Pár évvel ezelőtt egy színes füzetet tartalmazó borítékot gyömöszöltek be a postaládámba: bukaresti barátomtól, Nagy E. Józseftől jött a küldemény.
Jóska amúgy egyetemi oktató, de én mindenek előtt kultúra iránt érdeklődő, az eszperantó nyelv ügyében tevékenyen fellépő emberként ismertem meg, akinek igen jó rálátása van az egész közéletre. Tartalmas, karakán vitacikkeit az ezredforduló éveiben olvashattuk a Romániai Magyar Szóban.
Gondosan kisimítottam a könyvön található, kényszerű gyűrődéseket, és olvasni kezdtem. Kétnyelvű füzet volt: Magyari Lajos Csoma Sándor naplója c. poémája, a páros oldalakon magyar, a páratlanokon pedig eszperantó nyelven.
La taglibro de Csoma Sándor. Így hangzik a cím, eszperantóul. Elhungarigis Jozefo E. Nagy. Vagyis, "magyarról fordította..."
Tudom: évtizedek óta hódol e szenvedélyének Nagy Jóska: a magyar és a román irodalom jeles darabjait "szórni" a világban. Járt a kezemben már olyan, eszperantóul megjelentyetett Eminescu-kötet, amelynek fordítói közt Jozefo E. Nagy-ot is ott találjuk. Ugyanakkor az eszperantóul író alkotók ihletett magyar tolmácsolója, munkái legjavából jókora csokrot találhatunk a MEK (a Magyar Elektronikus Könyvtár) legolvasottabb könyvei között.
Az se mellékes szempont, hogy az antológia darabjainak jó része a Romániai Magyar Szó Szabad szombat, majd Színkép mellékleteiben jelentek meg, mintegy jelezvén, hogy egyetértünk a világegyetértés nyelvén született irodalom megismerésének fontosságával. Emlékszem, mily döbbenetes hatást váltott ki olvasóinkból az a vers (szerzője Lodewijk Cornelis Deij), amit az első oldalon közöltünk az auschwitzi tábor felszabadulására való emlékezés napján 1995. januárjában.
A ZSIDÓHOZ, AKI ELMENT
Egy kézfogás, búcsú, a bőröndre a zár ...
Egyetlen zokszót sem ejtve ment el ... Ma már
megértem: hisz nem tudta hinni,
hogy keresztény létemre hagyom őt vinni.
Félrehajtott fejjel bőröndjét cipelte
Az auschwitzi úton s a láger elnyelte.
Egyetlen zokszót sem ... Hisz nem tudta hinni,
hogy keresztény létemre hagytam őt vinni.
Felnőnek fiaink, a múltról beszélnek,
az övé majd kérdi okát a rémségnek.
Az enyém, áll némán ... és nem fogja hinni,
hogy keresztény létemre hagytam őt vinni.
Hát sajnáltuk, persze, segélyt is gyűjtöttünk,
néhány gyermeket a vész elől rejtettünk,
de Auschwitz volt! És bármily szörnyű hinni,
te is, én is - igen, mi - hagytuk őt vinni.
Eszperantóból fordította Nagy E. József
Akkor éreztem úgy, hogy igazságtalan dolog elhallgatni, milyen sokszínű irodalom él és erősödik a nemzetközi egymásratalálás mesterséges nyelvén. Ami csak azért nem vált még mindig általános használatúvá a világ népei között, mert a nemzeti kizárólagosság jól-rosszul, de kitartóan működik sorainkban.
A Magyari-poéma előszavát különben Markó Béla, az erdélyi poéta jegyezte:
"Nem tudom, hány napig, hány hétig, vagy hány hónapig volt Nagy E. József Indiája ez a műfordítói munka. De annyi biztos, hogy ugyanaz a romantikus láz kellett hozzá, mint elindulni napkelet felé. Az anyanyelv szeretetéről beszélni egy olyan nyelven, amely senkinek sem az anyanyelve, éppen ezért lehet az igazi romantikának - vagyis a lehetetlen megkísértésének - a leghitelesebb kifejezője. Kőrösi Csoma Sándor egy varázslatos álomban élte le az életét, és ennek a varázslatos álomnak a nyelve talán maga az eszperantó. Öröm manapság álmodni tudó emberekkel találkozni, és Nagy E. József kétségtelenül közéjük tartozik, mint Kőrösi Csoma Sándor tisztelője, mint az eszperantó híve, és mint a poézis szerelmese egyaránt."
A Rotterdamban 2004-ben nyomtatott füzet az eszperantó szerelmeseit keresi meg. Akik így, ezúttal Csoma Sándorra is ráhangolódnak.
Az ilyen sorokra például:
Akinek semmije nincs, / Nur kiu havas nenion,
mindent csak az akarhat, / cion deziri povas;
mert nem lehet: hát álommal beéri, / car neeble: do pri revo kontentas,
de azt legalább / sed tion almenau
kíméletlenül tudja kérni... / por si senindulge pretendas...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése