást
1921 augusztus

Békéscsaba, jul. 31. * A román sajtó érthető izgalommal tárgyalja a gyulafehérvári koronázással kapcsolatos előkészületi munkálatok végrehajtására tett intézkedéseket. A közvélemény nyomott hangulatából a román hivatalos körök arra következtetnek, hogy a rendelkező ünnepségek valami „non putarem” miatt zátonyra kerülhetnek és azokat el kell halasztania.
A halasztás gondolata mind nagyobb és nagyobb tért hódit s annak nyomán a közvélemény izgalma folyton fokozódik. Az eddig eltitkolt vagy mesterségesen elfojtott érzelmek most elementáris erővel utat törnek maguknak és a vezérpolitikusok is nyiltan bevallják, hogy a koronázás határidejének a meghatározása elhamarkodott lépés volt.
Ahhoz a monumentális templom felépítéséhez, melyet a nagyszabásu koronázás és hódítás emlékére Gyulafehérvárt az őszre a románok építeni akarnak, nem elég a rendelkezésre álló idő. Azért hangosan követelik, hogy a koronázást halasszák el 1922. évi május 10-ikére.
A gyulafehérvári magyar templomot Szent István 1003-ban kezdte építeni. Egy ilyen monumentális templom mellé nem lehet és nem szabad egy fehérre meszelt fenyőfagerendákból gipszből,vásznakból és papírmaséból készült templomot építeni...

A trianoni béke - és a magyar kisipar
A megszállt területek iparosságához
1921 augusztus

1921. július 26-án a párisi külügyminisztérium óratermében megtörtént a trianoni béke becikkelyezéséről szóló jegyzőkönyvek kicserélése és ezzel megszűnt végérvényesen a háború az ántántállamok és Magyarország között. Bilincsbeveretésünk és megcsonkításunk szomorú és egyelőre megváltozhatatlan ténye „jogszerű”-vé lett. A humanitásnak, az önrendelkezési jognak, a politikai előrelátásnak és az igazi béke művének kicsúfolása és arculcsapása ez a most érvénybelépett szerződés, amely három millió testvérünket idegen iga alá hajt és Magyarországnak több mint a felét a hű csatlósok prédájául dobja...
Elvégeztetett és most egy a cél: a szivünkbe rajzolt ideálért éjt-napot egybevetve dolgozni. Csak történelmi tényt szögezünk le azzal, ha megállapítjuk, hogy a magyar iparosság a nemzeti küzdelmekből és a nemzeti újjászületés munkájából mindig kivette a maga részét. A városokban az iparosok mindig a függetlenség, a becsületes hazaszeretet és józan szorgalom képviselői voltak.
Ma a megszállt területen minden egyes iparos, aki a szövetkezeti együttműködésben összenőtt a fővárosi központtal és megtanulta értékelni az összetartás és egymástsegítés legyőzhetetlenségét, a magyar ügy egy-egy őrszeme, akire számítunk küzdelmünkben.
A magyar iparosság életrevalósága és kulturfölénye különösen Erdélyben és a Délvidéken elvitathatatlan és a szövetkezés ereje vasnál erősebben fogja őket egybekovácsolni egymáshoz és a magyar szövetkezeti testvérekhez. Idebent és túlnan a csonka határokon egyek leszünk a munkában és a hazaszeretetben. Dolgozni fogunk, mert élni akarunk! Jól tudjuk, hogy ehhez munkaalkalom, anyag és sok minden egyéb szükséges.
Központunk kötelessége ezt részben biztosítani s csonka országunk kisiparosai érdekében minden küzdelemre és odaadásra készek is vagyunk. Elszakított testvéreinkkel szemben pedig kötelességünknek tartjuk - amint a viszonyok megengedik - az érintkezést felvenni és érdekükben a szövetkezeteknek a békével egyre jobban megszilárduló világhatalma segítségével síkraszállni.
A határok megnyitása és a forgalom felszabadulása után újra fel fogjuk venni a közös munka folytonosságát és a szövetkezeti kis- és középipari termelőmunka örökös tiltakozás lesz a magyar kultura és élniakarás elnyomása ellen...

A megcsonkított Magyarország
1921 augusztus

Meglehetős sűrűn halljuk mostanában az ilyen mondatokat: csonka Magyarország, a megcsonkított Magyarország. Valószínű, hogy akik a szájukon e mondatokat kiejtik, nem nézték végig a fogalmat egészen a fenekéig. Mint ahogy mondani szokták, ez a csillag 325 fényévnyi távolságra van tőlünk és azután nyugodtan szippantanak egyet a cigarettán, anélkül, hogy csak meg is kísérelnék elméjüket, ha nem is egy fényéven, de legalább egy fényórán végigfuttatni - ilyen módon jutott lassanként a csonka Magyarország a fényév szürke klímájáig.
Buday László ebben a könyvében megfogta a csonka Magyarország fogalmát és körülbelül húsz nyomtatott ív segítségével élő tartalommal töltötte meg. Úgy tett, mint a gazda, akinek portáján a vörös kakas kukorékolt, amikor a pernyék elhamvadtak, szétnéz minden zugban és könnybelábadt szemmel állapítja meg, mit emésztett el a tűz és mi maradt meg. Nincs az ország életének olyan mozzanata, ahova pillantását le nem eresztette volna.
Népesség, anyanyelv, egészségügy, felekezet, birtok, termelés, állattenyésztés, bánya, ipar, vízierő, erdő, iskola, egyház, vasút, bank, szövetkezet, tisztviselő - semmi sem kerülte el a figyelmét. Mindegyikhez közel ment és a statisztika súlyaival és mérőszalagjaival lemérte - ennyink volt a tűzvész előtt, ebből ennyit vittek el a csehek, ennyit a románok, ennyit a szerbek, ennyit az osztrákok (ezek még csak készülődnek rá!) és - ennyi maradt meg nekünk.
Ezek a számoszlopok minduntalan elénkbe perdülnek - valahányszor az állami élet egy-egy megnyilvánulásának a pontos körülírásáról van szó - és lassanként elénkbe tárják a csonka Magyarország véresre mart képét. Lassanként világosság gyúl agyunkban, mennyi is hát az a fényév, mit jelent az, csonka Magyarország? Mennyi fát, gépet, könyvet, sürgönydrótot, téglát, házat, rétet, szőlőt és mennyit mindabból, ami a kultúrélet végigéléséhez szükséges!
Mások is megpróbálkoztak ezzel a munkával, de azt gondolom, egyiknek sem sikerült olyan tökéletesen, mint Buday Lászlónak. Az ő ujjai között a számsorok elveszítik laktanyai merevségüket és inkább lámpásokra emlékeztetnek, amelyek egy-egy homályos szögletet fénnyel öntöznek meg...
Ha Buday László "megcsonkított Magyarországa" kézről-kézre fog járni, bizonyosra lehet venni, hogy a csonka Magyarország szólam mihamar kipusztul...

Zsadányi Henrik

Forrás: www.huszadikszazad.hu

Illusztráció: Templomdísz a gyulafehérvári koronázási templomból * Fotó: Csomafáy Ferenc

Nincsenek megjegyzések: