Kardos Lajos a barguzini expedíció idején még csak felelős, ám inkább a kommunikáció biztosítására összpontosító szakembere volt a Szibériába utazó "Petőfi-kutatóknak". Civilben az akkori Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium hírközlési főosztályának volt a munkatársa, maga is szenvedélyes rádiós, zokszó nélkül cipelte magával mindenhova japán gyártmányú, rövidhullámú adóvevőjét, egyéb járulékos felszerelésével egyetemben. Az expedíció tagjai utólag bevallották: meg se tudtak volna lenni Kardos Lajos nélkül! Hiszen Barguzin annyira távol van a világra kapcsolt telefonos civilizációtól, hogy Magyarországgal például csak rádiótelefonon tudtak értekezni.
(Borzák Tibor úgy emlékezik, hogy rendszerint csak a reggeli vagy a déli órákban sikerült kapcsolatot létesíteni a székesfehérvári posta rádióállomásának amatőr klubjával, ám a "beszélgetés" sokszor volt eléggé egyoldalú: a Barguzinban lévők jól hallották az otthoni beszédet, az otthoniakhoz viszont sokszor alig jutottak el szakadozott hangfoszlányok.)
Kardos Lajos volt ennek az életfontosságú műveletnek a mindenese. Az expedíciósok hajnalonként szívesen húzódtak be Kardos szobájába, a hazai hangokra fülelni...
Később, 1991-ben, amikor a barguzini lelet fölött összecsaptak a pro és kontra érvek, s a közvélemény már a Magyar Tudományos Akadémia álláspontjával is megismerkedhetett, Kardos Lajos jó összegző érzékkel megáldva foglalta össze az expedíció és a körülötte kavart vihar lényegét. A Szélrózsa c. kiadványban közölt két oldalas szintézisra (Mozaikok a szibériai Petőfi-kutatásból / Barguzintól Amerikáig) maga Kiszely István hívta fel a figyelmemet. Most elsősorban azért folyamodok e szöveghez, mert igen tömören összefoglalja mindazt, ami Barguzin után az első években történt.
"...Az MTA is végzett azonosítási vizsgálatokat 1990. január 5-10. között Moszkvában. Előzetesen sajtóban közölt vizsgálati programjukból 10%-ot végre is hajtottak, majd 1990 áprilisában jelentést tettek az MTA elnöksége részére. Állásfoglalásukat a Magyar Tudomány 1990/9. számában tették közzé. A moszkvai azonosításon már elmondott ellenvéleményünket mi is szerettük volna nyilvánosságra hozni, de a Magyar Tudomány szerkesztősége csak 5 hónappal később akarta közölni. Ezért a Pesti Hírlap 1990. december 14-i számában válaszoltunk az MTA megállapításaira... Három jellemző megállapítást szeretnék kiemelni a jelentésből: 1. A leletet 40 évnél régebben, de 100 évnél nem régebben temették el. 2. A lelet neme: nő. 3. A barguzini emlékhelyet meg kell szüntetni. Mivel az USA-ban és Svájcban időközben elvégzett vizsgálatok eredményei megerősítették bizottságunk állításait, nyilvános vitát javasoltunk a két bizottság véleményeltérésének tisztázására, de ettől az MTA csoportja sajtóközleményében elzárkózott... Időközben új bizottságot hozott létre a Magyar Tudományos Akadémia. Bizottságuk azzal kezdte munkáját, hogy nyilatkozatban gyanúsításokkal és sértésekkel illetett minket. Ezt természetesen minden főbb napilap teljes terjedelemben közölte. Válaszunkat - megint csak természetesen -, egyetlen napilap rövid kivonatban adta közre. Ennek alapján úgy néz ki, nem változik semmi.
A lelet azonban Amerikában van, biztonságban..."
Ez volt 1991-ben. Tizenhat esztendővel később, 2007 októberében Kardos Lajos már mint a "M. Petőfi Bizottság elnöke" fogalmazott újabb összefoglalót, amely ezúttal illusztráltan, vázlatos formában, de az egész szibériai Petőfi-kérdést megvilágító prezentációként minden illetékes és érdeklődő rendelkezésére áll az interneten. A dokumentum bevezetőjéből értesültem arról, hogy 2006-ban történt a nagy fordulat, amikor is a Társaság tagjai, "15 évi kilátástalanság miatti" kétségbeesésükben megszüntették volna a Petőfi Bizottságot. Ezt elkerülendő, Kardos Lajos elvállalta az elnökséget, s az "idegenszívűek" megpuhítására, akiknek - az orosz és burját emberek nagy ámulatára - a jelek szerint nincs szükségük "az ő Puskinjukra", világgá kürtölte az említett szintézist.
Kardos Lajost és a Társaságot meglepetésként érintette a hír, amikor megtudták, hogy még 2004-ben a Magyar Tudományos Akadémia régészeti intézetének képviseletében Kovács László igazgatóhelyettese váratlanul megjelent Barguzinban, s a burját önkormányzat vezetőivel közös álláspontot kialakítva, sajtóértekezleten hozták a helyiek tudomására, hogy Barguzin visszaköveteli az elszállított csontokat, minthogy a lelet nem a Petőfié. Ennek megfelelően levél hivatalos levél is fogalmazódott, amelyet az MTA továbbított a magyar külügyminisztériumhoz és a kultusztárcáház, azok pedig a maguk során az M. Petőfi Bizottságot tették felelőssé a kialakult helyzetért, kérve a maradványok azonnali visszaszolgáltatását.
E megkeresésekre születtek Kardos Lajos korábban emlegetett levelei a külügyi és a kultusztárca vezetőihez, illetve a burját hivatalosságokhoz. A Petőfi Bizottság elnöke mindegyikben határozottan leszögezte: a csontokat egyelőre, a szükséges vizsgálat elvégzéséig, biztonságos helyen őrzik. "A sajnálatosan a csak most tudomásunkra jutott 2004. évi barguzini MTA-sajtótájékoztató hatására a MMPB úgy döntött, hogy a közeljövőben felveszi a kapcsolatot a barguziniakkal, és tájékoztatjuk őket az azonosítás jelenlegi helyzetéről. Nehezünkre fog esni, bemutatni hazánk sajnálatos, politikai, társadalmi, tudományos és a tájokoztatásban uralkodó viszonyait, de kénytelenek leszünk közölni, mert rákényszerítenek, hogyan gátolják az azonosítás befejezését, és szándékos félretájékoztatást folytatnak. Számunkra érthetetlen például, hogy miért keres az MTA egy olyan általuk nőnek minősített, jelentéktelen csontvázat, amilyenből tízezer számra fekszenek múzeumi raktárak dobozaiban, osszáriumokban, és senki sem szándékozik visszatemetni őket. Gyanítjuk, hogy az egész ”visszatemetési” kísérlet csak a lelet megsemmisítésére irányul. " - olvashatjuk a külügyminisztérium államtitkárához intézett válaszlevélben.
*
Az interneten is elérhető, ominózus 2004-es barguzini jegyzőkönyv mindenről tanúskodik, csak megfontolt tudományos és politikusi bölcsességről nem. A dokumentum összeállátására jellemző formai jegyek ugyanakkor erősen emlékeztetnek a rendszerváltás előtti kényszeredett párt-, szak- és egyéb tömegszervezeti gyűléseink formális semmitmondására, amikor egyrészt a felszólalók is versengve nyomták a sódert, másrészt a viták hitelességéért felelősséget vállaló jegyzőkönyvvezető titkárság is csak minden harmadik-negyedik mondatfoszlány lejegyzésével igyekezett letudni kényelmetlen feladatát. (Ehhez még hozzájárul az a gépies fordítói munka is, amivel Budapesten egy fordítói iroda magyarította az orosz nyelven vezetett jegyzőkönyvet.
A barguzini temetőben 1989. júliusában talált leletek komplex vizsgálatáról tartott sajtókonferencia jegyzőkönyve
Barguzin, 2004. 10. 7.
A résztvevők száma: 37 fő
Kovács László - a Magyar Tudományos Akadémia Archeológiai Intézetének igazgató-helyettese:
– Senki sem látta Petőfi Sándort a csata után. Lehet, hogy más magyarokkal együtt Törökországba ment, de ott sincs nyoma. Az a vélemény alakult ki, hogy oda ment, ahonnan nem lehetett hírt adni. A 30-as évek végén felmerültek olyan információk, hogy Szibériában megtalálták Petőfi sírját. Svigel azt mondta, hogy Ő megtalálta a sírt. Leírta a sírt, összegyűjtött és a Magyar Tudományos Akadémiának megküldött sok anyagot. Ezután a folyamat lezárult. Burjátiában elkezdett ezzel a kérdéssel foglalkozni Tivanenko és Demin. A magyar és az orosz akadémia közös bizottságokat hozott létre. A tudósok arra jutottak, hogy Petőfi nem lehetett Szibériában. A kiásott holttest női volt. Én voltam az „Ez nem Petőfi" c. könyv szerkesztője. A könyv a szakértői vizsgálat adatait tartalmazza. -- A Magyar Tudományos Akadémia kérte a földi maradványok Oroszországba való visszaszállítását. Morvai törvénytelenül vitte ki a csontvázat az USA-ba, Clevelandbe. Ott is maradt 1991-2001 között. Az amerikaiak génvizsgálatot végeztek. Nincs olyan forrás, amely arról tanúskodna, hogy Petőfi volt Szibériában. 2003-ban megjelent magyarul a „Fellobbanó tűz mögött" c. könyv, amely az összes szakértői vizsgálat adatait tartalmazta. A csontvázat vissza kell szállítani Oroszországba. Be kell fejezni ezt az ügyet.
Demin E.V., a műszaki tudományok kandidátusa, a földrengésbiztos építkezés laboratóriumának vezetője, tájkutató:
– Sokáig, az ásatások megkezdéséig, a barguzini öregről beszéltünk. Szeretnék megállni Neljubin feljegyzéseinél. Mikor ő elolvasta az ásatással szembeni tiltakozásokat, nem ismerve a dolog lényegét, levelet írt az egészségügyi miniszternek arról, hogy nem szabad ásni a barguzini temetőben, minthogy ott fertőző betegségekben elhunyt emberek vannak eltemetve. A Bajkál folyóirat megbízott engem, hogy foglalkozzak ezzel a témával. Nekem sikerült fellebbentenem a fátylat a barguzini történetről. Nincs irat, amely tanúsítaná, hogy Petőfi élve maradt a csata után és Szibériába került volna. Ilyen irat nincs. Megvizsgáltunk minden régi születési és elhalálozási okiratot. Tivanenko összefogott Morvaival. Az ásatásokról szóló döntésük ellen tiltakozott Cirempilov D.T., a Burját Köztársaság kulturális minisztere is. Az elnökségi tagok többsége az ásatások ellen volt. Barguzini bizottság lett létrehozva, a köztársasági szélnek lett eresztve. Megsértették a Történelmi emlékek védelme törvényt is. Tiltakozó levél készült. Táviratot küldtem az ásatások elleni tiltakozásról. Az ásatásokról elfogadott döntés azonban egyoldalú volt. Több sírt feltártak a Küchelbeker temető védett zónájában. Paradoxon, de azt, hogy a csontváz Petőfié, azonnal bejelentették, minden szakértői vizsgálat nélkül.
Svigel Petőfi sírját ábrázoló fényképe szintén nem hiteles. A sajtóban engem rágalmazó cikkek jelentek meg. Az emberek azonnal fel akarták élni a társadalmi tőkét. Ma már nem szabad a bűnösöket keresni. Nem szabad idegeneknek ásatásokat végezni. Mindent meg kell tenni azért, hogy a maradványok visszatérjenek a helyükre. A barguziniaknak nem kell elfeledniük Petőfi, a nagy magyar költő munkásságát, folytatniuk kell annak tanulmányozását.
Petunova N.A., az NPC műemlékvédelmi főosztályának igazgatója:
– Nem etikus visszaélni a nagy magyar költő nevével. A tájkutató történészek arra a következtetésre jutottak, hogy Petőfi nem lehetett Barguzinban eltemetve. Az a feladatunk, hogy szerezzük vissza Barguzinba a női csontváz maradványait és temessük el újra. Minden, ami történt, legyen lecke számunkra. Azonban úgy alakult, hogy barguzini temetőt felásták.
Tolsztihin A. K., háborús veterán, a járási Veterántanács elnökhelyettese:
– Meg kell hallgatni Tivanenko véleményét is.
Demin E.Sz.
– Jelenleg nincs értelme Tivanenkoval vitázni. Ő lejáratta magát mint kutató.
Popov M.E., háborús veterán:
– A Polgárháborúban kivégzett vörösgárdisták sírjait át kell helyezni oda, ahol a temetőben az obeliszkek fel vannak állítva.
Petunova N.A., az NPC műemlékvédelmi főosztályának igazgatója:
– Ez a kérdés döntést igényel. Pénz is kell hozzá. Hivatalos levelet kell küldeni az NPC műemlékvédelmi főosztályának.
Csirkova P.I., a községi polgármesteri hivatal helyettes vezetője:
– Barguzin lakossága sokáig tájékozatlan volt. A maradványokat vissza kell helyezni a barguzini földbe. Ebben aktív részt kell vállalnia a magyar félnek is, különös tekintettel arra, hogy a költő nevét viseli a település egyik utcája. Ha felmerül a Petőfi utca átnevezése iránti igény, remélem, a magyar fél megértéssel lesz, és vállalja ennek a költségét.
Kovács L., a Magyar Tudományos Akadémia Archeológiai Intézetének igazgató-helyettese:
– A magyar állam nem felelős ezért. Morvaihoz kell fordulni, minthogy ő végzett ásatásokat magánvállalkozásban.
Karataeva I. Ju., műemlékvédelmi szakember:
– A járás 37 állami nyilvántartásba vett történelmi műemlékéből 13 Barguzin községben van. A legjelentősebbek közé tartozik a barguzini temető, itt található Küchelbeker M.K., a barguzini Szvatos tájvédelmi terület megalapítójának, forradalmároknak, népvezéreknek, lengyel felkelőknek a sírja. Itt nyugszik Barguzin egész története. 15 évvel ezelőtt a barguzini temető nyugalmát megzavarták. Vissza kell hozni és el kell temetni a földi maradványokat.
Gaszkov G.G., a Járási Tanács elnökhelyettese:
– Elkészítettük a sajtókonferencia határozatát és átadjuk azt a magyar fél képviselőinek azzal a kéréssel, hogy hozzák azt Morvai úr tudomására is.
Olvashatatlan aláírás, Gaszkov G.G., a Járási Tanács elnökhelyettese
Olvashatatlan aláírás, Kolmakova O.E. jegyzőkönyvvezető
A Magyar Nemzeti Kegyeleti Bizottságnak
másolat: Morvai F. úr részére
Iktatószám: 1053
2004. 10. 7.
Nyílt levél
Azzal a kéréssel fordulnak Önökhöz a Burját Köztársaság-beli Barguzin község lakosságának képviselői, hogy származtassák vissza az 1989-ben a régi barguzini temetőben kiásott és Magyarországra szállított ismeretlen emberi csontváz maradványait.
Azt a változatot, hogy ez a lelet Petőfi Sándor, a nagy magyar költő földi maradványa, nem támasztotta alá semmi, és a Magyar Nemzeti Kegyeleti Bizottság 2003-ban hivatalosan is kinyilvánította, hogy a barguzini csontváz nem Petőfié, hanem egy női csontváz. Ezért merült fel a földi maradványok Barguzinba való visszaszállítása és az eredeti helyen való eltemetése. Az a véleményünk, hogy ez Morvai F. úr feltétlen kötelessége.
1989-ben a régi barguzini temetőben folytatott ásatások során, ahol sok más régi sír is van, huszonnyolc sírt tártak fel, ahol megzavarták itt élő evenkek, burjátok, oroszok, zsidók ősei földi maradványainak nyugalmát. Az a véleményünk, hogy jogosan követeljük Morvai úrtól a település lakóianak a meggondolatlan ásatásokkal okozott erkölcsi kár megtérítését.
Amikor elhatározták ásatások elvégzését a barguzini temetőben, Morvai úr azt ígérte, hogy biztosít eszközöket a település helyreállítására és a lakók egyéb szükségleteinek a kielégítésére. Ezért nem akadályozta meg a település lakossága az ásatásokat, bár sok lakos a temetőbeli ásatások ellen volt. Azt hisszük, hogy Morvai úr betartja az adott szavát, és reméljük, hogy kapcsolatba lép velünk a felvetett kérdések megoldására.
Barguzinban önkéntes csoport alakult az elvitt maradványok visszaszerzése és az eredeti helyen való eltemetése érdekében. Részt vesznek benne pravoszláv és buddhista papok, az evenk és zsidó közösség képviselői, kultúrmunkások, újságok szerkesztőségi dolgozói, a járási tanács tagjai,a veterán szövetség és a községi közigazgatás képviselői.
A hit szolgálói azt tartják, hogy megbolygatták a holtak lelkét a régi temetőben, és figyelmeztetnek a lakosságot fenyegető lehetséges negatív következményekre.
Aláírások:
Trebenscsikov A.M., a járási közigazgatás helyettes vezetője
Petrenko I.K., a barguzini községi önkormányzat vezetője
Gaszkov G.G., a Járási Tanács elnökhelyettese
Baluev L.P., járási tanácstag
Popov A., a járási háborús veteránok szövetségének elnöke
Szinicina L.E., mb. kulturális főosztályvezető
Petrenko A.P., járási tanácselnök
Kazacsov G.V., járási tanácstag
*
A Petőfi Bizottság, mint tudjuk, máig nem állt kötélnek. 2007 áprilisában Morvai Ferenc kijelentette, hogy a közeljövőben kiutaznak Barguzinba, s közös tanácskozás alapján döntik el a további teendőket. Majd biztosította a lelet sorsáért aggodalmaskodókat, hogy "a barguzini maradványok, megfelelő kegyeleti körülmények között, egyházi megőrzésben vannak".
Illusztráció: Kardos Lajos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése